Zakariás: vonzóvá kell tenni Udvarhelyt a befektetők számára

– Melyek voltak a tavalyi év sikerei?

– Politikai tevékenységünket két részre kell választani, az egyik az általános politikai, a másik pedig az önkormányzati tevékenység. Ilyen szempontból az első részben sikeres volt a 2013-as év, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt megmaradt a politikai porondon, annak ellenére, hogy egyesek negatívan értékelték és becsmérelték tavalyelőtti választási szereplésünket. Sőt úgy értékelem, hogy bizonyos szempontból egy kicsit erősödtünk is. Ugyanakkor tevékenységünkhöz tartozik, hogy megjelenítettük és folyamatosan megjelenítjük azt a kérdéskört, amely a Néppárt programja szerint a legfontosabb cél, azaz az autonómia kérdése. A Néppárt társszervezőként részt vett a Székely Nemzeti Tanács által rendezett március 10-ei Székely Szabadság Napja tüntetésen Marosvásárhelyen, továbbá július 20-án tüntetéssorozatot rendeztünk ugyancsak az autonómiáért való harc keretében, majd aláírásgyűjtést rendeztünk, melynek célja az volt, hogy népszavazásokat kezdeményezzünk a helyi közigazgatásban, és nem utolsósorban a Székelyek Nagy Menetelése is sikeres volt, melyben szintén aktívan részt vettünk. Az autonómiaküzdelem mozgalmi része azonban egy idő után elsikkad, ha valamilyen szinten nem terelődik rá közigazgatási, formai, törvénykezési útra is. Ellenzéki pártként, parlamenti képviselet nélkül a Néppártnak jelenleg csak a mozgalmi eszköz áll rendelkezésére, viszont továbbra is állítjuk, hogy ebben a kérdésben széleskörű politikai összefogásra van szükség. Minden politikai szervezetnek fel kell ismernie, hogy ha van egy közös cél, akkor mindenkinek saját eszközeivel kell hozzájárulnia ezen cél eléréséhez. Nyilván nem képzelhető el az autonómiaküzdelem a parlamenti munka nélkül. Az RMDSZ-nek ott van a parlamenti képviselete, nekik elsősorban abban kell segíteniük ezt a törekvést.

– Mit nevezne az év kudarcának?

– A fentiekkel szemben a kudarcok egyértelműen az önkormányzati tevékenység során történtek, hiszen nehéz úgy eredményesen tevékenykedni, hogy nagyon kicsi a kisebbség, másrészt úgy, hogy a többség nem is akarja, hogy együttműködj vele. Másfél év után azt tapasztaltuk, hogy az RMDSZ-frakció és maga a polgármester is legszívesebben azt venné, ha nem lenne ellenzék az önkormányzati képviselő-testületben, ezért gyakorlatilag kizárnak a munkából. Tavalyelőtt a második önkormányzati üléstől kezdve folyamatosan kérjük, hogy mutassák be azokat a stratégiákat, amelyek mentén aztán követni lehet a város fejlődését. A kérésnek azóta sem tettek eleget, ami arra enged következtetni, hogy nem létezik ilyen stratégia. Kudarcnak nevezném tehát azt, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk átvinni, amibe elsőre nem egyezik bele a többség. Az egyetlen kérdéskör, amibe bele tudunk szólni potenciálisan – hiszen ott van az MPP-frakció is –, az a vagyoni kérdések köre. Módosítási javaslataink közül például egyetlenegyet sem fogadtak el. Ilyen szempontból voltak kudarcok az elmúlt évben, de optimista vagyok, mert a közhangulat egy kicsit pozitívabb, és az egész közvélemény kicsit aktívabb, mint az elmúlt években.

– Milyen a szakbizottságokon belüli munka?

