Számos érdekes kiállítást hoznának idén a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumba

Hetven saját és negyvenkét vándortárlat volt megtekinthető az alatt a hét év alatt, míg Miklós Zoltán volt a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója. 2010-ben pályázta meg és nyerte el az állást,

azóta nemcsak néprajzos, hanem menedzser is, de nemegyszer segít be a pakolásba, és a Múzeumok éjszakáján sem ül tétlenül.

Nem volt társadalmi presztízse, szimbolikus értéke a Haáz Rezső Múzeumnak, amikor Miklós Zoltán elkezdte első mandátumát, éppen ezért

célja volt olyan kiállításokat hozni az intézménybe, amelyek gyarapítják szimbolikus tőkéjét.

Elmondása szerint Székelyudvarhely lakossága felé nyitva igyekezett értéket adni az intézménynek, és így már nehéz lenne lakatot tenni rá. Eredeti elképzelése szerint évente egy-egy saját tárlatot mutattak volna be, ám kiderült, hogy ezt nehéz kivitelezni, hiszen a színvonalas, nagyszabású kiállítások egyben költségesek is, akár több tízezer euróba is kerülhetnek, ráadásul kellett a megfelelő hely is. Mandátumainak legfontosabb mozzanataként a múzeum költözését látja Miklós Zoltán. Sok háttérmunka állt mögötte,

nem kevés lobbit igényelt az sem, hogy a kulturális intézmény ne költözzön össze egy napközivel

– magyarázta. Végül a Haberstumpf-villa lett a múzeum új otthona, és az igazgató szerint ezzel új fejezet nyílt meg, hiszen így kulturáltabb tér áll rendelkezésükre, ahol teljesen más jellegű kiállításokat lehet bemutatni. Nem kevés szerepet játszott ez akkor, amikor a lengyelországi Tarnow Regionális Múzeum munkatársai érkeztek ide az Erdélyi panoráma kölcsönzése előtt – a villa környezete győzte meg őket. A nemsokára megnyíló, A magyar festészet remekművei. Válogatás a Kultúrpalota kincseiből című tárlatnak sem tudott volna a régi Kossuth utcai épület otthont adni – véli az igazgató –, viszont

a Haberstumpf-villa környezete méltó a Munkácsy-, Barabási-alkotásokhoz.

Megfelelően fel van újítva, biztonsági rendszere van, így alapot ad a múzeum tevékenységének, amire szakmai kapcsolatokat, tárlatokat lehet építeni, annak ellenére, hogy továbbra is kisebb kiállítófelület áll rendelkezésükre.

Az Erdélyi panoráma és a Jégkorszak kiállítást tekinti a tavalyi év sikereinek, hiszen három hónap alatt 11 ezer látogatót csalogattak a múzeumba, emellett szakmai szempontból meghatározó eredmény volt az intézmény számára, hogy az Anna-kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumba is meghívták, ahol Trianon óta ez volt az első székelyföldi tárlat.

Nagyon fontos az utóbbi években kialakult munkaközösség – emelte ki Miklós Zoltán. A város kulturális intézményei között a Haáz Rezső Múzeum működik a legkisebb létszámmal, tizenhárom alkalmazottal. Többnyire fiatal szakemberek teszik ki a csapatot, akikkel együtt az igazgató céltudatosan építette ki az intézményben a különböző irányvonalakat, mint a képzőművészetit Berze Imrével, a történelmit Szász Hunorral, a húzóágazatnak számító régészetet Sófalvi Andrással, de ugyanakkor folytonosságot is biztosítanak, hiszen Róth András nyugdíjazását követően Kolumbán Zsuzsa venné át a helyét a tudományos könyvtárnál.

