Vonzó a saját ünnep

A közösség sajátjának érezte a kétnapos rendezvénysorozatot. Szombaton a Szemtől szembe fotótárlat és Balázsi Dénes Ácsok, kőművesek, országépítők című könyvének bemutatója rétegközönséget vonzott. Aztán déltől benépesedett a pálya: arcfestésre nem csak a gyermekek jelentkeztek, a gipszfestésnél folyamatosan szorgoskodtak a kisebbek. A főzőversenyen az alapanyagok a helyi kertekből, ólakból kerültek a bográcsokba. Szíves volt a kínálás is: a kétféle halból készített halászlét mi is megízleltük. A fiatal fiúkból álló Anonymus csapat a „legmalomfalvibb ételért”, a Komák csapata a „legmalomfalvibb halaszléért” kapott első díjat. A „legbióbb” bográcsosért az SP család csapatát jutalmazták.

A II. Malomfalvi vágtára hárman neveztek be. Számos érdeklődőt vonzott az Andrási utcából a Págása felé tartó futam. Leggyorsabbnak Székely Lídia Juci nevű lova bizonyult, őt követte Magyari-Bodnár Imre Csillaga, harmadikként pedig Tankó Attila Csinos nevű lovával ért célba. Utána nagy népszerűségnek örvendett az első alkalommal megtartott kis- és nagyállat-szépségverseny. Bár a falubeliek tudják, kinek van szép jószága, így együtt még nem mutatkoztak a lovak és kutyák gazdái. A legszebbeket felvezető tulajdonosok számos jutalmat kaptak.

Vasárnapra benépesedtek a porták – zenés ébresztővel indult a nap. A templombúcsút és családi ebédet követően a focikedvelők gyülekeztek a pályán. A kisdöntőből a Szoros csapat került ki győztesként, a döntőt pedig a Domb csapat nyerte. „Ezüstérmes” Avaszeg csapata lett. A női focitornán a Lányok csapata újra elhódította a serleget – ebben az évben is az Asszonyok maradtak alul a nagy népszerűségnek örvendő mérkőzésen.

Az Így mulatunk Malomfalván című délutáni műsor keretében fellépett Lakatos Erika és Forgács Hunor táncos, László Zsófia és Szakál Csenge népdalénekes, Esztány Sándor mesemondó, a helybéli furulyás gyermekek (vezető Sinka-Lakatos Ferenc), valamint a nyikómalomfalvi néptáncosok. A rendezvénysorozat hagyományos bállal ért véget.

Bemutatkozott Nyikómalomfalva új plébánosa

Az Urunk színeváltozása titulusú plébániatemplom búcsús szentmiséjén az egyháztanács és faluközösség megköszönte nt. Vass Ince szentszéki tanácsos, ny. plébános szolgálatát, aki érseki felkérésre vállalta a néhai Simon József lelkipásztor után az egyházközség vezetését. Nt. Daniel Ernő András szentszéki tanácsos személyében új plébánost köszöntött a nagyszámú búcsús, a nyikómalomfalvi énekkar, valamint László Imre gondnok.

Ragyogó ünnepe a romai katolikus egyháznak Urunk színeváltozásának napja. A búcsús szentmise főcelebránsa és szónoka, nt. Botár Gábor szentszéki tanácsos, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Egyházközség plébánosa bevezető gondolatában kiemelte: az Úr Jézus színeváltozása életének és nyilvános működésének egyik központi eseménye. A magyarság számára történelmi jelentőségűvé tette, hogy pontosan 500 évvel az 1956-os magyar forradalom előtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János által vezettet hadak visszavonulásra kényszerítették a török sereget. Az akkori pápa, a spanyol származású III. Kallixtus ebből az alkalomból vezette be Urunk színeváltozása ünnepét és helyezte a liturgikus naptárba augusztus 6-ára. A harcot megelőzően 1456. június 29-én a pápa az egész egyházra vonatkozóan előírta a déli harangszót. Ennek célja az volt, hogy a muzulmánoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a harangszó a magyarországi keresztes sereg törökök elleni győzelméért. A mindennapi déli harangozás először Magyarországon vált szokássá, és később innen terjedt át Európa többi keresztény országára.

A napi evangélium minden kornak szóló üzenete – hallhattuk a szentbeszédben –, akiket az Úr kiválaszt, azoknak készen kell lenniük, hogy keresztek jelentkeznek életükben. Isten a nagy szenvedésekre nagy vigasztalásokkal készít fel a „hegyen”. Amint az apostolok a Tábor-hegyen „nem verhettek sátrat”; a Isten-közelségű ünnepi időszakokból nekünk is vissza kell mennünk élettereinkbe, hogy ott éljük meg cselekvőn kereszténységünket. „Engedjük, hogy ne csak az ünnep fénye tükröződjön arcunkon, hanem járja át lelkünket belülről Jézus arcának ragyogása, hogy a mi lelkünk is színeváltozottá legyen” – buzdított az ünnep szónoka.

A szentmise záró részében az elköszönő Vass Incze ny. plébános azt kívánta, hogy az egyházközség arculata szebbnél szebb legyen, amelynek alapja a szeretet. A malomfalvi kórus énekkel, az egyházgondnok köszönőszavakkal és virággal mondott hálát szolgálatáért. Daniel Ernő András plébános pedig azt kívánta, a későbbiekben is látogassa meg az egyházközséget. Majd új szolgálati helyén azt tanácsolta a híveknek: bízzanak. A „kedves, vidám, tiszta tekintetű emberek” közé haza jött. Együtt imádkoznak, dolgoznak a gyermekekért, a fiatalokért, a családokért és a közösség minden tagjáért. László Imre gondnok pedig azt kívánta, hogy igazi otthonra találjon Nyikómalomfalván, hivatása, tevékenysége szolgálja az egyházközség épülését.