Szárnyra keltek járványidőben a Kányádi-versek

Év elején még kérdés volt számukra, hogy milyen új elemmel gazdagítsák az eseményt, és a nagygalambfalvi Feleki Miklós Művelődési Ház felújítása miatt hol is szervezzék meg a Kányádi Sándor májusi születésnapja tájékán hagyományos, verses köszöntőrendezvényüket.

A megyeközi vetélkedő a világhálón kiszélesedett, a legkisebb erdélyi falutól, ahol talán még iskola sincs, a nagy városokig, a szórványtól a színmagyar településekig mindenhonnan érkeztek a kisfilmek. Amint a zsűri egyik tagja, Kacsó Anna Julianna is kiemelte,

Gyönyörű tájakon, szívvel-lélekkel mondikálták el kedvenc Kányádi-költeményeiket a kicsik, nagyobbak és felnőttek.

Bálint Hajnal a munkafolyamatokról kiemelte, az adatok, videók feldolgozásánál rendkívüli nagy segítségük volt Mihálydeák Antal fényképész szakértelme. Úgy érezték, hogy a versmondó gyermekek, szüleik és a pedagógusok megtisztelték a szervezőket azzal, hogy beneveztek, ezért teljes figyelemmel, szépen feldolgozva akarták a nagyközönség elé tárni a kisfilmeket.

Közösségben – Kányádival

A szavalatokból kiviláglott, a szülőknek is fontos, hogy gyermekeik a karanténban is mondják a halhatatlan verseket. A látássérült gyermek Braille-írással nyomtatott könyvből tanulta meg a kiválasztott költeményt. Volt hallássérült versmondó, és olyan is, akinek meg kellett birkóznia a rímes magyar nyelvvel. Az is nyilvánvaló, hogy mindannyian megküzdöttek az online vetélkedő technikai kihívásaival, de szülők, pedagógusok és a szervezők is segítettek, hogy senki ne maradjon ki. Érdekességképpen az igazgatónő elmondta, hogy

Ez még irodalmi búvárkodást igényel, de az azzal pályázókat nem zárták ki, mert más szerző neve alatt nem lelték fel a verset – mondta el a zsűri elnöke, Dáné Szilárd.

Kezdetben kevés pályázati eredmény híján nem volt elég jutalmazási lehetősége a vetélkedő szervezőinek. De látva a benevezési sikert, egy magyarországi egyesület önként jelentkezett, felajánlva könyvutalványokat és társasjátékokat. Végül

A díjazottak névre szóló oklevelet, könyveket és könyvutalványt kapnak, a résztvevőknek pedig elektronikus formában juttatják el az emléklapot. A versenyt követő napokban egyeztetik az adatokat a nyertesekkel és a következő két hét folyamán postázzák számukra az ajándékot – tudtuk meg Bálint Hajnaltól.

A vers az, amit mondani kell

Ez a vetélkedő mindenkinek emlékezetes marad. A díjazásra készült filmes összeállítás szép képkockái azokat is Nagygalambfalvára hívogatják, akik eddig még nem jutottak el oda. Kiviláglott belőle, hogy Vetési Nándor színész, kántor a megzenésített Kányádi-versek avatott előadója. A helyi iskola, a református egyházközség és a polgármesteri hivatal együtt sokat tud tenni a Kányádi örökségért.

A költő testvére, Róza néni kapálás közben nem énekel, hanem verset mond – könnyeket csal a szemekbe, amikor az ő ajkán csendülnek a közös élményekben gyökerező, a bátyja által írt strófák. A kilenc pipe című, a helybéli pedagógusok által feldolgozott vers behívta a nézőket abba a miliőbe, ami Kányádit egykor megihlette. Mátyás Erika képzőművész-tanár illusztrációt is készített hozzá. Végül pedig a helyi születésű Kányádi Szilárd színművész, a Csíki Játékszín igazgatója elszavalta a Valaki jár a fák hegyén című költeményt.

Göngyöstarjántól Szankon, Németországon át Erdély minden szegletébe eljutott az idei Fától fáig híre és Sándor bácsi örökérvényű üzenete, amit egy gyerektől tanult: a vers az, amit mondani kell. A karantén kiszélesítette a versmondó kedvet, és így ünnepelték ország-világ előtt a falu legnagyobb szülöttének 91. születésnapját.