Válaszra váró kérdés, hogy vannak-e hadisírok a csíkszeredai Mikó-vár északi részén

És én ezt próbáltam a családi történetekből, elmesélésekből rekonstruálni. Apósom, aki most 90 éves, mesélte, hogy tíz évesen, a második háborúban elveszítette édesapját. A csíkszeredai régi kórház 1943-ban és 1944 elején hadikórházként működött. Apósomnak a nagynénje, Karda Marcella főnővér volt ebben a kórházban. Az édesanyjával többször meglátogatták Marcella nénjét, szekérrel mentek le Csíkjenőfalváról Csíkszeredába. Ő tízéves gyerek volt, és arra emlékszik, hogy nem engedték be a kórházba, és amíg az édesanyja bent a kórházban a lánytestvérével találkozott, ő kint a kórház környékén várta.

– mesélte a testnevelő tanár.

Visszaemlékezése szerint odáig nyúlt a hadi temető. Elmondása szerint azon a területen száznál több sírhant volt akkor.

– fejtegette Fekete Gyula.

Egyébként ezen régi temetők kapcsán van egy érdekes történetük. „Apósom tíz éves volt a második világháború idején, amikor árva maradt, de csak 70 éves korában tudta meg, hogy az édesapja Szegeden van eltemetve. Elmentünk oda, és kopjafát állítottunk. Még mindig tart tehát meglepetéseket a második világháború, derülhetnek ki eddig nem ismert történeketek a háborús időkből” – mesélte Fekete Gyula.

Hivatalos dokumentum, okirat nincs arról, hogy ott temető lenne. Azt azonban tudjuk, hogy a hátsó részen, ahol most a Hősök temetője van, azt a részt végig temetkezésre használták. Ott vannak is sírhantok, de hogy elől is lennének, arról nem volt tudomásunk. Várunk és szívesen veszünk minden pluszinformációt ezzel kapcsolatban” – nyilatkozta a Székelyhonnak Darvas Lóránt.

„Mind a két képeslap kicsi magyar világban (1940–1944) készült, csak magyar feliratok vannak rajta. A képeslapos könyvemben az egyiknek, a 81. számú képeslapnak Vákár Lajosné (férje nyomdász volt, 1926-ban halt meg), a másiknak (a 82-esnek) pedig Péter Ferenc volt a kiadója. Mindkét képeslap a budapesti Karinger nyomdában készült” – tudtuk meg Erőss Vilmostól.