Nem igazán tudtam, mit is vállalok, de kaptam segítséget, részt vettem felkészítőkön, tanultam, ismerkedtem a feladattal, amíg március 31-én a kormányülésen kineveztek, április elsején pedig letettem a szolgálati esküt és beiktattak.

– Röviden összefoglalva mit is jelent ez a tisztség, mi a napi munka?

– A prefektusi hatáskört törvény szabályozza. A közigazgatásban a törvényességért felelek, az összes adminisztratív akta ide kerül a helyi önkormányzatoktól és a megyei tanácstól. Ezeket a prefektusi apparátus ellenőrzi, ha valami kiegészítés kell, vagy hiba történt, azt közöljük velük. Ezen kívül az összes állami közintézmény (iskolák, egészségügy stb.) és a kormány között is én vagyok a kapcsolattartó. Nagyon sok a munka, az első hónapban volt, hogy otthon éjjel 3-kor még dolgoztam, és 7-kor jött értem az autó Gyergyószentmiklósra, hogy 8-ra már Csíkszeredában, az irodámban legyek. Egyelőre még a megyét sem ismertem meg úgy, ahogy kellene. Mindenkit, minden olyan intézményt szeretnék meglátogatni, amellyel koordinációs kapcsolatban vagyok. Elkezdtem a látogatásokat, meg akarom ismerni a problémákat és megoldásokat találni ezekre. Ha pedig ez nem sikerül megyei szinten, akkor a kérdéseket továbbítom Bukarestbe.

– Sok éve már, hogy magyar prefektusa volt a megyének. A helyi románság elfogadta, hogy a prefektus magyar? És a magyarok hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy egy román párt magyar személyt jelölt prefektusnak?

– Beiktatásom idején volt erről vita a Facebookon, voltak ilyen és olyan vélemények is. Köztük nagyon sértők is. Nem tudok egyetérteni olyanokkal, akik úgy ítélkeznek másokról, hogy személyesen nem is ismerik, mi több, még látásból sem. Az ítélkezők között volt, aki azt állította, nem is vagyok székely, nem is tartozom ehhez a közösséghez. Nos, kevesen tudják, én intézményes keretek között sosem tanultam magyarul.

Azokat a hagyományokat, amelyeket egy óvodás már tud, én tizenéves koromban ismertem meg. És számomra ezek a hagyományok, a székelység nagyon fontosak. Ezt továbbra is fenntartom. Ha a helyzet úgy kívánja, büszkén veszem magamra a székely viseletet is. Úgy gondolom, nem kéne kérdés legyen, hogy ki hová tartozik, ki milyen nemzetiségű. Visszatérve a fogadtatásra, úgy láttam, az elején eléggé kételkedőek voltak az intézményvezetők, akiket felkerestem, nem tudták, mire számítsanak részemről. Azonban én mindenhol elmondtam, én csak egy ember vagyok, aki azért jött, hogy a kormány részéről megkérdezze, miben segíthet, hiszen a prefektúrán több mint húsz felkészült jogász áll rendelkezésre, akikre számítani lehet a különböző problémák megoldásában.

– A magyar nyelvű sajtó – természetes módon – nem nagyon foglalkozik a román pártok ügyeivel. Mit tapasztal, milyen a Hargita megyei román pártok között a viszony? Rivalizálás van, ellenségeskedés vagy inkább együttműködés?

– Személy szerint eddig még nem láttam ellenségeskedést, pedig jó pár településre eljutottam már. Nem látom hogy „fúrnák” egymást, akár PSD-s, akár PNL-s vagy más tisztségviselővel találkozom. Nem éreztetik velem szemben azt, hogy gondjuk lenne azzal, és távol tartanák magukat tőlem, mert én az USR-PLUS-hoz tartozom. Lehet, hogy ebben a személyes hozzáállásom is számít. Elvem, hogy elsősorban emberek vagyunk és csak utána politikusok. Szintén ugyanezzel az elvvel beszélgetek az RMDSZ, vagy épp az MPP politikusaival is. Egyébként a párt egyetlen dolgot vár el tőlem: a törvényesség betartását. Előfordult, hogy egyes adott kérdésekben én kértem útmutatást a Bukarestből, amire meg is kaptam a segítséget.

– Ezt a bejegyzés-részletet a Facebook oldalán olvastam: „Munkaügyi találkozáson voltam a Miniszterelnöki hivatalnál és találkoztam Sergiu Hossuval, a Miniszterelnöki hivatal vezetőjével. Többek között beszélgettünk néhány Hargita megyére jellemző sajátosságról, problémákról és lehetséges megoldásokról.” Konkrétabban mik ezek a jellemző sajátosságok, problémák, és megoldási lehetőségek?

