Február 25-én emlékeznek a kommunizmus magyar áldozataira

1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát a megszálló szovjet csapatok, és tartották fogva 8 évig. Ezzel kezdődött a kommunista terror Magyarországon; a történészek egyetértenek abban, hogy a megfélemlítés már 1945-től kezdetét vette, hiszen a Belügyminisztérium a kommunista párt kezében volt – hátuk mögött a szovjet hadsereggel –, majd az elnyomásuk 1989-ig tartott.

Kedden Budapesten az erőszakrendszer szimbólumává vált Andrássy út 60. előtt, a Terror Háza Múzeumnál egész napos, közös mécsesgyújtással emlékeznek a kommunista diktatúra áldozataira. A nap folyamán a Hősök Falához várják mindazokat, akik az áldozatok tiszteletére el kívánják helyezni az emlékezés mécseseit.

Romániában nem ezen a napon, hanem – a parlament 2011. októberi döntése értelmében – augusztus 23-án, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján (2008-ban Prágában tartott konferencián javasolták, majd 2009-ben az EP állást foglalt és javasolta az emléknap megtartását, végül magyar-lengyel-litván kezdeményezésre az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxemburgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező dekrétumot, és egyben az 1939-ben Moszkvában megkötött Molotov – Ribbentrop-paktum aláírásának napját, augusztus 23-át a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapjává nyilvánították), valamint december 21-én, a kommunizmus romániai áldozatainak emléknapján tisztelegnek.

Szintén 2011-ben Korodi Attila parlamenti képviselő tervezte, hogy javasolja, július 24-e legyen a kommunizmus romániai áldozatainak emléknapja, ugyanis ezen a napon született ítélet a Szoboszlay-perben (2010-ben perújrafelvétel során a kolozsvári táblabíróság hatálytalanította a kolozsvári katonai törvényszék 1958-as végzését és felmentette az elítélteket), de a kezdeményezés végül a politikai foglyok szövetségének kérésére elmaradt. Emellett október 23-án a magyarországi ’56-os forradalomra emlékezünk, a budapesti eseményekkel számos erdélyi magyar és román szolidarizált, akiket később letartóztattak és elítéltek.

Tőkés: a jelenről és a jövőről szól

Tőkés László, a ’89-es temesvári forradalom központi alakja, európai parlamenti képviselő közleményében „hitünk hőseire” emlékezett: Márton Áron gyulafehérvári püspökre, aki nemcsak a katolikusok, hanem egész Erdély és valamennyi elnyomott védelmében viselt börtönt és szállt szembe a zsarnoksággal; Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztorra, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlása következtében szenvedett vértanúságot, hívei és népe szolgálatában; Újvárossy Ernő építészre, aki a temesvári református gyülekezeti ellenállás oszlopos tagjaként az 1989-es népi felkelés első áldozataként adta életét a szabadságért.

„A kegyeletes emlékezésen túlmenően, személyes hitbeli példájuk arra kötelez bennünket, hogy az általuk mutatott úton tovább haladjunk, és a 25 éve elkezdődött rendszerváltozást győzelemre vigyük. A totalitárius hatalmak elleni küzdelemben nincs helye meghátrálásnak és megalkuvásnak” – áll a közleményben. Tőkés László szerint a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja nem is annyira a múltról, hanem sokkal inkább a jelenről és a jövőről szól.

Enache: folyamatos tájékoztatásra van szükség

A marosvásárhelyi Pro Európa Liga társelnöke, Smaranda Enache emberjogvédelmi aktivista lapunknak elmondta, a kommunizmusnak a Szovjetunióban és Közép-Európában több tízmillió áldozata volt, ezért fontos erről megemlékezni, de erre nem elég egyetlen vagy néhány nap az évben. „Hajlamosak vagyunk a 20 évvel ezelőtti eseményeket is elfelejteni, ezért folyamatosan meg kell ismertetni a lakossággal, a következő nemzedékekkel a kommunizmus igazi arculatát, az áldozatok sorsát. Többet kellene ezzel a kérdéskörrel foglalkozni a médiában és az iskolában egyaránt, hogy főként a fiatalok ismerjék meg a rezsim jellegét, amely ma sem szűnt meg. Lám, a szomszédos Ukrajnában emberéletet követelnek a kommunista-ellenes cselekedetek. Sajnos a világban ma is léteznek kommunista országok, ahol nem tartják tiszteletben az emberek jogait, úgyhogy ez a nap vagy ezek az események nemcsak az áldozatokról és a múltról kell hogy szóljanak, hanem azokról is, akik a jelenben is a rezsim elnyomása alatt élnek” – fogalmazott az emberjogi aktivista.