Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Székelyföldi legendás tavaink, ahogy még sosem látta

Székelyhon 2019. szeptember 16., 12:41 utolsó módosítás: 2019. szeptember 17., 10:02
HIRDETÉS

A Gyilkos-tó és a Szent Anna-tó mélyére merült dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár, hogy bemutassa a lenti világot, és mintát vegyen a tudományos vizsgálatokhoz. A kutató számos fényképet készített, csapatának (Rigó Erika1, Szabó-Schuller Emőke2, Albert Zoltán3, Rajka Géza4, Dósa Elek Levente5, Barabás Szilárd6, Angi Zoltán7, Miklóssy Ildikó8 és Hantz Péter9) összesített munkáját szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta. Cikkünk ennek alapján készült Bálint István szerkesztésében.

Légi felvétel a Gyilkos-tóról. A mélységek ezután következnek Fotó: Angyalosi Beáta

Érdekes természeti jelenségeket ritkán hagyunk magyarázat nélkül: a racionális okfejtés hiányából fakadó űrt legendákkal tölti ki a népi hiedelem – indítanak tudományos cikkükben a kutatók, akik mielőtt eredményeik bemutatásához fognának, a kutatásokat időben jóval megelőző, az említett tavakhoz kapcsolódó legendákat, népi hiedelmeket ismertetik.

Akire lecsap a hegyek ura, és akin fog az átok

A Gyilkos-tó keletkezése a legenda szerint egy lányrabló haramia égi büntetéséhez köthető. A szerelméhez hűséges hajadont – akit Fazakas Eszter és ditrói Ferencz Anikó néven is emlegetnek – egy gonosztevő rabolja el, aki előbb kincsekkel próbálja megvásárolni a lány szerelmét, de amikor elutasítással találkozik, erőszakhoz folyamodik. A lány ekkor a hegyekhez fohászkodik, akik megsegítik:

mindent maguk alá temetnek.

Egyes legendaváltozatokban az omlás – a lány és a rabló mellett – egy juhnyájat is elpusztított. Az egykori vörös színt az eltemetett juhok vérével, a mai – a planktonosodás miatti – kékesszöldet pedig Fazakas Eszter szeme színével hozzák összefüggésbe, aki minden éjjel feljön a tó mélyéről, hogy kedvesét várja.

Légi felvétel a Szent Anna-tóról Fotó: Gerd Schuster

A Szent Anna-tó legendája szintén több változatban ismert, de gyökerük hasonló. A tó helyén egykoron vár állott, akárcsak a Bálványos-hegy csúcsán. Ezekben két kevély testvér lakott, akik egymást sem szerették. Amikor egyikük egy cifra, hatlovas hintó birtokába jutott, a másiknak még csodálatosabb hintó kellett, és ördögi ötlete támadt. A kíméletlenebb legendaváltozat szerint a várába hurcoltatott tizenkét szép szűzlányt, amelyek közül a legszebb Anna volt. Poroszlóival meztelenre vetkőztettette, majd hintója elé fogatta őket. A hajadonok azonban nem bírták elhúzni a hintót, így a gazdag úr mérgében ostorral kezdte verni őket. Ekkor

Anna megátkozta az urat, a vár elsüllyedt, helyén tó keletkezett.

A legenda vége szerint a lányok hattyúkká, az úr a tó közepén lévő örvényben vergődő sárkánnyá változott.

Azt beszélik, hogy...

A hiedelem szerint a Gyilkos-tó mélyén egy sárkánykígyó lakik. A Szent Anna-tóról pedig az a hír járja, hogy „nincs feneke, esszeköttetésben áll az óceánnal. Amikor az óceán erőst hullámzik, a tón es nagy hullámok jőnek”. Olyan feltevéseket is hallhatunk, amelyek szerint halálos örvények lennének a tóban.

Benedek Elek A kápolna harangja című, a Szent Anna-tó legendáján alapuló meséjének papírszínház-feldolgozása

A szürke – jelen esetben vörös, illetve kékes-zöldes – valóság

Ami a valóságot illeti, a Gyilkos-tó keletkezése az 1837. évi nyári esőzések, illetve az 1838. év eleji földrengések számlájára írható. Ekkor a Gyilkos-havasról leszakadó törmelék elzárta a Keleti-Kárpátok Békás-szorosa melletti Vereskő-patak medrét. A felgyülemlett, tíz méternél is mélyebb víz elpusztította ugyan a völgy fenyőfáit, azonban

a fák víz alá kerülő törzsei csodálatos részletességgel megőrződtek.

A belemosódó vas-oxid miatt kezdetben vörös színű tavat eleinte Verestónak hívták, mai nevét Orbán Balázs honosította meg 1864-ben, de román nyelvterületen ma is „eredeti” nevét használják.

A csónakos segítő: Dósa Elek Levente Fotó: Hantz Péter

A Szent Anna-tó Délkelet-Európa legépebben fennmaradt krátertava, amelyet csak esővíz táplál. A tó a Keleti-Kárpátokban található Csomád-hegység egyik utolsó, mintegy 30 ezer évvel ezelőtti vulkáni kitörése után visszamaradt kráterben jött létre. A szomszédos kráterben található a Mohos-tőzegláp, amely egy korábbi tó feltöltődése révén jött létre.

HIRDETÉS

Az utóvulkáni tevékenységeknek köszönhetően Székelyföldön számos híres szénsavas ásványvizű forrást és mofettát (nagyrészt a levegőnél nehezebb szén-dioxidból álló gázkeverékkel feltöltődő mélyedéseket) találunk. A mofettákat gyógyászati célra, főleg keringési betegségek kezelésére is használják.

