
47 ország szépségei közül a legjobbnak bizonyult
Fotó: Pálhegyi Attila
A Miss Charity címet nyerte el a gyimesi származású, jelenleg Csíkszeredában élő Blága Tünde nemrég Tajvanon, a Global Charity Queen szépségversenyen. A három hetes ott-tartózkodása után azonban első útja egy étterembe vezetett. Hogy miért? Nos, ezt is elmesélte a Ligetnek.
2018. október 24., 15:272018. október 24., 15:27
2018. október 24., 22:042018. október 24., 22:04
Magyarországot képviselte Blága Tünde a tajvani Miss Charity Queen szépségversenyen, ahol 47 ország szépségei méretkeztek meg egymással. A világversenyen, amely a jótékonykodás égisze alatt zajlott, az erdélyi lány kiválóan teljesített, udvarhölgyei a kínai és az amerikai versenyzők lettek.
A verseny első három helyezettje
„Rengeteg jótékonysági programban vettünk részt a verseny ideje alatt, de ezeken belül különböző feladatokat kaptunk, amelyeket meg kellett oldanunk. Voltunk idősek otthonában, gyerekeknél, de volt, hogy azt kellett megmutatni, ki mennyire jártas a konyhában. Például zöldségeket kellett előkészítenünk főzésre vagy desszerteket készíteni. A többi lány csoportban dolgozott, én egyedül, mert tudtam, hogy képes vagyok egyedül is megbirkózni a feladattal. Itthon is szoktam főzni, úgyhogy ez a feladat könnyű volt.
Pedig nagyon is jó, ha gyakorlatias vagy az életben is, jó, ha vannak ilyen téren is tapasztalataid, mert egy világversenyen mindent néznek” – magyarázta Tünde, amikor Csíkszeredába hazatérve, beszámolt élményeiről a Ligetnek.
Múzeumokat, templomokat látogattak, jachton fotózkodak, az Emirates légitársaság gépével repültek, nagyszerű szállodákban laktak, sok emberrel megismerkedtek a versenyben résztvevő lányok, ám árnyoldala is volt a történetnek: nem túl kellemes gasztronómiai élményekkel tért haza a csíki modell.
Jóékonysági jellege volt a versenynek
Sok tengeri gyümölcsöt, halat, garnélarákot tálaltak fel. Egy alkalommal volt disznóhús is, és már megörültem, hogy végre ehetek, de amikor megkóstoltam, nagyot csalódtam, ugyanis mindent mézzel és egy speciális kínai fűszerrel szolgálnak fel, amelynek nagyon intenzív íze van”.
Giliszta mogyoróval. Kívánatos?
A szépségkirálynő elmondta, kénytelen volt minden nap chipset és csokit vásárolni, hogy valamit mégiscsak egyen. Hiába volt az egyik szállodába sokféle étel felszolgálva, az ottani ízvilággal sehogy sem tudott megbarátkozni. „Még a tojásrántottát is olyan furcsán készítették el, hogy borzalmas volt. Csak vajas pirítóst ettem. Mondtam is a szobatársamnak, hogy nekem ezután mindegy, hogy hová megyünk, ennél rosszabb nem lehet. Ő mondta, hogy bizony lehet. Átmentünk egy másik szállodába, ott még vaj sem volt, csak valami kalács ízű kenyérszerűség. Minden, amit megkóstoltam, nagyon rossz volt. A többi európai lány szerint is. Az ázsiai lányoknak nem volt gondjuk emiatt, mert hasonló az ízvilág, a gasztronómiai kultúrájuk.”
Amikor a verseny után megérkezett Budapestre, az első dolga az volt, hogy a barátnőjével elmentek egy étterembe, ahol gulyáslevest evett. „Rendeltem csirkepaprikást is nokedlivel, de nem tudtam megenni, mert már úgy megszoktam, hogy három hét alatt nem ettem. Természetesen, a kilókkal nem volt gondom. Itthon, amikor a versenyre készültem, edzettem, betartottam egy diétát, kint pedig chipszet és csokit ettem, de muszáj volt túlélni valahogy a három hetet”– mesélte kacagva.
Nem csak szép. Főzni is tud
A versennyel kapcsolatban rámutatott,
de még azt is, hogyan kommunikálnak a többiekkel. „Rengeteg gyönyörű lány volt amúgy, a mezőny nagyon erős volt. De nem volt könnyű dolga senkinek, meg kellett küzdeni, hogy valamit elérjen valaki, keményen kellett dolgozni azért, hogy valamivel kitűnjön. Amire elérkezik a döntő, már nyolcvan százalékban el van dőlve, hogy kik fognak nyerni. Minden este átgondoltam, hogy aznap miként teljesítettem, és meg voltam elégedve magammal, de amikor mondták, hogy Magyarország, akkor alig hittem el, hogy én nyertem meg. Egy ilyen verseny után most már azt mondhatom, hogy büszke vagyok magamra.”
Fürdőruhában a tajvani világversenyen
A 22 éves modellt egy indiai világversenyre is meghívták ebben az évben, de valószínű, hogy nem fog elmenni. Azért sem, mert a tanulmányaival is kell haladjon, de azért sem, mert
Ugyanis olyan sok ruhát és kiegészítőt kell vinnie magával ilyenkor, hogy a kolbász és a szalonna már nem fér be, pedig ezek néha hasznosak lehetnek.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!