Ünnep a maroshévízi reformátusoknál: megújult a közösség temploma

Európa más országaiban manapság lebontanak templomokat, vagy más funkciót adnak a több évszázados épületeknek, mondván, hogy nincs szükség rájuk. Egy templomnak nem múzeumnak kell lennie – hangzottak el a felújított maroshévízi templomban Kató Béla püspök szavai.

Aki itt jár, belép,vagy csak kívülről megnézi, az láthatja, itt élő, erős közösség van, amely képes arra, hogy időről időre felújítsa ezt a hajlékot. Ezért bőven van ok a hálaadásra – hangzott el. A templomba járás nem kötelesség, nem csak azért kell, hogy egy hagyományt kövessenek vele. Kiváltság, hogy megújult templomukban Isten elé járulhatnak, és nagy dolog, hogy képesek megtölteni a templomukat – nem fogyatkozó, hanem erős közösségként.

Fontos a hálaadás, és főként a szülők hálaadása – folytatta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke –, hiszen ha a gyermekeinknek az aggodalmainkat, félelmeinket adjuk át, akkor azt értik, hogy innen el kell menni. Azonban ha azt láthatják, hogy van miért hálát adnunk, ha egy hálaadó közösség vagyunk, akkor ha a világ nem is úgy halad, mint máshol, itt biztonságban lehetnek.

A templom legyen egy vár a maroshévízi közösségnek, ahová be is menekülhetnek, hiszen ez az anyanyelv megőrzésének helye is.

Ha a mindennapokban nem is lenne lehetséges az anyanyelven való megszólalás, itt Isten mindig az édesanyánk nyelvén szól hozzánk – mutatott rá ünnepi prédikációjában Kató Béla.

Az ünnepi eseményen felszólalt Veress Róbert, a görgényi egyházmegye esperese, majd Madaras Mihály-Attila helyi lelkész emlékeztetett, hogy az 1895-ben épült templom építői látták, itt szórványban még nagyobb szükség van a helyre, ahol a hívek találkozhatnak Istennel. Több súlyos történelmi eseményt is megszenvedett, a második világháború bombázásai miatt leomlott tornyot épp 70 éve építették újjá az akkoriak.

Ahogy ők, a mai maroshévízi reformátusok is megtették, amit kellett: kívül belül megújult az épület, hófehérek lettek a falak, a korhadt fapadló helyére tégla került, a torony csúcsán pedig új bronzkakas hirdeti, hogy itt református hívek élnek.

Beszédet mondott még Dézsi Zoltán, az egyházkerület főgondnoka és a felújításhoz nagymértékben hozzájáruló magyar kormány képviseletében Brendus Réka, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője is.

Bende Sándor parlamenti képviselő helyi lakosként és az egyházközség gondnokaként szólalt fel. Elmondta, pár évtizede a templom ajtajából még belátható volt a főtér, ma azonban a településvezetés mindent megtesz, hogy aki az úton elhalad, ne láthassa, hogy itt református magyarok is élnek.

Román emlékművek szobrok, egyéb építmények jelentek itt meg – a magyar reformátusok azonban ettől nem csüggednek el, nem attól reformátusok hogy a főtérről látszik-e, vagy sem a templomuk.