Napokon át pörögtek a versmondók kisfilmjei a közösségi oldalon – a vetélkedő mottója szerint „somvirággal, kakukkfűvel, / kakukkszóval, tele szívvel”. Noha a közönségdíjasok már a szerda esti eredményhirdetés előtt nyilvánosak voltak, sok ezren tekintették meg a szülőfaluban készült kisfilmet, amelyben a versmondó vetélkedő hatvan díjazottjának a neve is elhangzott.
Több mint félezer versmondó
A szervező Nagygalambalvi Általános Iskola igazgatója, Bálint Hajnal kérdésünkre elmondta,
hosszú és örömtől túlcsorduló napok előzték meg a díjazási ünnepséget.
Év elején még kérdés volt számukra, hogy milyen új elemmel gazdagítsák az eseményt, és a nagygalambfalvi Feleki Miklós Művelődési Ház felújítása miatt hol is szervezzék meg a Kányádi Sándor májusi születésnapja tájékán hagyományos, verses köszöntőrendezvényüket.
A járványhelyzet „zsákutcából autópályára juttatta” a szervezőket, versenyzőket egyaránt, és teljes sebességbe kapcsoltak.
A megyeközi vetélkedő a világhálón kiszélesedett, a legkisebb erdélyi falutól, ahol talán még iskola sincs, a nagy városokig, a szórványtól a színmagyar településekig mindenhonnan érkeztek a kisfilmek. Amint a zsűri egyik tagja, Kacsó Anna Julianna is kiemelte,
beengedték a gyermekek és az őket felkészítő szülők otthonaikba, udvaraikba a hallgatóságot.
Gyönyörű tájakon, szívvel-lélekkel mondikálták el kedvenc Kányádi-költeményeiket a kicsik, nagyobbak és felnőttek.
Bálint Hajnal a munkafolyamatokról kiemelte, az adatok, videók feldolgozásánál rendkívüli nagy segítségük volt Mihálydeák Antal fényképész szakértelme. Úgy érezték, hogy a versmondó gyermekek, szüleik és a pedagógusok megtisztelték a szervezőket azzal, hogy beneveztek, ezért teljes figyelemmel, szépen feldolgozva akarták a nagyközönség elé tárni a kisfilmeket.
Közösségben – Kányádival
A szavalatokból kiviláglott, a szülőknek is fontos, hogy gyermekeik a karanténban is mondják a halhatatlan verseket. A látássérült gyermek Braille-írással nyomtatott könyvből tanulta meg a kiválasztott költeményt. Volt hallássérült versmondó, és olyan is, akinek meg kellett birkóznia a rímes magyar nyelvvel. Az is nyilvánvaló, hogy mindannyian megküzdöttek az online vetélkedő technikai kihívásaival, de szülők, pedagógusok és a szervezők is segítettek, hogy senki ne maradjon ki. Érdekességképpen az igazgatónő elmondta, hogy
olyan költeményt is szavaltak, amely noha Kányádi neve alatt fut a világhálón, nem biztos, hogy tőle való.
Ez még irodalmi búvárkodást igényel, de az azzal pályázókat nem zárták ki, mert más szerző neve alatt nem lelték fel a verset – mondta el a zsűri elnöke, Dáné Szilárd.
Kezdetben kevés pályázati eredmény híján nem volt elég jutalmazási lehetősége a vetélkedő szervezőinek. De látva a benevezési sikert, egy magyarországi egyesület önként jelentkezett, felajánlva könyvutalványokat és társasjátékokat. Végül
hatvan díjat és különdíjat oszthattak ki.
A díjazottak névre szóló oklevelet, könyveket és könyvutalványt kapnak, a résztvevőknek pedig elektronikus formában juttatják el az emléklapot. A versenyt követő napokban egyeztetik az adatokat a nyertesekkel és a következő két hét folyamán postázzák számukra az ajándékot – tudtuk meg Bálint Hajnaltól.
A vers az, amit mondani kell
Ez a vetélkedő mindenkinek emlékezetes marad. A díjazásra készült filmes összeállítás szép képkockái azokat is Nagygalambfalvára hívogatják, akik eddig még nem jutottak el oda. Kiviláglott belőle, hogy Vetési Nándor színész, kántor a megzenésített Kányádi-versek avatott előadója. A helyi iskola, a református egyházközség és a polgármesteri hivatal együtt sokat tud tenni a Kányádi örökségért.
A költő testvére, Róza néni kapálás közben nem énekel, hanem verset mond – könnyeket csal a szemekbe, amikor az ő ajkán csendülnek a közös élményekben gyökerező, a bátyja által írt strófák. A kilenc pipe című, a helybéli pedagógusok által feldolgozott vers behívta a nézőket abba a miliőbe, ami Kányádit egykor megihlette. Mátyás Erika képzőművész-tanár illusztrációt is készített hozzá. Végül pedig a helyi születésű Kányádi Szilárd színművész, a Csíki Játékszín igazgatója elszavalta a Valaki jár a fák hegyén című költeményt.
Göngyöstarjántól Szankon, Németországon át Erdély minden szegletébe eljutott az idei Fától fáig híre és Sándor bácsi örökérvényű üzenete, amit egy gyerektől tanult: a vers az, amit mondani kell. A karantén kiszélesítette a versmondó kedvet, és így ünnepelték ország-világ előtt a falu legnagyobb szülöttének 91. születésnapját.
24h
