Szeptemberi vadlesen: bőgtek a szarvasbikák és jött a medve is

Keveset pihenhetnek a székelyföldi vadászok szeptember 10-től nagyjából egy hónapon át, hiszen ekkor van a szarvasbőgés, azaz a szarvasok párzási időszaka, ráadásul az említett vadakra vonatkozó vadászidény csúcspontja is. Ennek okán folyamatosan érkeznek a „vendégek” – többnyire kül- és belföldi vadászok – a helyi vadászegyesületekhez, akik

A helyzet levezénylése kora hajnaltól éjszakába nyúló munkát jelent a vadőrök számára, akiknek feladatát a folyamatos medveriasztások sem könnyítik meg.

Istállóban tárolt ruhák

Mi is szerettük volna látni a párzásra kész szarvasbikákat, ezért a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület munkatársaihoz fordultunk, akik sűrű programjuk ellenére készségesen vállalták, hogy elvisznek bennünket egy vadlesre. Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadászegyesület vezetője már előző nap felkészített arra, ami ránk vár. Kérte, hogy

„Én ilyenkor sok esetben még a borotválkozást is szárazon végzem, nehogy az idegen szaggal elriasszam a vadakat. Persze

Kábult bikák, elnyújtott bőgés

Hideg és sötét volt, amikor útnak indultunk Fiatfalva felé, ahol több vadászegyesülethez tartozó terület is találkozik a Nagy-Küküllő mentén lévő mezőn. „Emiatt valószínűleg sokan fognak lesben állni a környéken, nem kizárt, hogy puskalövés is eldördül majd. Előző nap pedig medvét is láttunk, így nem kizárt, hogy az is megjelenik” – készített fel a helyzetre Mărmureanu-Bíró Leonárd. Fiatfalváról távozva egy köves úton haladtunk tovább a folyó mentén, ahol szinte áthatolhatatlan köd lepte be a tájat. Végül egy domboldalon lévő vadleshez értünk, ahol a vadászegyesület vezetője odasúgta: „most már csak csendben.”
Még ő is meglepődött, hogy

Hamar kiderült, hogy nem egy, hanem legalább hat bika van a környéken, némelyikük alig 40-50 méterre volt tőlünk. „Most lényegesen több bika van itt, mint tegnap este” – állapította meg az igazgató. Ekkor még csak a vadak sziluettje volt kivehető a lassan felszálló ködben és sötétségben, de messzelátókat használva ez is érdekes látványt nyújtott. Megfigyelhető volt, hogy

A szakember felhívta a figyelmünket ismét, hogy maradjunk csendben, hiszen bár a párzásra készülő bikák ilyenkor buja, kábult állapotban vannak – ezért is kell óvatosan vezessenek ebben az időszakban az autósok –, a nőstények azért figyelnek. Általában a hímek által terelgetett csoportokban lévő legnagyobb szarvastehenek a legóvatosabbak, amelyek kiváló hallásukkal és látásukkal hamar felfigyelnek a veszélyre. Ilyenkor

Ha utánozzuk a hangjukat

Mărmureanu-Bíró Leonárd rámutatott, hogy több vadász is van, akik

Ha elég ügyesek, akkor a szarvasbikák vetélytársat sejtve közelítenek feléjük. Ez persze veszélyes is lehet, hiszen fordult már elő olyan, hogy egy egyed agancsával felöklelte a szarvasbőgést utánzó embert. „Én meg sem próbálom a szarvasbőgés leutánzását, hiszen mély hangom van, így idősebb, erősebb bikának tűnhetek számukra. Éppen ezért inkább elkergetném, mintsem közelebb csaljam a fiatalabb bikákat” – osztotta meg a szakember. Hozzátette azt is, hogy

A szarvasvadászatról

A szarvasokra vonatkozó vadászidény szeptember 1-től év végéig tart. A legtöbb vadat ugyanakkor a párzási időszakban lövik ki, hiszen ilyenkor lényegesen könnyebb dolguk van a vadászoknak, mert máskor nehezebb felkutatni a rejtőzködő vadat – magyarázta Mărmureanu-Bíró Leonárd. Megjegyezte, hogy

Éppen ezért a későbbiekben az elvesztett energiáik pótlására koncentrálnak.

A vadászegyesület célja, hogy a szarvasok génállománya folyamatosan javuljon a vadászterületen, ezért elsősorban nem a legszebb, legerősebb és legméretesebb bikák kilövése a lényeg, inkább a kevésbé előnyös tulajdonságokkal rendelkező vadak kerülnek a célkeresztbe.

Megjelent a medve

Beszélgetésünket hamar megszakította egy a folyómederből előbukkanó feketés színű fiatal medve, amely a lesünk irányába iramodott. A vadászok azonban nyugalomra intettek, mondván, hogy

Mărmureanu-Bíró Leonárd elmondta, veszélyes megközelíteni a folyómedret, hiszen számos medve tanyázik ott a populáció elszaporodása óta. Sokszor már a szarvasok sem mennek vissza az erdőbe, hiszen a Nagy-Küküllő menti bozótosban biztonságban érzik magukat, akárcsak az említett nagyvadak. Emiatt időnként még a délelőtti órákban is hallani a szarvasbőgést a helyszínen.

Sajnos ez esetben is csak a folyómeder körüli bokrokba húzódtak vissza a szarvasok a hajnali órákat követően, így nem haladtak el a lesünk mellett az erdőbe igyekezve, és nem kerülhettünk ezáltal közelebb hozzájuk.

Sebzett vad nyomában

A vadlesből hazaindulva csengetett az igazgató telefonja, majd közölték vele, hogy délután sem lesz ideje pihenni, hiszen Homoródszentmárton községben, illetve a Décsfalva és Nagygalambfalva közötti erdőben is megsebeztek egy-egy szarvasbikát a vendégségbe érkező vadászok, így azokat mielőbb meg kell keresni.

Emiatt speciálisan kiképzett kutyát kell hozni a helyszínre.

Az erdőben találkoztunk a két fiatallal, akik egy Magyarországon kiképzett hannoveri vérebet hoztak magukkal. Mint mondták, nem tökéletes az eb, kisebb hibái vannak. Például a hajszát nem szereti, a vad megtalálásakor pedig nem ugat. Ettől függetlenül bizakodóak voltak a jelenlévők. A kutyát egy speciális, az avaron és a gallyak között könnyedén sikló zsinórral vezették tulajdonosaik.

Mit követ a véreb?

Mărmureanu-Bíró Leonárd rámutatott:

Kisvártatva mindenki megegyezett, hogy jó vérebről van szó, hiszen az hamar vérnyomokat talált a lövés helyszínétől 140 méterre. A keresés azonban még órákon át zajlott, végül pedig nem jártak sikerrel.