Az uniós átlag egyébként mindössze két százalék, 19 tagállamban pedig kevesebb mint egy százalék alatt van azon háztartások aránya, amelyek nem rendelkeznek benti WC-vel. De mi lehet az oka annak, hogy miközben számos országban már szinte ismeretlen fogalom a kinti illemhely, nálunk négy személyből egy máig ezt használja?

A kérdés igencsak összetett, és kéz a kézben jár egyéb mutatókkal, mint például a megélhetési farmok száma vagy a falvak fejlettségi szintje – mutatott rá megkeresésünkre Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. Mint részletezte, a jelenség megértéséhez kétszáz évvel kell visszamenni, arra gondolva, hogy Alexandru Ioan Cuza idejétől, az államiság első formáitól kezdve végig a kommunizmuson mindig az volt Románia problémája, hogy a vidéki lakosság nagy többségben volt, és a város, illetve falu közötti fejlettségi különbség óriási volt végig az ország történelme során.

A fejlődéshez fejlődéspolitikákra van szükség, de meg lehet ezeket oldani kis lélekszámú, hegyvidéki településeken? Ez Székelyföldön kimondottan érvényes” – vetette fel Winkler Gyula.

A politikus hozzátette: ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is, hiszen el kell dönteni, hogy érdemes-e pénzt költeni egy ezer főnél kisebb lakosságú településre, emellett viszont ott van az is, hogy a lakosság számára népszerűtlen, a Ceaușescu-diktatúra idejében jellemző ide-oda csatolásokra emlékeztető lehet egy ilyen összevonás.

Egy másik fontos tényező Winkler Gyula szerint a túlélési mezőgazdaság, amely szintén gyakran előfordul Székelyföldön is. Mekkora egy farm, amely nemcsak az önfenntartást, hanem a gyarapodást is tudja biztosítani? Ha ugyanis egy hektárnál kezdődik a területalapú támogatás, egy ekkora területen tevékenykedő gazda megkapja ugyan a juttatást, de ez a gyarapodást nem teszi lehetővé, csak a túlélést. „Ilyen esetekben a területalapú támogatás átváltozik szociális juttatássá. Célszerű ezt fenntartani, vagy eljött az ideje a változásnak?” – tette fel a kérdést az EP-képviselő.

Arra is kitért továbbá, hogy

Winkler szerint az európai tapasztalat azt mutatja, hogy hegyvidéken mezőgazdaságból nem igazán lehet megélni, legalábbis gyarapodásról nem lehet beszélni. A kontinensen fellelhető minták szerint a megoldás az, hogy a mezőgazdaság mellé kell tenni még valamit. A dél-tiroli tapasztalat például az volt, hogy a falvak kezdtek elnéptelenedni, a fiatalok inkább a várost választották, ezért, hogy helyben tartsák őket és a falusi környezetben biztosítsanak számukra megélhetési lehetőséget, a mezőgazdaság mellé tettek még valamit, ez az ő esetükben a turizmus volt.

Ma már egy olyan összekapcsolt világban élünk, hogy nem érdemes arra várni, hogy minden generáció feltalálja a spanyol viaszt. Körülnézünk, meglátjuk, hogy mások, akik sikeresek, hogyan cselekednek, és ezeket a kezdeményezéseket kell követni” – hangsúlyozta Winkler Gyula. Zárásként még egyszer kiemelte: a következő időszakban számos támogatásra pályázhatnak majd az önkormányzatok, és minden település esetében első helyen kellene álljanak az infrastrukturális beruházások. Ha élnek a lehetőséggel, a következő tíz évben kiépülhetnek a hálózatok, és ezáltal az akkori statisztikában majd várhatóan jóval alacsonyabb lesz a kinti illemhellyel rendelkezők aránya.

Helyi tapasztalatok

Hargita megyében is számos olyan község található, amely több kis településből tevődik össze, ezért sok helyen még hiányoznak a hálózatok. A 12 faluból álló Homoródszentmárton községben például csak a községközpontban és négy közigazgatásilag hozzá tartozó településen van kiépítve a szennyvízhálózat, a fennmaradó nyolcban viszont még hiányzik. Így utóbbiakban csak a lakosság mintegy fele rendelkezik benti illemhellyel – tudtuk meg Jakab Attila polgármestertől. Elmondása szerint

Jelenleg a szennyvízhálózat bővítésén dolgoznak, amely egyelőre Homoródszentmártonban, Homoródszentpálon, Recsenyéden, Homoródszentpéteren és Városfalván van kiépítve. A lakosság részéről van igény a hálózatra, az összes faluból érkeznek kérések a polgármesteri hivatal felé, hogy náluk is építsék ki. A víztisztító állomásukat úgy építették meg, hogy mind a tizenkét falut ki tudja szolgálni, tehát a tervük az, hogy amint lehet, újabb hálózatbővítési támogatást pályáznak meg, és előbb-utóbb sorra kerül az összes falu. A polgármester szerint a következő Lókod vagy Bágy lehet.

Csíkszentgyörgy község kilenc faluja közül egyben sem építették még ki a szennyvízhálózatot, ennek ellenére Réti Zsófia tavaly hivatalba lépett polgármester állítása szerint a háztartások mintegy 80 százaléka rendelkezik benti illemhellyel. Rámutatott: szinte minden udvaron emésztőgödrök vannak, a kinti illemhely már csak nagyrészt a nagyon idős és a hátrányos helyzetű lakosok esetében jellemző. A polgármester ugyanakkor reméli, hogy rövidesen elkezdődhet a községben a hálózat kiépítése az Európai Unió Nagy Infrastruktúra Operatív Programja (POIM) által.