A magyar fotográfusok gazdag öröksége

A Kárpát-medence magyar fotográfusainak értékmentő munkájából nyújt ízelítőt az a fotótörténeti kiállítás, amely Csíkbánfalván nyílt meg. A korabeli fotóműhelyekre, fotográfusokra kívánja felhívni a figyelmet a mintegy hatszáz kiállított fénykép, tárgy. A tárlat életképeket, fotóműhelyekben készült portrékat, tájképeket, korabeli képeslapokat, régi fényképalbumokat, egy fényképműhely kellékeit sorakoztatja fel, mindegyik a múlt egy szeletét mutatja meg, és mindegyik emberi sorsokról, történetekről mesél.

Mint mondta, a helyi önkormányzat támogatta a tárlók megvásárlásával, ezekben tematizálva mutatja be egy-egy fotográfus, fotóműhely rövid történetét. „Az egyik legfontosabb személy a Kolozsváron 1812. január 11-én született Szathmáry Pap Károly, az ő születésnapján tartják a román fotográfia napját. Ő volt az első úgynevezett haditudósító, a krími háborúban készített fényképeket, ugyanakkor ő volt az, aki megtervezte Alexandru Ioan Cuza első fejedelmi címerét. Sokoldalú művész volt, 1942-ben ő indította el az Erdély képekben című kőnyomatos füzetek kiadását” – magyarázta Bíró László. De betekinthetünk a kiállításon a szintén kolozsvári születésű Úrlaky János munkásságába is.

Az egyik kiállítási panón életképek sorakoznak, korabeli mindennapok jeleneteit láthatjuk a 20. századból, valamint 19. és 20. századbeli portréfotókat. Külön az egykori sportéletről is megemlékezik a kiállítás a fotók által, a kiállítás központi részén pedig a Kárpát-medence magyar fotóműhelyeiben készült fényképeket lehet megtekinteni.

„Az első fotográfiámon, amelyet 13 évvel ezelőtt vásároltam, ez állt: Ferency és Kováts. Elkezdtem utánaolvasni, kiderült, hogy Ferenczy Lukács Csíkszépvízen, a szülőfalumban született 1850-ben, és akkor kezdett érdekessé válni számomra a fotótörténet, ekkor kezdtem el érdeklődni iránta. A többi régi tárgy mellett ekkor kezdtem el gyűjteni a korabeli fényképeket is, valamint ezeknek a művészeknek a történeteit. Ferenczy Lukács Székelyudvarhelyre került, 1876-ban megnyitotta Székelyudvarhely első fényképészeti műtermét. Ott volt Kováts István, a segédje, és ő vette át később a műtermét, ma is megvan. De nagy tisztelője vagyok a csíkszeredai Andori Aladics Zoltánnak is. Ő egyszerű erdőmérnök volt és fényképész. A hagyatéka szétszóródott, gyűjtőktől szereztem be, felbecsülhetetlen értékű ahogy bemutatja az itteni tájat, a székely népéletet, gyönyörű fotói vannak” – sorolta Bíró László, amint végigvezetett a kiállításon.

Érdekességképpen mutatja meg a kiállítás szervezője a bátyja, Miklós Smena fényképezőgépét, amellyel nyolcadik osztályos korában fényképezett és otthon, a családi házban hívta elő a képeket. De itt található az egyik tárlóban a csíkbánkfalvi Tamás Irén 1940-ből származó gépe is, amelyet Németországban vásárolt, amikor ott szolgált.

A kiállítás egyik részén az épített örökség fontosságára, a székely népi örökség pusztulására igyekszik felhívni a figyelmet László fényképek segítségével: tíz éven át fotózott, düledező épületeket ábrázolnak. De itt található egy 1912-ben állított székely kapu fényképe is. A kapu darabjait 2010-ben vásárolta meg – a fényképet ajándéka kapta hozzá – majd 2012-ben újraállíttatta Szépvízen.

Száztíz egykori levelezőlapokon, képeslapokon láthatjuk a magyar múltat – ahogy Bíró László fogalmazott – , a Kárpát-medencei magyar települések fényképeit. És ahogy az általa rendezett kiállításokon lenni szokott, ezúttal is párhuzamba állítja a múltat és a jelent: korabeli és napjainkban készült fényképeket is felsorakoztat, amelyeken székely népviseletbe öltözött emberek láthatók.

Bíró László külön hangsúlyt fektetett a magyar női fotográfusok munkásságára, különálló tárlóban tekinthetjük meg az általuk készített fényképeket.