Van helye a fejlődésnek, és mutatjuk is az irányt

az irányba, hogy a székely megyék esetében milyen gazdasági területek fejlesztésén lehetne, illetve kellene a közeljövőben komolyan gondolkodni és cselekvően lépni.

Néhány mondatban a használt módszerünkről

A gazdasági szerkezet definíciószerűen azt mutatja meg, hogy az egyes gazdasági ágazatok milyen mértékben járulnak hozzá a GDP-hez. Ilyen jellegű mutatókkal nem rendelkezik Románia megyei bontásban, így más úton kellett elindulnunk. Elemzésünkhöz a romániai vállalkozásoknak a Pénzügyminisztériumhoz letett mérlegadatait használtuk fel, éspedig az egyes cégek árbevételét, a nettó nyereségét, összes eszközeit és az alkalmazottak számát, amelyeket ugyancsak a mérlegadatokban található elsődleges tevékenységi körök szerint osztottunk fel (az utolsó elérhető mérlegadatok a 2023-as évre vonatkoznak). Így megkaptuk minden elemzett megyére, hogy az egyes gazdasági ágazatokban milyen értéket értek el az előbb említett gazdasági mutatók. Habár ez nem felel meg teljesen a gazdasági szerkezet definíciójának, de egy jó képet fest arról, hogy az egyes megyékben melyek a húzóágazatok, vagy hogy mely ágazatban keletkezik a legnagyobb nyereség.

A következőkben először a három székely megye helyét mutatjuk meg a román gazdaságon belül, majd azt követően a három székely megye, valamint Kolozs megye gazdaságszerkezete közti hasonlóságokat és különbözőségeket elemezzük, kitérve a székely megyék 2010-től történt gazdasági átalakulására. Végezetül pedig megvizsgáljuk, hogy a három székelyföldi megye gazdaságszerkezete mennyire fejlődéscentrikus az egyes hatékonysági mutatók szempontjából.

A három székelyföldi megye helye a romániai vállalkozói világban

Mielőtt elkezdtük a három székelyföldi megye gazdaságszerkezetét elemezni, azt vizsgáltuk meg, hogy a három megye gazdasága mit is jelent az ország teljes vállalkozói gazdaságán belül. Az egyes megyék vállalatai által 2023-ban megvalósított árbevételi rangsorban Maros megye a 13., Hargita a 27., míg Kovászna a 38. helyet foglalta el a 42 fős mezőnyben (Bukarestet és Ilfov megyét külön számolva). A vállalatok által megvalósított nettó nyereség adta rangsorban Maros megye az 15., Hargita az 27., míg Kovászna a 37. volt 2023-ban. A három székelyföldi megye vállalkozásai az ország összes vállalata által megvalósított árbevételnek a 3,3%-át adták 2023-ban (Maros megye 2,1%, Hargita megye 0,8%, Kovászna megye 0,4%). E három megye vállalkozóinak együttes nyeresége az ország teljes vállalkozói nyereségének 2,8%-át adta (Maros megye 1,6%, Hargita megye 0,8%, Kovászna megye 0,4%).

Annak érdekében, hogy nagyságrendileg is érezhető legyen a három megye vállalkozói teljesítménye, a két legerősebb és a két leggyengébb megyével tettük egy grafikonra őket. Természetesen itt olyan dolgokat hasonlítunk össze, amelyek szinte összehasonlíthatatlanok, gondolunk itt a megyék elhelyezkedésére, a lakosságszámbeli különbségekre, vagy akár a nagy egyetemek jelenlétére.

Vagyis lássuk, hogy kikkel is kell versenyezniük a székely megyéknek a beruházókért, vagy az egyre nehezebben elérhető humán tőkéért.

(3/a és 3/d. ábrák; az ábrákon csak az 5 százalékos részarányt meghaladó gazdasági ágazatokat emeltük ki). Hargita megye vállalkozói árbevételének több mint 80 százalékát három gazdasági terület adja: a kis- és nagykereskedelem, a feldolgozóipar és az építőipar. A mezőgazdaság és a vendéglátóipar 3 százalék alatti részaránnyal jelenik, míg az IT és kommunikáció 1 százalékon van.

