Van még mit tanulni a gasztrokultúráról Székelyföldön

– Miért döntött úgy, hogy itt kezd vállalkozást?

– Amikor Ildikóval találkoztunk, sok beszélgetés után döntöttünk úgy, hogy amit Magyarországon felépítettem, az egy működőképes rendszer, nem lenne korrekt egy konkurenciát létrehozni. Mivel Romániában még nem volt hasonló, úgy döntöttünk, létrehozunk egy olyan rendszert, amely még nem volt, ez a Brutarul Cofetarul szaklap volt, utána a Gasztromédia szaklap, majd ezután építettük fel a GastroPan kiállítást, a Falánk csütörtök, a Kenyér világnapja programokat, az oktatási központot, ahol pék-, cukrász- és szakácsképzéseket tartunk.

– Tulajdonképpen mivel foglalkoznak?

– Ha használhatok nagy szavakat – amiket egyébként nem szeretek –, akkor a román pék- és cukrászszakmák, illetve részben a gasztronómia információs központja nálunk van. Nemigen ismernek bennünket a városban, hiszen sajtóanyagaink leginkább román nyelvűek, így jobban ismernek az országban és külföldön, mint saját városunkban. Az általunk kiadott újságot minden Romániában bejegyzett szakcég tulajdonosa megkapja, magát a lapot a reklámokból tartjuk fenn.

– Hogyan találtak helyet a piacon?

– Ha van egy működő minta, azt sokkal könnyebben lehet alkalmazni. Mivel egy országos szakmai szövetséget vezettem Magyarországon, csak nagyban tudtam gondolkodni, hiszen országos hatáskörű volt a szakmai szövetség. Láttam, mi az, ami működik, mi az, ami nem, láttam a hiányosságokat, azt, hogy az egyéni érdekek milyen befolyással bírnak. Nagyban gondolkodni azt jelenti, hogy olyan partnereket tud az ember maga mellé állítani, akik tudják segíteni a munkáját, szem előtt tartva, hogy mindig kell szakmai támpont. Rengeteg külföldi kiállításon jelen vagyunk, mert nekünk az az érdekünk, hogy a szakma fejlődjön, éppen ezért mi a kiállítás bevételéből rengeteget visszafordítunk szakmai bemutatókra és a PanGastRo Egyesület működtetésére.

– Romániai, illetve helyi szinten mit sikerült megvalósítani?

– A tanfolyamokkal is a magyar gasztro- és cukrászkultúrát erősítjük, ragaszkodva a magyar megnevezésekhez. A román cukrászok ezt elfogadták, így már Konstancán is lehet Eszterházy-tortát enni. A kenyér világnapját mindig itt ünnepeljük Székelyudvarhelyen, az elmúlt évben például a Rotary Club kapcsolatrendszerét használtam fel, gyűjtést szerveztünk a nagycsaládosoknak. Rengeteg olyan akció van, ami kapcsolódik a fogyasztóhoz és gyártóhoz is, ilyen például a Falánk csütörtök is.

– Miről szól a Falánk csütörtök program?

– Van egy nap, amikor ráirányítjuk a figyelmet a gasztronómiára, a kulturált étterembe járásra. Így lehet, hogy elviszi egy cég a dolgozóit, mert féláron van minden, és rájönnek az emberek, hogy nem is jár olyan nagy költséggel időnként elmenni étterembe egy vasárnapi ebédre, vacsorára vagy egy születésnap alkalmával azért, hogy ne otthon főzzenek. A program segítségével, saját eszközeinkkel próbáljuk segíteni azokat, akikkel együtt dolgozunk, s amit hosszú távon szeretnék elérni, hogy próbáljunk egy olyan turisztikai brandet létrehozni a Falánk csütörtökből, ami miatt az ország különböző pontjairól eljönnek ide. S ha eljönnek ide és itt jól érzik magukat, akkor vissza is térnek.

– Mi az erőssége a székely konyhának, és min lehetne javítani?

– A helyi, minőségi alapanyagok, a székely fűszerek nagyon fontosak. Az a mi butaságunk, hogy nem élünk ezzel. A régi szakácsok Budapesten is a piacon szerezték be az alapanyagokat a termelőtől. Németországban elképzelhetetlen, hogy az étterem ne a szemben lévő hentesboltból vásárolja a termékeket, szóval van egy bizalmi kapcsolat. Ahhoz, hogy valódi felelősséget tudjak vállalni az ételért, ismernem kell az alapanyagokat. Az a legnagyobb probléma Székelyudvarhelyen, hogy hiányos a szakképzés. Ugyanakkor egy egymásra épülő problémakörről van szó, hiszen amíg az emberek nem járnak vendéglőbe, nem fogyasztanak, addig a vállalkozók nem tudnak igazán magas minőségű élelmiszert sem előállítani.

A szíve hozta Székelyföldre

Váradi János Magyarországról érkezett Székelyudvarhelyre 2001-ben, de 2002-ig a Magyar Pékszövetség ügyvezető igazgatója volt, és szíve hozta Székelyföldre – itt alapított családot és vállalkozást is. A pékszakma minden szintjén megszerezte a szakmai végzettséget, majd Nagyvázsonyban pékséget működtetett, de volt a település alpolgármestere is. Aztán rájött, hogy a politika nem az ő világa, így Budapestre ment, ahol a Magyar Pékszövetséget vezette, amikor egy romániai képzésen megismerkedett későbbi feleségével, Ildikóval, akivel aztán közösen megalapították a vállalkozást. Lányuk, Boróka már 14 éves kora óta aktívan segíti munkájukat, így lényegében hárman alapították a céget.