A Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztivál első helyszínén, a székelyudvarhelyi Művelődési Házban vasárnap a számos környékbeli és távolabbról érkezett, különböző korú hallgatóság ötórás zenés áhítat részese volt.
A Merke-tető alatt fekvő Homoródkarácsonyfalva adventben is kiragyog a tájból. Unitárius templomának falain legendák és igaz történetek elevenednek meg, festett mennyezeti fakazettái magasba emelik a tekintetet. Akiket pedig a rovásemlékek tartanak izgalomban, találnak itt egy rovott követ is, amelyet fejjel lefelé illesztettek a falba...
A nagy elődök – Szent Miklós, Fogarasy Mihály, Szent István – példáját követve újjá kell építeni a családot, meg kell erősíteni a hűséget, és ha tágabb hazát szeretnénk, felfelé kell építkezni – erre szólították a gyergyószentmiklósi búcsú résztvevőit.
„Nem volt példa a múltban, hogy a református közösség adományokat kérjen, viszont már sok helyre támogatóként csatlakozott. Ma nekünk van szükségünk segítségre, de ha holnap máshol lesz, mi is igyekszünk odaállni” – fogalmaz Mátyás István gyergyószentmiklósi lelkész.
Hiába kérnek évek óta iskolabuszt azok a vidéken élő szülők, akik autizmussal élő gyermekeiket nagy nehézségek árán tudják naponta iskolába szállítani Csíkszeredába, eddig csak kitérő, hárító válaszokat kaptak.
Nagy sebességgel hajtott, lesodródott az úttestről és hídfőnek ütközött egy autós Lövéte és a Szentegyházához tartozó Bányatelep között, a 132-es megyei úton. Az egyedül utazó autóvezető nem élte túl az ütközést.
Csűr mellé épített melléképület gyúlt ki csütörtök délután Szentegyházán. A lángok hamar átterjedtek a csűrre, amely menthetetlennek bizonyult: mintegy háromezer bála széna és gépek váltak a lángok martalékává.
Két új játszótérrel bővültek a szentegyházi napközik, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban megvalósult beruházásokat csütörtökön avatták fel.
Több székelyföldi egyházközösség is búcsús szentmisével ünnepli védőszentje névünnepét, Szent András napját pénteken.
A lelkész mellett számos kis közösség tevékenykedik a református gyülekezetekben – rájuk és az általuk végzett munkára, a belmisszióra hívja fel a figyelmet az idei Kárpát-medencei imanap programja, amelyet ezúttal az Erdélyi Református Nőszövetség állított össze.
Ötvenhét millió lejből újították fel, még garanciában van, mégis egyre nagyobb gödrök tátonganak a 132-es megyei út szentegyházi szakaszán. Hargita Megye Tanácsa azt ígérte, hogy még kora ősszel kijavíttatják a hibákat, de ez nem történt meg.
Nagyon szép fejlődéstörténetet tudhat a magáénak a kézdivásárhelyi Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium, amely a közelmúltban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját.
Idén immár harmadik alkalommal kerül a marosvásárhelyi tanács napirendjére a helyi egyházak támogatásáról szóló tervezet. Ezúttal csak két felekezet nyújtott be kérést, egy református és egy ortodox.
A legkisebb kisgalambfalviaktól a legidősebbekig mindenki megtalálta az ötödször tartott családi nap kínálatában a személyének szólót. Önmagukra és a nagyobb közösségre figyelve minőségi adventváró időt töltöttek családtagjaikkal.
Az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztus király ünnepén az ivói, Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült templomban Tamás József püspök kért áldást a közelmúltban korszerűsített templomra, és a liturgia keretében megáldotta az új orgonát.
Felújítást végeztek a szelterszi borvízkútnál a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány többségében sérült fiatalokból álló önkéntesei. Munkájukból kitűnik, hogy a fogyatékkal élők is fontos részei a társadalomnak.
Kívül-belül megújult több mint négy év alatt a nagykadácsi unitárius templom, amelyet az unitárius egyház létrejöttére és a lelkiismereti szabadság négyszázötven éves jubileumára való tekintettel emlékjelüknek is tartanak a helybéliek.
Kétnapos ünnepet szenteltek a kétszáz éve épült székelylengyelfalvi templom által hordozott örökségnek a védőszent, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén. A felszentelési évforduló és a templombúcsú alkalmával felavatták Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotását.
Először fordult elő a Marosi Református Egyházmegye történetében, hogy olyan esperest választottak, aki nem marosvásárhelyi lelkész, és szintén elsőként, talán egész Erdélyben, hogy helyettese lelkésznő. Az új egyházi tisztségviselőket Marosludason iktatták be.