A rozsdás torpedó tovább úszik a cél felé

ami többszöri meghallgatást ér, hiszen különös, fúvós hangszeres rész is van benne. 

Mondhatnánk, hogy az Isten-gyermekkor-halál motívumhármasra van felfűzve a tizenegy dal, de ez így sarkítás lenne. Ennyire azért ne legyünk egyszerűek, mert az album sem az. Ott van például a Féreg, ami tulajdonképpen toportyánférget, tehát farkaskölyköt jelent – állatok és ember viszonya és természetesen itt is, az elmúlás:

és több érdekes zenei megoldás, természetes effekthalom, például loccsan a víz a pohárban, amikor jeget dobnak bele.

az 1971 pedig egyértelműen a szerző gyerekkoráról szól, s erre nemcsak a cím és a „talán kiscsoportos lehetek ott” sor utal (Lovasi András 1967-ben született Pécsett), van benne kicsi kubai, Buena Vistás bevezető gitárjáték, ami szintén arra a korra utal, amit most egy fényképalbumban nézegetünk. Hasonló a témája a Bükfürdő című szerzeménynek is, ez is a mély gyerekkorból ihletődött, hangszerelése szintén különleges, hiszen ezt is megszínesíti egy gyönyörű oboa-szóló és -kíséret a háttérből.

Lovasi életművében különben is nagyon sok dalszövege foglalkozik az istennel, ez is ebbe a sorba illeszkedik – zenéjét megint nem lehet besorolni sehová. A lemezen nagyon sok zenei ötlet van, a szerzőt azért is tartom az egyik legsokoldalúbb magyar művésznek, szövegírónak és zenésznek, mert a több mint harminc éves zenei pályafutása alatt erre mindig ráerősít. Lehet, hogy egyszer külön tételként tárgyalunk majd Lovasi „istenes verseivel”, mint irodalomórán Ady Endrével, de hát létezik erről egy tanulmány is.

A Csak mi ketten picit népzenei motívumos (mintha a Megfogtam egy szúnyogot dallama sejlene ki belőle), de az egyik „legistenesebb” Lovasi-szám – holott a szövege nagyon rövid, de ahogy az isten és az ember együtt van benne, úgy van együtt az akusztikus gitár és a finom vokál, illetve a kántáló énekhang. Az egyik legfigyelemreméltóbb szerzemény a lemezről.

hősünk pedig „definiálja” is magát a dalban:

A lezárás a Kell a hely, egy szép kis szerelmes dal a végére. Ne legyen rosszkedvünk a lemez végighallgatása után – finom, kedves dal fut az akusztikus gitáron, de van benne vicces csavar, leállás és újraindulás is. No meg persze ilyen sorok: „A szíved egy bárban dizőz / Ott egy tigris, ott egy őz / Az őz kezében hosszú tőr / S a dizőz életére tör”.

Kedves, szerethető, ugyanakkor elgondolkodtató a Tűzijáték délben sok-sok érdekes megoldással. Lovasi egyébként rak össze és ad saját koncerteket is – ezeknek műsorába nemcsak a Tűzijáték, valamint a majd húsz évvel ezelőtti, Bandi a hegyről című szólólemezéről kerülnek be dalok, hanem a Kispál és a Borz-életműből, illetve a Kiscsillag repertoárjából. A Tűzijátéknak azonban nem az a célja, hogy koncerteken ugráltasson – maximum énekeltessen, gondolkodtasson, akár reggel, akár nyáron, este, amikor a tűzijátékok többségét rendezik és nézik. Akár délben.