– Amikor az a bejegyzés született, nem csak Sergiu Hossuval találkoztam. Aznap öt minisztériumban jártam. Elmondtam, hogy milyen problémákkal találkoztam, amelyekre megoldást várnak Hargita megyében. Úgy látom,

a 18-as törvénytől kezdve. Egyébként a bukaresti utam kapcsán egy körlevelet küldtem az összes Hargita megyei önkormányzatnak, arra kérve őket, hogy jelöljék meg, milyen problémákat kellene megtárgyalni a kormány illetékeseivel. Ugyanis azt szeretném elérni, hogy legyen itt a megyében egy olyan találkozó, ahol egy bukaresti küldöttség egyszerre találkozhasson a megye önkormányzati vezetőivel. Ilyenre korábban tudomásom szerint nem volt példa. A javasolt problémákból egy igen komoly és részletes kimutatás készült. A prefektusi hivatal nem rendelkezik erre vonatkozó költségvetéssel, nincs közvetlen mód arra, hogy bármilyen fejlesztést segítsünk, viszont van lehetőségem jogi ügyekre megoldást találni, illetve helyi problémákat a kormány felé közvetíteni. Vagy ha éppen két település között van vita a határokról, abban is az én feladatom közvetíteni.

– Apropó, határvita: Békás-szoros? Úzvölgye? A megyehatárok esetében is vannak gondok. Sőt, ezek azok, amelyek igazán érdeklik az embereket.

– Léteznek ezek a kérdések, de ezek az ügyek eddigi hivatali időmben nem kerültek még elém. Annyit tudok róluk én is, amennyit a sajtóból olvastam. Egyelőre tehát ez alapján tudok annyit mondani, hogy biztosan lehet ezekre is megfelelő megoldásokat találni. A törvények és az álláspontokat alátámasztó dokumentumok a döntőek.

– A prefektúra véleményezi törvényességi szempontból az önkormányzatok által elfogadott határozattervezeteket. Sokat kell ezek közül visszadobnia a prefektúrának? Mik a jellemző problémák? Melyek a leggyakoribb vétett hibák?

– Valóban nem kevés esetben kell javításokra kérnünk az illető önkormányzatokat. Nem tudnék általánosítani, hogy melyek a jellemző hibák. Vannak elírások, vagy nem megfelelő törvényre hivatkoznak, vagy épp olyan témákról hoznak döntést, amelyekben az önkormányzat nem illetékes. Konkrét eseteket nem emelnék ki, közel 70 önkormányzat aktáival foglalkozunk, plusz a megyei tanács határozataival. Az észlelt hibákat indoklással együtt közöljük az adott hivatallal. Vastag paksamétákkal dolgozunk minden nap.

– Bizonyára tud róla, a kisebbségi jogokért folyamatosan kiálló Árus Zsolt több alkalommal is felemelte a szavát azért, hogy a prefektúra nem tesz meg mindent a nyelvi jogok betartatásáért a megyében. Több pert is indított. Mennyire volt alkalma megismerni ezeket a panaszokat? Tett-e lépéseket ebben a kérdésben?

– Igen, és már az elmúlt két hónapban is kaptunk ilyen leveleket Árus úrtól, és ezek valóban reális problémákra hívták fel a figyelmet. Ennek alapján már magyarul is ki van írva a kataszteri hivatal vagy a gépjárművezetői engedélyeket kibocsátó iroda neve is. Van, ahol a munkaprogram szerepelt csak románul, most az is két nyelven olvasható, ahogy magyarul is megtalálhatják immár az ügyfelek azt a listát is, amely a jogosítvány megszerzéséhez szükséges dokumentumokat sorolja fel. Árus Zsolt teljesen jogos meglátásokat közölt és ezeket meg is oldottuk.

Ilyen panasz volt még, hogy Vasláb község határában a településjelző táblán csak románul szerepel a helységnév. Továbbítottuk a jelzést Vaslábnak, és az a válasz érkezett, hogy a hivatalos tábla mellett egy másik táblán ott van a magyar név. Nos, jeleztem nekik, ez nem helyettesítheti azt, hogy a hivatalos helységnévtábla kell kétnyelvű legyen. Felszólítást kaptak, hogy intézkedjenek, és ebben azt is közöltük, ellenkező esetben büntetésre számíthatnak. A törvényt igenis be kell tartani.

Az azonban hosszú folyamat lesz, míg ezt az eddigi rendszert úgy lehet átalakítani, hogy az valóban a nyelvtanulást szolgálja. Mindenképpen el kellene választani a kompetencia fejlesztését a tárgyi tudás követelésétől. A kettőt sokan összetévesztik. A képesség, vagyis hogy a székely fiatal valóban megtanuljon románul beszélni, írni, olvasni, sokkal fontosabb szerintem, mint a tárgyi tudás. Az utóbbi időben már történtek lépések ebbe az irányba, de még sokára lehet ezt elérni. Az pedig, hogy egy vizsgán kinek mi könnyű, és kinek mi a nehéz, az egy másik beszélgetés témája lehetne...