– Sajnos nagyon kevés a szakbizottsági és az önkormányzati ülések közötti különbség, talán annyi, hogy a nyilvános önkormányzati ülésen minden szereplő egy kicsit visszafogottabban nyilvánul meg. Mint említettem, ha az RMDSZ-frakciónak kialakult egy álláspontja, véleménye, azt szakbizottsági ülésen is nagyon nehéz megváltoztatni. Csupán kétszer vagy háromszor fordult elő, hogy az önkormányzati ülésen végül szünetet kért az RMDSZ-frakció, de ezt sem meggyőződésből, hanem csak azért, mert veszélyben érezték a határozattervezet elfogadását. Tartalomban nagyon kevésszer sikerült valami módosítást bevinni vagy megváltoztatni az előre kialakított álláspontot, ami bár teljes frakcióálláspont az RMDSZ esetében, egy az egyben az, amit a polgármester és a polgármesteri hivatal beterjeszt. 

Azt tapasztaltuk, hogy a városvezetés nagyon eseti jellegű Székelyudvarhelyen. Ennek hátránya az, hogy Udvarhely elmaradt, a kilencvenes évek elején tapasztalható pezsgéstől és gazdasági fellendüléstől, illetve a többi székelyföldi városhoz képest. A helyhatósági választások kampányában összesítettük a számokat: Sepsiszentgyörgyre 200 millió, Udvarhelyre pedig 2 millió euró ment négy év alatt.

Nagyon sajnálom, hogy úgy néz ki, a polgármester fő célkitűzése, hogy béke legyen. Elhiszem, hogy a 2008 előtti két ciklusban folyamatos cirkusz volt, és ebből az embereknek egy idő után elegük lett. Viszont a cirkusz elkerüléséért kifejeződő békevágynak nem kellene átcsapnia közömbösségbe, tunyaságba, túlzott óvatoskodásba, hisz így nem lesz fejlődés. Sajnos ennek jeleit látjuk. Fontosabb az, hogy béke legyen, mint hogy akár egy kicsit konfrontálódva, de haladjunk előre.

– Milyen a frakció együttműködése a polgármesterrel? Egyáltalán beszélhetünk együttműködésről?

– Igazából nincs együttműködés. A polgármester úgymond konzultációra a másfél év alatt talán háromszor hívott, kiemelkedően egyszer a városi költségvetés elfogadása előtt, és egyszer az Eötvös József Szakközépiskola költöztetésének ügyében. Ez a konzultáció gyakorlatilag arról szól, hogy a polgármester előadja az ő elképzelését, és várja, hogy azt mi támogassuk. Attól kezdve, hogy mi nem támogattuk a városvezető elképzelését, ő megszüntette a párbeszédet. 

– A kampány során a párt udvarhelyi szervezetének munkatársai az udvarhelyiek megkérdezésével ún. problémafát állítottak fel. A problémafának melyik ágát lenne legszükségesebb megoldani, megmászni a közeljövőben?

– A problémafa egyértelműen kiemelkedő első ága a munkahelyek hiánya és a megélhetési körülmények Udvarhelyen. A városvezetésnek ebben az irányban kellene stratégiában gondolkodnia. Hogyan lehet munkahelyeket teremteni, fellendíteni a helyi gazdaságot? Vonzóvá kell tenni a várost bizonyos befektetők számára, ugyanakkor emellett a forrásokat be kell vonni. A béke nem elég a vonzáshoz, az átláthatóság és az adminisztratív biztonság pontosan olyan fontos lenne. Ilyen szempontból nincs semmilyen fejlődés Udvarhelyen. Azt kellene kihasználni és népszerűsíteni, ami még maradt Udvarhelynek a tradicionális gazdasági életéből. A városban volt egy eléggé markáns nehézipari komplexum, illetve a textilipar, amely továbbra is működik. Fel kell mérni, hogy az előbbiből mi maradt meg, mi menthető meg. Ugyanakkor össze kellene hangolni az oktatást a gazdasággal. A Tamási Áron Gimnáziumban például minden évben végez egy matematika-informatika osztály, ezek a diákok az egyetem elvégzése után nagy valószínűséggel nem jönnek haza, mert itthon nincs számunkra megélhetési lehetőség. De ez csak egy példa a sok közül, melyekkel külön-külön és együttesen is kell foglalkozni. Nyilván emellett valamilyen formában a turizmust kell fejleszteni, hisz ez is újabb munkalehetőségeket szülne.