
Tamás Kincső Csíkszeredában született, jelenleg Sepsikőröspatakon él
Fotó: Tamás Kincső személyes archívuma
Ha most választana olyan szakmát, ami a megélhetését biztosítja, akkor állatorvos lenne. Kislánykora óta érdeklődik az állatok világa iránt, ma van egy lova, öt kutyája és egy cicája, de volt időszak, amikor madárfiókákat nevelgetett. Messze a város zajától, vadregényes környezetben él Tamás Kincső prózaíró, vele beszélgettem pályaválasztásról, műveiről, az őt körülvevő világról.
2022. június 02., 18:502022. június 02., 18:50
Diákéveiben az irodalom terén érte a legtöbb olyan siker, ami ösztönzőleg hatott rá, s mivel nem akart irodalomtanár lenni, író lett – röviden akár így is összefoglalható a csíkszeredai születésű, jelenleg Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincső pályaválasztása. De a sor folytatódik, ugyanis mivel azt már nagyon hamar érzékelte, hogy az írásból nem igazán lehet jól megélni, gyógyszerésznek tanult. Egy író, aki gyógyszerész, vagy egy gyógyszerész, aki ír is?
„Innen visszatekintve, ahol most vagyok, inkább ambíciószerűségnek tűnik az írás, mert mindig tudtam, hogy van tehetségem, de sokat is dolgoztam én azon a tehetségen.
Édesanyámnak gyógyszertára volt, én pedig felvételiztem a marosvásárhelyi MOGYE Gyógyszerészeti Karára, ahová be is jutottam, közben továbbra is olvastam, s volt egy rövid időszak, amikor párhuzamosan a színire is szerettem volna beiratkozni, de rájöttem, nem fog működni. Az egyetem befejeztével rezidens gyógyszerésznek álltam Kolozsváron, ekkor találkoztam a leendő férjemmel, s rövid időn belül megszületett két gyermekünk is. 2014-ben váltunk el, ez volt az az esztendő, amikor a gyerekek sokat voltak az apjukkal, rengeteg szabadidőm és szabadságom lett hirtelen, és igazából akkor kezdtem el egészen komolyan írni és publikálni” – eleveníti fel.
Kincső kedvenc időtöltése a lovaglás, s ha a kutyái is elkísérik, az már hab a tortán
Fotó: Tamás Kincső személyes archívuma
Mint meséli, a pályán való elindulásban hatalmas segítség volt számára az Esztergomban élő Onagy Zoltán szerkesztő, szabadúszó író támogatása. „Az ő segítségével kezdtem el írni. Küldtem az anyagot, kijavította, visszaküldte, megtanította, hogyan is kell kinézzen egy eladható munka. Anyagaimat segített folyóiratokban elhelyezni, egyáltalán ebben a kortárs irodalmi világba általa, az ő segítségével jutottam be”.
Kincső számára a 2016-os esztendő bizonyult a legtermékenyebbnek, akkor jelent meg ugyanis A Csinált-patak állatkertje című kötete, de ebben az évben alkotói ösztöndíjakat, debütdíjat is kapott. Ugyanabban az évben sikerült a kiadónál elhelyezni a Módos asszony üres kézzel című regényét is, ami egy év múlva jelent meg. 2018-ban látott napvilágot a Fehér kavicsok című kisregénye, amit alig három hét leforgása alatt írt meg. Ez utóbbi – mondja – mindhárom közül a számára a legkedvesebb, élete egy speciális momentumában íródott.
„Mindezek mellett 2018-ban még összeírtam egy novelláskötetre való anyagot, A Csinált-patak gyerekei címmel, ami kimondottan a gyerekekről szól, a gyermeki lélekről, a koccanásokról, súrlódásokról, ahogy ők felfedezik a világot. Meg szoktam róla feledkezni, nem igazán tartom számon a kiadandó anyagaim között” – fűzi hozzá.
Két éve van saját lova
Fotó: Tamás Kincső személyes archívuma
Ahhoz, hogy az ember megírjon egy regényt, nagyon komoly indító ok kell – vallja, amikor a Módos asszony üres kézzel című regényéről kérdezem. Generációs konfliktusok, hagyományok, a valóság illúziójának a regénye ez, melynek témája mélyen foglalkoztatta Kincsőt. Egy keserédes történet rólunk, mindannyiunkról, az erdélyi valóságról. Könyveiben egyébként hangsúlyosan jelen van az állatvilág, az állatokhoz való viszonyulása, A Csinált-patak állatkertjében például az a környezet köszön vissza, ahol ő és gyermekei élnek.
Kincső két tinédzser gyermek édesanyja, Ábel hamarosan 15 éves lesz, Abigél 13 éves. Azt is mondhatnák, Abigél édesanyja nyomdokaiban lépeget, hiszen mint megtudom, éppen egy kisregényen dolgozik. De térjünk csak vissza még a gyermekkori vágyakhoz, ugyanis nagy álma vált valóra – meséli –, amikor jó pár éve Sepsikőröspatakra költözhetett, erdő-mező szélére.
meséli lelkesen. S ez az a pont, amikor videóbeszélgetés lévén fordít a kamera állásán, s én is szétnézhetek a vadregényes környezetben.
Sepsikőröspataki mindennapok
Fotó: Tamás Kincső személyes archívuma
Gazdája lábánál lustán nyújtózkodik az örök fiatal, 13 éves házi kedvenc, Cicuka. Lassan-lassan életre kel A Csinált-patak állatkertje, hiszen érkezik Nemez, a 12 éves puli és a szintén 12 esztendős Szilva, ő a fő házőrző. A kerti tóban békászik Luca, a kapu előtt elhaladókat hevesen ugatja Hétfő, de megmutatja magát a kétéves Odi, a „félerdélyi” kopó és terrier keverék. A hűtőszekrényből répa kerül elő, Kincső Larisszához indul. A tizenegy éves arab félvér kanca gazdája büszkesége, ridegtartásban él a majdnem fél hektáron.
Tamás Kincső 2016-ban Móricz Zsigmond ösztöndíjban, Méhes György debütdíjban illetve Communitas alkotói ösztöndíjban részesült
Fotó: Tamás Kincső személyes archívuma
Körös-körül erdő. A legközelebbi szomszéd – nevet Kincső – egy medve boccsal, minden éjjel lejár a közeli patakhoz inni. „Nekem az a legfontosabb, hogy hogy a kutyáim jól legyenek, a lovam jól érezze magát, mindenkinek meglegyen a maximális kényelme. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor szétnézek, s látom, hogy egy jót mentünk, mindenki kimozogta magát, elégedetten fújtat. Most egy gyógyszertárban dolgozok, amiből meg lehet élni, de nagy rabság a rugalmatlan és hosszú munkaprogram miatt. Korábban nagyon haragudtam a világra, haragudtam, hogy nem értékelnek, nem olvasnak, kiábrándítónk találtam a könyvkiadást, a terjesztést, de rájöttem,
– mondja.
Tamás Kincsővel pénteken 17 órától a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban találkozhatnak az érdeklődők.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!