Kovászna megye (3/c ábra) sem sokkal színesebb, hiszen az árbevétel háromnegyede ugyancsak abból a három gazdasági tevékenységi körből származik, mint a Hargita megyei 80 százaléka. Kovászna megye esetében a mezőgazdaság részaránya azonban elérte már az 5 százalékot, az IT és kommunikáció azonban itt is 2 százalék körüli szinten van.

Maros megye (3/b ábra) árbevételi struktúráját az E.On gázipari óriás teszi színessé, amely a megyei árbevétel közel egynegyedét adja. Az E.On nélkül Maros megye is az előző két székelyföldi megyéhez hasonlítana, ahol a feldolgozóipar, a kis- és nagykeresekedelem, valamint az építőipar adja az árbevétel közel 80%-át.

Kolozs megye (3/d ábra) vállalkozói árbevételi struktúrája sokkal színesebb, mint a székelyföldi megyéké. Igaz, hogy a székelyföldi megyékre jellemző három ágazat ez esetben is együttesen a megye árbevételének közel kétharmadát adja, de emellett jelentős súllyal van jelen az IT és kommunikációs ágazat is. Ha az egyes megyék árbevételi szerkezetétének időbeli alakulását vizsgáljuk a 2010-2023-as időszakra, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt 14 évben Kovászna és Maros megyéknél szinte semmiféle változás nem történt ezekben az arányokban, Hargita megye esetében is csak pár kisebb változást tapasztaltunk (a feldolgozóipar csökkent 39%-ról 28%-ra, az építőipar megduplázódott 6%-ról 12%-ra). Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 14 évben meglehetősen stabilan működött ezekben a megyékben a vállalkozói szektor, azaz nem szűntek meg gazdasági ágazatok, illetve nem jelentek meg hatalmas súllyal nagy cégek egyes ágazatokban az elemzett három székelyföldi megyében.

A vállalkozói nettó nyereségek szerkezetének összehasonlítása

Minél nagyobb a ROA-mutató, annál hatékonyabban használja az eszközeit a vállalat. Ez esetben megállapítható, hogy a három székelyföldi megye domináns ágazatai közepesnek mondható ROA-mutatóval rendelkező gazdasági ágazatok közé tartoznak. Ha a három domináns ágazat ROS-mutatóit hasonlítjuk az országos ágazati ROS-mutatókhoz, ebben a három székely megye nem áll rosszul, kis különbségekkel hozzák az országos számokat. A három domináns ágazat ROA-mutatói tekintetében sem áll rosszul a három megye, hiszen szinte mindhárom ágazatban kevéssel, de meghaladják az országos ROA-mutatót.

Miért is nehezebb ennek a régiónak? Mivel lakosságszámban és gazdasági potenciálban is megelőzik a székely megyéket a gazdaságilag erős erdélyi megyék, így a befektetők idevonzása is már többletenergiát igényel. Emellett a meglehetősen egyszínű, gyengén diverzifikált gazdaságszerkezet már önmagában egy kockázatot, egy kitettséget jelent a három megye számára. Mert ha valamely ágazat a három megyére jellemző domináns ágazatok közül országos szinten negatív spirálba kerül, a három megye gazdasága ezt hatványozottabban megérzi, mint például a sokkal diverzifikáltabb (többféle tevékenységet folytató) gazdaságszerkezettel rendelkező Kolozs megye.

Ugyanakkor a munkaerőpiacnak sem kedvez ez az egyszínű gazdaságszerkezet, hiszen azok a munkavállalók, akik e három domináns ágazaton kívüli területekre specializálódtak, nehezen találnak a végzettségüknek megfelelő munkahelyet ebben a három megyében, ezáltal más megyékben, esetleg országokban kénytelenek munkát keresni. Az egyszínű gazdaságszerkezet mellett egy újabb hátrányt jelent az, hogy

A magas hozzáadott értéket jelentő ágazatok csak nagyon alacsony, 5%, vagy, az alatti részaránnyal vannak jelen a három megye gazdaságában. Mivel az alkalmazottak munkája eredményeképp képződő hozzáadott értékből, nyereségből áll össze az alkalmazottak fizetése, a három megye gazdaságszerkezetét látva nem meglepő, hogy az átlagbérek tekintetében ezek a megyék az országos rangsor alsó részében foglalnak helyet (szerencsére az utóbbi pár évben folyamatosan javul ez a helyezés).

