Gyermekek mellett az ember nem vénül annyira

– Mi késztette rá, hogy orvosi pályára lépjen?

– Már gyerekkoromban elhatároztam, hogy orvos leszek, ehhez vonzódtam. Lettek volna más lehetőségeim is, még az ötvenes években felkértek, hogy filmtechnikai mérnöknek menjek el Leningrádba. Noha mindent fizettek volna, mégis lemondtam a lehetőségről, mert orvos akartam lenni, így itthon maradtam, és ezt végeztem el.

– Miért éppen a gyermekgyógyászatot választotta?

– Annak idején harmadév után a felvételiző orvostanhallgatók három szakra iratkozhattak be: az általános orvosira, a közegészségügyre vagy a gyermekgyógyászatra. Hogy őszinte legyek, nem én jelentkeztem a gyermekgyógyászatra, hanem oda osztottak be. Elfogadtam, mert akkoriban hatodik év után egyet gondoltak, és a végzősöket elvitték katonai orvosoknak. Én nem szerettem a katonaságot, szabad életre vágytam, hiszen szabad székely vagyok. Nem is bántam meg, mert a gyermekek mellett az ember nem vénül annyira, mint felnőttek között.

– Voltak kihívások a pályafutása alatt?

– Abban az időben nem volt olyan könnyű dolgozni. A Ceaușescu-rendszerben nehézkes volt a gyógyszerellátás, nagy szigorúság volt, ha egy csecsemő meghalt, el kellett számolni szóban és írásban is. Amikor Udvarhelyre kerültem, a csecsemőhalandóság 44 ezrelék volt, azaz ezer csecsemőből negyvennégy halt meg, nyugdíjazásomkor pedig 10 ezrelék alatt volt ez az arány.

– A nehézségek ellenére mi volt az, ami miatt mégis kitartott?

– Természetemből adódott, hogy mindig az újat szerettem. Édesanyám is mindig az újat szerette, mindig az újat olvastuk. Angolkórból doktoráltam, Udvarhelyen nagyon sok eset volt, nem is gyógyultak rendesen a betegek, ezért kezdtem el tanulmányozni a betegséget. Kimutattuk, hogy magnéziumhiány is okozhatja, így azzal is nagyon jól lehet kezelni.

– Amellett hogy főorvos volt, rengeteg kutatást is végzett. Miért nem elégedett meg csak az egyikkel? Nem lehetett könnyű akkoriban a kutatás...

– Nem is volt, ennek ellenére számos tanulmányt készítettünk a megyében, egyebek közt a normál vérnyomást tanulmányoztuk, ezenkívül a 0–6 éves gyerekek fejlődési adatait rögzítettük, néhány éve pedig az udvarhelyi és keresztúri gyerekek túlsúlyosságát mértük fel, több mint nyolcezer esetet vizsgálva meg. Ennek eredménye nagyon jó volt, a nemzetközi átlagértékek alatt helyezkedett el. Nem tudom, mennyit módosult azóta, sajnos a világ gyorsan változik, ezzel együtt pedig a táplálkozás is.

– Brassóban született, de 1960 óta Udvarhelyen él. Mi a véleménye a városról, miért maradt végül itt?

– Feleségemék itt laktak, így ide költöztünk. Nehezen szoktam meg, mert kicsi város, én meg mindig a nagyvároshoz voltam szokva. De jó város, összetartó és nagyon kulturált. Lehet haladni, a közösség támogatja az ember munkáját, ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ember tudjon tevékenykedni.

– Több mint ötvenéves pályafutásából mi az, ami a legnagyobb örömet jelentette?

– Az egész, a gyerekek. Több mint 114 ezer gyereket gondoztam. Sajnos volt olyan is, amikor sokat aggódtam, noha a gyermekgyógyászat másik előnye, hogy a gyermekeknek nagy gyógyhajlamuk is van.

– Gondolom, rengeteg útmutatást adott a szülőknek az évek során. Mi lenne az az időtálló tanács, amelyre ma is hallgathatnak?

– Rengeteget változott a világ, minden teljesen más, de mindig aktuális marad a helyes gondozás, táplálás és nevelés, valamint a higiénia biztosítása.

– Egyszer azt mondta egy interjúban, hogy a munka a szenvedélybetegsége. Annak ellenére, hogy két hét múlva 84 évet tölt, rengeteg energiája van, mai napig sem állt meg a munkával. Mi a titka, honnan ennyi energia?

– Nincs titok, így születettem. A család is támogatott mindvégig, otthon elvégezték a munkát, nem kellett arra is gondolnom. A munkatársak is nagyon jók voltak, ők is folyamatosan segítettek.

– Mit tervez a jövőre?

– A jövő mindig attól függ, hogy miként alakul az ember élete. Ha élek és jó erőben leszek, legalább olyanban, mint most, akkor szeptember 10-én megrendezzük a Pápai Páriz Ferenc-díjak átadását, idén az orvostudós halálának 320. évfordulója alkalmából ünnepi tudományos ülést tartunk, jövő márciusban pedig újabb családorvosi továbbképző konferenciát.