Egy film arról, hogy milyen volt majdnem egy évszázada a háború árnyékában

Most azonban nem is annyira múlttal való párhuzam a fontos – mert igazából nem lehet egy lapra tenni a második világháború kitöréséhez vezető folyamatokat a jelenlegi orosz–ukrán konfliktussal –, de ha valaki

A fikciós elemekkel elmesélt történelmi filmeket manapság nagy presztízs lengi körbe, és mint tudjuk, az első és második világégés soha nem fogy ki elmesélésre váró történetekből, amiket úgy dokumentum-, mint játékfilm-rendezők is előszeretettel vesznek elő, hogy aztán díjakra esélyes fesztiválfilmet vagy sokakhoz eljutó közönségfilmet készítsenek belőlük. Ez utóbbit választotta most Christian Schwochow német rendező, aki fogta Robert Harris München című regényét, és a Netflix égisze alatt készített mozgóképes változatot belőle, ami aztán január 21-én vált elérhetővé a streamingfelület előfizetői számára, amit előtte egy limitált moziforgalmazás előzött meg. Jó lehetett ebben a formában nézni az alkotást, hiszen a rendkívül kidolgozott, részletes látványvilágú film biztosan nagyságrendekkel jobban mutatott nagyvásznon

A történet két fiatal diplomata szemszögéből mutatja be a müncheni egyezmény aláírásához vezető cselekménysorozatot – nyilván ők a kitalált szereplői a történetnek –, hogy

Az alkotást egyesek szerecsenmosdatásnak is tartják, hiszen a negatív megítélésű Neville Chamberlaint majdhogynem az események áldozataként mutatja be a film, egy olyan emberként, aki tényleg képes lenne hősi halált halni a béke megtartásáért, holott ő az egyik felelőse annak, hogy a világháború később mégis kitörhetett.

Ha a müncheni egyezményről akarunk többet megtudni, akkor nem ez az a film, ami megérteti velünk ezt a folyamatot: arra ott van a világháló és a történelemkönyvek. A film csupán a fontosabb szereplők és a körülöttük dolgozók szemszögéből nyújt betekintést abba, hogy mivel is járhatott ennek a történelmi egyezménynek az előkészítése,

A színészi alakításokra nem lehet panasz, hiszen sikerült leigazolni a veterán Jeremy Ironst, aki nem tud rosszul játszani, és most is szenzációsat alakít Neville Chamberlainként, akinek meggyőződése, hogy a béke az egyetlen járható út. De kapunk egy újabb hátborzongató Hitler-alakítást is, Ulrich Matthestől, akinek rideg mozdulataitól és eszelős tekintetétől kényelmetlen feszengés lehet úrrá a nézőn.

A két főszereplőt játszó, az 1917-ben és a Captain Fantastic-ben már bizonyító George MacKay itt is hozza a kötelezőt, a világra sokszor naivan rácsodálkozó, a meggyőződése mellett kitartó fiatal diplomatát, míg az egykori barátot, és most a barikád másik oldalán álló fordítót a kevésbé ismert Jannis Niewöhner nagyon jól hozza, a két szereplő közti dinamika pedig a nem túl sok közös jelenet ellenére is jól kibontakozik.

Külön bónusz a filmrajongók számára August Diehl alakítása fanatikus és rettenthetetlen náci tisztként, hiszen korábban Terrence Malick 2019-es Hidden Life-jában éppen ennek ellenkezőjét, egy pacifista farmert alakít, aki nem hajlandó Hitler szolgálatába állni, és ezért az életét is feláldozza. Az, hogy mennyire nagyszerű színész, mi sem bizonyítja jobban, hogy