Jelen és jövő, felszínről és mélyről

A székelyföldi tavak kutatásával több jeles ökológus, geológus és limnológus foglalkozik. Köztük van dr. Máthé István (Sapientia EMTE) és dr. Felföldi Tamás (ELTE), akik szerint a Szent Anna-tó bakteriális közössége – tenyésztéses és DNS-alapú vizsgálatok alapján – nagy fajgazdagságot mutat.

A kutatásaik során kitenyésztett egyik baktériumtörzset új fajként, Rhizobium aquaticum néven, míg egy másik törzset

új fajként és egyben új nemzetségként, Siculibacillus lacustris elnevezéssel írtak le.

Az első egy olyan nemzetség tagja, amelyet jellemzően talajból, növények gyökereihez kötődő baktériumként írtak le korábban, ez esetben pedig szabadon élő, vízben lebegő (ún. planktonikus) formáját sikerült leírni.

A Szent Anna-tó madártávlatból Fotó: Pinti Attila

Dr. Magyari Enikő, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének, az MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tagja az elmúlt időszakban végzett fúrások eredményeiről számolt be. „Fúrásaink áthaladtak a Szent Anna-tó aljára ülepedett iszaprétegen, és elérték a vulkanikus eredetű kőzetek törmelékét. A tó történetét pollen, növényi makrofosszília, szilíciumvázas alga, nyomelem és radiokarbon típusú vizsgálatok segítségével rekonstruáltuk.

A mai tó helyén az utolsó vulkánkitörés kb. 30 ezer éve történt, és háromezer évre rá már egy tavat találunk a kráterben.

Ez az »első tó« mintegy tízezer évvel ezelőttig volt jelen, majd a vízszint csökkenni kezdett, és tőzegmohaláp nőtte be a tavat. Ennek oka a kora-holocén időszak mainál kontinentálisabb klímája volt, a mainál melegebb nyarakkal, magasabb párolgási szinttel és kevesebb nyári csapadékkal. (...)

Kb. 5500 éve a vízszint ismét emelkedni kezdett, és beköszöntött a második, mostani »tókorszak«.

Ennek oka a közép-holocén időszakban meginduló nyári középhőmérséklet-csökkenés és a hozzáférhető nedvességtartalom növekedése volt. (...)

Szent Anna-tói fürdőzés 2017-ből. A strandolást azóta betiltották Fotó: Sándor Csilla

A Szent Anna-tó mélysége mintegy 2800–3000 éve lehetett a legnagyobb, körülbelül 12–13 méter. Azóta a vízszint enyhén csökken, a tó alján lévő iszapréteg pedig vastagszik. Az egy-másfél évtizede bekövetkezett »zöldülés«, vagyis a plantonikus eutrofizáció elsősorban az emberi hatások miatt következhetett be, de nem zárható ki, hogy kis mértékben a klíma melegedése is szerepet játszhat benne.”

Hantz Péter búvárfelszerelésben Fotó: Hantz Péter, Barabás Szilárd

Dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár a Pécsi Tudományegyetem részéről metagenomikai és orvostudományi célú mintavétel érdekében merült a tavak mélyére. Egyedül merült, amit a tavak gondnokságának munkatársai (Dósa Elek Levente, Angi Zoltán és Barabás Szilárd, valamint egy hegyi csendőr) csónakból felügyeltek. A tudományos kutató számos fényképet készített az alsó világban, amelyeket szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátott. Ezekből válogattunk.

A Gyilkos-tó víztükre Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

Gyilkos-tói fatörzs két nézőpontból Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

Közvetlenül a vízfelszín alatt még erősen pusztulnak a törzsek Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

Fatörzs kb. 3 méter mélyen. A legvékonyabb ágacskák is megőrződtek Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

Hantz Péter szerint megfontolandó lenne egy átlátszó, kivilágított alagút létesítése a tó mélyének egy részében, hogy mindenki megcsodálhassa az alsó világot Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

Mélyebben már minden feltűnően vörös volt az eső utáni napon. Talán nem véletlenül hívták egykoron magyarul is Verestónak a Gyilkos-tavat Fotó: Hantz Péter, Barabás Szilárd

Kb. 5 méter mélyen már a legkisebb ágacskák is olyan állapotban vannak, ahogy 1838-ból maradtak. Itt már jól jön a búvárlámpa egy kis derítés érdekében Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

A tó fenekén (kb. 10 méter mélyen) dermesztően hideg a víz, és szinte teljes a sötétség, csak a búvárlámpa világít Fotó: Hantz Péter, Angi Zoltán

A Szent Anna-tó két nézőpontból Fotó: Hantz Péter, Dósa Elek Levente

Iszap a Szent Anna-tó fenekén, kb. 5 méteres mélységben. Az iszap, pontosabban annak felső rétege erősen kén-hidrogén szagú, ami Hantz szerint anaerob légzést folytató baktériumok jelenlétére utal. Az iszap több méter vastag lehet Fotó: Hantz Péter, Dósa Elek Levente

A cikk szerzői köszönetüket fejezik ki a meginterjúvolt tudósoknak, Szathmáry Eörs, Máriligeti Károly, Nyitrai László és Málnási Csizmadia András professzoroknak, a Hargita megyei hegyi csendőrségnek, valamint a légi felvételek készítőinek.
1 – Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Ökológia szak
2 – Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Menedzsment szak
3 – Zabola Estate
4 – Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Barlangkutató Intézet
5 – Szent Anna-tó – Mohos Tőzegláp Természetvédelmi Terület és Pro Szent Anna Egyesület
6 – Gyilkos-tó Viridis Kft.
7 – Zabola Estate Kft. (hoteligazgató)
8 – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar, Biomérnöki Tanszék
9 – Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Biofizikai Intézet és Fibervar Kft., Kolozsvár
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS