Természeti szimbólumok: a fenyőtől a cserevirágig

Kedvenc példájaként a kutató a folyami rákot említette, amely megjelenik a rákosi/göröcsfalvi templom tornyán

„Sok szempontból hasznos lenne, hogy vidékünk jellegzetes természeti elemei felismerhető módon jelenjenek meg helyi és közösségi jelképeinkben” – véli Demeter László biológus, ötletgazda. Szerinte a meglévő, általunk használt természeti szimbólumok egy része túlságosan általános: például az Erdély címerében szereplő sas, akárcsak a székely zászlón a hold, Moldva címerében is megtalálható. Ma már az olyan hatalmi szimbólumoknak, mint az oroszlán vagy a sas, amelyek számos európai ország címerében szerepelnek, nincs különösebb jelentéstartalmuk. Jó lenne olyan helyi szimbólumokat kidolgozni, amelyek valóban mondanak valamit az illető területről vagy közösségről.

„Nem akarunk a történelmi szimbólumokhoz hozzányúlni – hangsúlyozta Demeter László –, abból indultunk ki, hogy nagyon sok államnak, illetve kisebb tájegységeknek vagy népcsoportoknak természeti szimbólumai is vannak, például a skótoknak a szamárbogáncs, amelyhez egy érdekes, a skót függetlenségi harcokhoz kapcsolódó történet kapcsolódik, vagy Ausztráliának a kenguru és az emu. Ez nagyon szép, mert erős kapcsolódást jelent a természettel, és mutatja, hogy az illető népcsoport ismeri és becsüli természeti környezetét.”

A henye boroszlán (cserevirág) akár Csíkdelne szimboluma is lehetne

Henye boroszlán

A biológus szerint amúgy sem idegenek tőlünk a természeti szimbólumok. „Ott van a turulmadár, a székely kapukon is szereplő tulipán és életfa, a nefelejcs Csíkszereda címerében – csak jó lenne konkrét, létező és jellemző fajokat is jelképpé előléptetni. A fenyő szép, de ugyanúgy lehetne mondjuk Vrancea hegyvidékének szimbóluma, mint a székelységé, miközben sok olyan faj van, amely jellemző Székelyföldre, pl. az országban csak itt fordul elő, vagy itt található a legnagyobb számban. Kedvenc példájaként a kutató a folyami rákot említette, amely megjelenik a rákosi/göröcsfalvi templom tornyán, ugyanakkor több székely település nevében is, illetve régen annyira gyakori volt, hogy népeledelt jelentett. A réti csíkhal és a sárszalonka az egész Csíki-medence szimbóluma lehetne, a fehér gólya például Csíkszentsimoné, a mocsári béka s a henye boroszlán (cserevirág) Csíkdelnéé, a Bogát-hegy, a folyami rák és ugyancsak a cserevirág megjelenhetne Rákos jelképei között...”

Sajátos és létező természeti jelképek választása, használata több szempontból is hasznos lenne: erősítené a helyi identitástudatot, hirdetné a helyi jellegzetességeket, népszerűsítene egy-egy fajt, és ezekkel a lakosság is jobban azonosulna, hosszú távon jobban odafigyelne rá, jobban védené.

„Csoportunk célja, hogy a lakosság természettudatosságát fejlesszük. A helyi jellegzetességek váljanak közismertté, tanítsák őket az iskolákban, használják a turizmusban. Amikor idejön egy külföldi turista, ne csak annyit tudjunk mondani neki, hogy ez a fenyő hazája.”

Jól megválasztott természeti jelkép szerepelhetne egy-egy község, település címerén, egyesületi, alapítványi, céges logókon, lehetne természeti jelképe a kisrégióknak, tájegységeknek is. Fontos lenne, hogy az ábrázolásokon felismerhetők legyenek a valós természeti elemek, pl. fajok, domborzati formák. A Demeter László vezette csoport erre vonatkozó kutatásokat is végez, és javaslataikat elérhetővé fogják tenni a lakosság számára.