Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:04

Hol lesz útjavítás idén Maros megyében?

20:09

Érettségi a kánikulában: intézkedésre kérte a tanfelügyelőségeket a minisztérium

20:02

Még semmi nem dőlt el, dagad a feljutási botrány

18:47

Jávárdi-vízesés: a természet elvette, az emberek visszaadták – videó

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Ittas szekérhajtó okozott balesetet Csíkszeredában, a maszkosok bevetésére is szükség volt – videóval

A napenergia fedezte a fogyasztás 70 százalékát, mégsem lett olcsóbb az áram

Bagossy-láz Udvarhelyen: akár 15 ezren is érkezhetnek, jelentős forgalomkorlátozásokra kell készülni

Román kézbe kerülhet a Székelyföldön is jelen levő hipermarket-hálózat

Villámáradásokkal járt a heves zápor Udvarhelyszéken

Ittas szekérhajtó okozott balesetet Csíkszeredában, a maszkosok bevetésére is szükség volt – videóval

Magyar Péter: kezdeményezzük Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetését

Tudtuk, csak nem sejtettük

Elismert magyar személyiség díszpolgárrá avatásába kötött bele a románok civil fóruma

Vakolatomlás: nem elégednek meg az elsődleges magyarázattal

Tamás napja a legalkalmasabb disznóvágásra

Caravaggio A hitetlen Tamás című műve

Fotó: Romkat.ro

Noha az advent böjti időszaknak számít a római katolikusok körében, a disznót azért csak le kell vágni karácsonyig, mert csülök nélkül sem az ünnep, sem a töltött káposzta nem az igazi. A régiek erre Tamás napját találták a legalkalmasabbnak. És bizony nagy szerencse, hogy idén éppen csütörtökre esik!

Kocsis Károly

2023. december 21., 07:582023. december 21., 07:58

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az eredetileg építőmesternek tanult Tamás apostol neve a hitetlenkedés szinonimájává vált, miután csak akkor volt hajlandó elhinni Jézus feltámadását, hogy a saját szemével látta annak kezén a keresztre feszítéskor használt szögek nyomait és kitapogatta testén a lándzsadöfés helyét.

Később Egyiptomban és talán az egyes kutatók által az őseinkkel is összefüggésbe hozott pártusok földjén térített, így a mai napig a pakisztáni és indiai keresztények védőszentje, de az építőmunkások, pallérok, földmérők, vakok is hozzá imádkoznak.

Indiában szenvedett mártírhalált Kr. u. 72-ben, 232 körül szír keresztények Edessza (Urfa) városába vitték a holttestét, és ideiglenesen ott temették el. Mindez állítólag július 3. napján történt, más vélekedések szerint ezen a napon hunyt el, amiért is Róma 1969-ben ünnepét – 1200 év után – ismét július 3-ra helyezte.

Mi, magyarok azonban hagyományainkat illetően változatlanul december 21-éhez kötjük a nevét,

Székelyföldön pedig két településen, Csíkszenttamáson és Székelyszenttamáson ekkor van a búcsúnapja.

Csíkszenttamás temploma

Fotó: Gábos Albin

A hagyomány pedig makacs dolog, és főként az a meggyőződés rögzült eleink tudatában, hogy a Tamás napja a legalkalmasabb disznóvágásra. Bálafalván, azaz a háromszéki Szentföldön megboldogult apósom még a 2000-es évek elején is emellett kardoskodott, olyannyira, hogy ha aznap nem tudtam neki segíteni, azzal az egész disznóvágás elmaradását kockáztattam.

De még ennél is kényesebben vigyázott arra, nehogy újhold legyen, mert akkor megavasodott volna a szalonna. Mondjuk, ő még az erdőlést is a Hold járásához igazította. (Mert igen, Tamás napján érdemes fát is hozni az erdőről, ha azt szeretnénk, hogy ne zsugorodjék össze, de csak a déli órákban szabad kivágni!)

Csíkszenttamástól Csíkszentdomokosig

Fotó: Pál Tihamér/Székely Kalendárium

A háromszéki Dálnokon igyekeztek éppen holdfogyatkozásra időzíteni a disznóvágást, az avasodás ellen a szalmát perzseléskor szentelt gyertyával meggyújtó pálpatakiak szerint az újholdra levágott disznó húsa megbogarasodhat, míg Zabolán úgy vélték,

az a jó, amikor a disznó „mindkét holdból kap”, és lehetőleg keddi vagy pénteki napon.

Sóvidéken a „megperzselt disznó csicseit és körmeit visszadobták a pajtába, hogy a következő évben is legyen ott disznó” (Barabás László).

Az a szokás viszont, hogy a falu legszegényebbjeinek is küldtek kóstolót, mára teljesen kiment divatból…

Pedig katolikus vidékeken régen szigorú böjtöt tartottak karácsony előtt.