– tette hozzá Miklós Zoltán, elárulva ezzel, hogy az elkövetkezőkben is vállalná a menedzseri szerepet. Érdeklődésünkre elmondta, hogy ezt továbbra is politikai színezet nélkül szeretné folytatni. Nem kíván helyi politikai megbízatást, a szakmaiság érdekli az intézményvezetésben – érvelt. „Munkaadóm a polgármester, vele pedig nagyon jó a kommunikáció, és részéről nem is vetődött ez fel” – tette hozzá. Decemberben szakmai bizottság értékelte ki második hároméves mandátumának eredményeit, amin kilences fölötti osztályzatot szerzett, így a múzeum menedzseri állására nem lesz versenyvizsga meghirdetve. Ehelyett

a kiértékelő bizottság javaslatára lesz egy újabb kiírás, amelyre egy menedzsertervet kell beterjesztenie az igazgatónak, ha pedig azt a szakmai bizottság elfogadja, újabb három évig vezetheti a múzeumot.

A pincetérbe állandó várostörténeti kiállítást terveznek, ez viszont idő- és pénzigényes, valamint rengeteg előkészületet is igényel, ezért vélhetőleg csak 2019-re fog elkészülni – avatott be az igazgató legújabb nagyszabású tervébe.

Az elképzelés szerint a múzeumgyűjtemény történetét összevonnák a városéval, nagy hangsúlyt fektetve az iskolákra, hiszen a múzeum kollekciója is a református kollégiuméból alakult ki.

„Tavaly sok tárlat volt a múzeumban. Fontos a nyüzsgés, hiszen így lehet megmozgatni a helyi közönséget, de a mennyiség a minőség rovására is mehet, ráadásul kifáraszthatja a közönséget.

– mondta. Képzőművészeti év lesz 2018 a múzeumban, két nagy festészeti tárlat lesz, az elsőt jövő héten nyitják meg, és

a negyvenkét magyar festmény között Munkácsy Mihály alkotását is megtekinthetik áprilisig, de a nagybányai művésztelepen született remekművek közül is érkeznek.

Augusztusban lesz a következő nagy festészeti tárlat, amely Gyárfás Jenő műveit fogja bemutatni. Megtudtuk, hogy a kettő között számos egyháztörténeti tematikájú tárlat is lesz, az udvarhelyi unitárius egyházzal közösen dolgoznak egy anyagon, amely a felekezet 450 éves múltját mutatja be, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumtól érkezik majd Székelyudvarhelyre a Szerzetesek asztalánál című kiállítás, amely a pincetérben

bemutatja a katolikus szerzetesek étkezési szokásait, és azt, hogy miként hatottak a gasztronómiára a pezsgő feltalálásával, a sörfőzéssel, illetve a különböző likőrök készítésével, gyógynövények felhasználásával.

A 420 éves Tamási Áron Gimnáziumról is készül egy tárlat, amellyel egyben felkészülnek a nagy, iskolaváros-történeti állandó kiállításra. Lesz kiállítás a jelenkori keresztények üldözéséről is, de az igazgató elárulta, hogy a nagyon komoly témák mellett könnyedebb hangulatúak is lesznek, például

a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum egyik pajzánabb anyagát is meg lehet majd tekinteni, amely az erényöv titkos történetét és használatát, valamint az ehhez kötődő mítoszokat mutatja be,

a gyerekeknek pedig egy LEGO-kiállítással készülnek.

Még nem merünk sokat tervezni, mert nem tudjuk, mi lesz a költségvetés széle-hossza, viszont

– magyarázta az igazgató. Belátta, hogy a béremelések miatt kérdésesek a kulturális intézmények költségvetései, de meglátása szerint Udvarhelyen nem lesz olyan szintű leépítés, mint Csíkszeredában. „Nagyobb empátiával viszonyulnak itt a kulturális intézményekhez, nem lesz másodszereplő a kultúra” – mondta.

Reméli, hogy sikerül a tavalyi szinten tartani a büdzséjüket, míg tavaly a legnagyobb kihívás az épület megugrott működtetési költségének fedezése volt, idén a bérek biztosítása lesz,

hiszen az igazgató szerint papíron emelik, de a megváltozott adózás miatt ez alig lesz érzékelhető.