A kasza tartásán még javítani kell, de a munkakedvvel nincs baj

„A pajta ki van pucolva, a fejés megtörtént, a marhák pedig ki vannak hajtva a legelőre” – kezdte beszélgetésünket kedd délelőtt Deák Dénes kobátfalvi gazda, aki veresegyházi vendégét avatja be a székelyföldi gazdálkodás hétköznapjaiba.

A magyarországi lány elmondta, elsősorban a vidék megismerésének lehetősége vonzotta Székelyföldre, noha csak pár napja van itt, máris elvarázsolta a táj. Az itteni gazdák mindennapjai is érdeklik, egyrészt agrármérnöki végzettsége miatt, másfelől mert otthon szeretne létrehozni egy kis önellátó gazdaságot. Takács Alexandra egyébként végrehajtási ügyintézőként dolgozik egy bankban.

Az első napokat némi humorral fűszerezte, hogy voltak olyan, környékünkön használt szavak, amelyeket a magyarországi kalandor vagy nem értett, vagy félreértett. Ilyen volt a pityóka, a laska, a tészta vagy az utánfutó románból átvett megnevezése, a „remorka”. Természetesen különösebb fennakadást ezek sem okoztak a beszélgetések során. Az viszont már elsőre feltűnt Takács Alexandrának, hogy a székely ember gyakran hadar és kevésbé artikulál beszéd közben az anyaországban élőkhöz képest.

„Még csak pár nap telt el, de nagyon sok mindent megtanultam már. Nagy élmény volt a kenyérsütés, hiszen nálunk nem igazán látni ilyet. Bálázni is megtanultam, illetve tehenet és kecskét fejni. Kisebb megszakításokkal reggeltől délutánig dolgozunk” – mesélte. Ottlétünkkor még a kaszát is megragadta, és Deák Dénes segítségével megpróbált kaszálni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Lényeges különbség az itteni és az anyaországi mezőgazdaság között, hogy nálunk jobban ragaszkodnak az emberek a hagyományos módszerekhez, így a gépesített munka háttérbe szorul – véli Takács Alexandra. Szerinte ez nem is baj, hiszen az elkészített ételek ízén érződik, hogy lényegében biogazdaságból származnak az alapanyagok, így minden finomabb.

„A kevésbé gépesített, kétkezi munkának is megvan az értéke. Azt esszük, amit megtermeltünk” – fogalmazott Deák Dénes. Vendégére, aki szombatig marad Kobátfalván, még sok munka vár, ám a kirándulások sem maradnak el. A gazda meg fogja mutatni a környékbeli látványosságokat – egyebek közt a parajdi sóbányát és a segesvári várat is –, elmennek medvelesre, megnéznek egy esztenát, és a keresztúri tejgyárat is meglátogatják.