Jogosan tevődik fel a kérdés, hogy lehet-e, illetve, kellene-e tenni valamit a fenti hátráltató jelenségek mérséklése, a tendenciák pozitívra való áthajlása érdekében. És ha lehet tenni, akkor az kinek a feladata? A gazdaságban nagyobb léptékű változásokat központi kormányzati intézkedésekkel lehet elérni. Egy tudatos, az országot teljességgel lefedő, az egyes régiók igényeit és lehetőségeit is figyelembe vevő gazdaságfejlesztési intézkedést nem igazán látunk. A román kormányzat egy „szabad kéz” elvű, liberális, kevesebb intervenciót tartalmazó gazdaságpolitikát folytat, ahol alapvetően a gazdasági automatizmusok határozzák meg a gazdaság fejlődését. Az Európai Unión belüli felzárkózási ütemet nézve ez a megoldás akár nem is mondható rossznak. Összességében nem. Azonban, ha a jelenséget helyi szintre hozzuk, a kérdés úgy tevődik fel, hogy a mi kisrégiónk, megyénk, városunk nyertese vagy vesztese ennek a fejlődési hullámnak. A fenti számokat elemezve a három székelyföldi megyének van még tennivalója.

Ha a központi kormányzattól nem számíthatunk kiemelt figyelemre, akkor a következő kérdés az, hogy mit tehetnek a gazdaságfejlesztésben meglehetősen kevés eszközzel rendelkező megyei és a helyi önkormányzataink? Igaz, hogy szegényes ezen önkormányzatok eszköztára, de van.

A fentebb bemutatott megyei gazdaságszerkezetekből már sok hasznos információ kinyerhető. Hogy például a természeti erőforrásainkat nem tudjuk megfelelően hasznosítani, mivel a mezőgazdaságnak és a turizmus-vendéglátásnak a részaránya nagyon alacsony, alig éri el az 5 százalékot, tehát itt van és kell legyen fejlődési pálya. Vagy a nagyobb hozzáadott értéket biztosító IT és kommunikációs ágazat szintén 5 százalékon – vagy az alatt – van, tehát itt is lehetne és kellene lépni.

És mit tehetnek az önkormányzataink? Elsősorban tudatosan, rendszerszerűen kell(ene) foglalkozzanak a gazdaságfejlesztéssel az önkormányzatokon belül létrehozott ez irányú osztályokon keresztül.

amelyhez előzetesen természetesen meg kell teremteni a megfelelő környeztet (például ipari parkok, amelyből Hargita megyében még egyetlen egy sincs, míg Kovászna megyében már három működik). Az inkubátorházak célirányosan kellene behívják és „inkubálják” a nagy hozzáadott értéket termelő kezdő vállalkozásokat, amelyek azt követően spillover, vagyis tovagyűrűző hatással lehetnének a régió gazdaságának fejlődésére.

És a sort folytathatnánk az oktatási rendszer célirányos (át)alakításával, vagy a humántőkeképző, -átképző és -megtartó programok kidolgozásával. A számokat elemezve egyértelmű, hogy nagyon is helye (és ideje) van a Magyar Kormány által Romániában, azon belül Székelyföldön is elindított célirányos gazdaságfejlesztési támogatásainak.

Ugyanakkor azért, hogy a központi kormányzattól is több figyelmet kapjon ez a régió, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a magyarság ott legyen a bukaresti törvényhozásban, és ha lehetőség van rá, akkor újra kormányzati tényező legyen. És mindezek mellett itt helyben, megyei és települési szinten az önkormányzati vezetésben egyre nagyobb szerepet kell kapjon a gazdaságfejlesztés, mert egyébként pár éven belül azon kapjuk magunkat, hogy Kolozs, Bihar, Brassó, Szeben és Temes megyéktől véglegesen lemaradtunk.

A szerző a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) udvarhelyi szervezetének elnöke