Szezonális finomság: leves szegfűgombából

„Talán az egyetlen pozitívum az esős időjárásban, hogy számtalan gombát lehet gyűjteni az erdőkön és mezőkön, ha nem restellünk gumicsizmát húzni és kimenni a természetbe. Ilyenkor az első és legfontosabb dolog azonban, hogy csak az általunk ismert fajokat szedjük le, ha valamiben nem vagyunk biztosak, akkor inkább sétáljunk tovább” – fogalmazott Karácsony József, a Főnix Konyha séfje, aki szerint mindig finomabbak azok a gombák, amelyeket mi magunk gyűjtünk, nem pedig az üzletben vásárolunk.

A szakember rámutatott, ő maga is szívesen jár gombászni alapanyagot keresve egy-egy ételéhez, ebben az időszakban – a kaszálások előtt – pedig azon rétek az elsődleges célpontjai, amelyeken állatokat legeltettek, hiszen ott van a legnagyobb esély arra, hogy szegfűgombát találjon. Ez a kicsi, jellegzetes illatú, tejeskávé barna, enyhén csúcsosodó kalapú, ritkás lemezekkel rendelkező faj csoportosan nő a mezőkön, ráadásul, ha néhányat találtunk belőle, akkor biztosan több is lesz a környéken.

Ebből a gombából rendszerint paprikás vagy tokány készül vidékünkön, ám a krémlevest is érdemes megpróbálni

– mondta Karácsony és hozzá is látott a főzéshez.

„Legalább egy kiló szegfűgombára lesz szükségünk, ha egy kiadós levest készítenénk a családnak” – magyarázta Karácsony József. Ő első lépésként a tisztításra fektette a hangsúlyt, csupán a gombák kalapját hagyta meg, a szárakat vagy azok maradványait eltávolította. Ekkor forró vízzel öntötte le az alapanyagot, ami minden esetben fontos, hiszen így elpusztulnak a rajta lévő baktériumok és el lehet kerülni az esetleges gyomorbántalmakat.

Ezután olívaolajat öntött egy serpenyőbe, amelybe felaprózott vöröshagyma, fokhagyma és babérlevél is került, majd ebben pirította meg a gombákat. Néhány darab pityókát is aprított bele, hogy a későbbiekben még sűrűbb legyen a leves. Közben természetesen sóval és borssal fűszerezett. Mikor elkészült a pirítással, akkor egy újabb edénybe kerültek a hozzávalók, ezt pedig felöntötte vízzel. Ha már minden megfőtt, akkor kell leturmixolni a hozzávalókat, hogy krémessé váljanak. Ezután tejfölből, tojássárgából és lisztből kikavart habarást adott a leveshez a séf, hogy az besűrűsödjön.

– magyarázta. Ezután még nagyjából 10–15 percet kell főni hagyni az ételt, amelyhez ízesítésként némi tárkonyecetet is adhatunk, hiszen attól csak még finomabb lesz.

Némi szikkadt kenyeret vett elő a séf a kruton elkészítéséhez. A kenyérbelet felkockázta, majd rögtön oda is tett egy serpenyőt, amelyben olívaolajat hevített fel.

Ebben durva sót pirított, illetve néhány cikk fokhagymát is tett az edénybe a jobb ízhatásért. Csak ezután pirította meg az apróra vágott kenyereket. „Ezt persze lehet még bolondítani kakukkfűvel, bazsalikommal és különböző pikáns olajokkal is, ha valaki szereti, de így is finom lesz a krutonunk” – így Karácsony József.

Amint megpirultak a kenyerek, rögtön tálalta is a levest, amelyekbe lehetett tenni a krutonból és máris fogyaszthattuk az ételt.