Székelyszenttamás

Fotó: Kocsis Károly

Az akkor 66 éves, gyergyószentmiklósi Gál Kornélia huszonöt évvel ezelőtt imigyen mesélte el ifjú kora adventi étrendjét.

„Az adventi hét első napján csak tejterméket fogyasztottak, tehát reggelre vajat, délben tejes puliszkát vagy tésztát, vacsorára pedig vagy rizst vagy grízt.
Második nap liszttel készült ételeket, málétésztát, palacsintát, krumplipalacsintát vagy túróspuliszkát.
Harmadik nap, tehát szerdán, szigorú böjtöt tartottak. Aznap csak kétszer étkeztek, rendszerint köménymagleves és hal volt a menü.
Csütörtökön lehetett krumplit fogyasztani bárhogyan elkészítve. Általában sült krumpli volt a vacsora.
A pénteki azonos volt a szerdai megtartóztatással. Mert az öregek azt tartották, hogy a szerda és a péntek azok a napok, amikor a székely ember tanújelét adja annak, hogy mennyire mélyen szívből szereti a Kis Jézust, Máriát és a Mindenható Istent. Mértékkel használ az ételből, és nem többször, csupán kétszer naponta. Az öregek hozták be jó régen ezt a szokást, és ez így volt helyes, magunkhoz méltó cselekedet.
Aztán szombaton és vasárnap bármit lehetett enni a hét közben már készített ételekből.

De a böjt az böjt volt a következő héten is, egészen advent végéig, mert

ha nem tartotta be valaki a böjt előírásait, azt aztán az Úristen bizony megverte. Meg bizony.”

Más vidékeken azt tartották, hogy – Tamás ide vagy oda – kedden, pénteken és vasárnap nem szabad zavarni a disznót az óljában, mert másként megromlik a húsa. Hogy miért éppen Tamás napjára időzítették a disznóvágást, a karácsony közelségén kívül az is magyarázatul szolgálhat, hogy

a régiek hite szerint aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak ezután minden évben le kell vágnia valamit, mert különben Tamás valamelyik állatát elpusztítja

– ezért aztán a göcsejiek tartózkodnak is a Tamás-napi disznóöléstől. Az is elképzelhető, hogy – téli napforduló napja lévén – „a disznóval a régi ember az öreget, az elmúlt esztendőt ölte meg, önmagában is: áldozott, innen a tor, az ünnepi lakoma. Minden esztendőben kétszer tette ezt: a fény születése előtt, s farsangkor, a mindenek megújulása előtt” – magyarázza Kerkayné Maczky Emese.

A csíkszenttamási csonkatorony

Fotó: Pinti Attila

Ezek az „áldozati torok” aztán néha igencsak elhúzódtak, amint azt egy 1770. évi csíkszentgyörgyi jegyzőkönyv is bizonyítja. Ekkor Ványolós Lőrinc megyebíró vádja, illetve az érvényben lévő falutörvények alapján Kánya Pál lófőt három magyar forintra bírságolták, amiért az előző év Tamás napján „virradatig táncoltak házánál”.

Tamás nap előestéjén az eladósorban levő lányok megzörgették a kapujukat, ezzel felverve a falu csendjét. Ezután már csak figyelni kellett, hogy honnan hallatszik hangosabb kutyaugatás, ez jelezte ugyanis, hogy melyik irányból fog érkezni a leendő vőlegény. Néhol mézet is szenteltek napján „orvosszerül a baromfidögvész ellen”.

A Tamás napján ölt disznó háját benedekhagymával és lasztikomgyökérrel összekeverve betegség gyógyítására használták, a vérét köszvény gyógyítására. A mája nagyságából arra következtetek, mennyire lesz csikorgó a karácsony. Azt is megfigyelték, hogy

Luca napjához viszonyítva Tamás vagy szorít, vagy tágít, és ha reggelére friss hó esik, békés, boldog ünnepre van kilátás.

Mivel mára a meteorológusok semmi havat nem jeleztek előre, esetleg megfontolás tárgyává tehetjük Márton Áron püspök 1940 novemberében kiadott körlevelének ma is időszerű gondolatait. „Minden okunk megvan, hogy ezekben a napokban Istent nagyobb buzgósággal keressük. Éppen ezért szeretettel kérlek, használjátok fel az adventi szent időt, a karácsony ünnepét igazi keresztény módon... Vasárnapokon és az ünnepek lélekemelő szertartásain legyen jelen az egyházközösség apraja-nagyja, hogy Isten együtt lásson oltára körül, s a közös hódolatra és imádságra a panaszaitok meghallgatásával válaszoljon. Harmatozzatok, egek onnan felülről, és csepegjék a felhők az igazat, nyíljék meg a föld, és teremje a szabadítást, és legyen egyszersmind igazságosság.”

Hagyomány