Románia háztartásainak közel negyede nem rendelkezik benti vécével

Romániában a háztartások közel negyedében, pontosabban 24,2 százalékában nem volt benti illemhely 2019-ben – derül ki az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat összesítéséből. Ezzel az ország az utolsó helyen áll, ráadásul nem is akármekkora lemaradással, ugyanis

a második leggyengébb eredményt jegyző Bulgáriában is csak 13,7 százalék ez az arány.

Az uniós átlag egyébként mindössze két százalék, 19 tagállamban pedig kevesebb mint egy százalék alatt van azon háztartások aránya, amelyek nem rendelkeznek benti WC-vel. De mi lehet az oka annak, hogy miközben számos országban már szinte ismeretlen fogalom a kinti illemhely, nálunk négy személyből egy máig ezt használja?

A kérdés igencsak összetett, és kéz a kézben jár egyéb mutatókkal, mint például a megélhetési farmok száma vagy a falvak fejlettségi szintje – mutatott rá megkeresésünkre Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. Mint részletezte, a jelenség megértéséhez kétszáz évvel kell visszamenni, arra gondolva, hogy Alexandru Ioan Cuza idejétől, az államiság első formáitól kezdve végig a kommunizmuson mindig az volt Románia problémája, hogy a vidéki lakosság nagy többségben volt, és a város, illetve falu közötti fejlettségi különbség óriási volt végig az ország történelme során.

„Ezt a mai napig sem sikerült megoldani, Románia számos vidéki településén máig nincs kiépítve a víz- és szennyvízhálózat, de véleményem szerint a következő egy évtizedben ez megváltozhat az Európai Unió segítségével. Hozzájárul ehhez a helyreállítási terv és a következő hétéves költségvetés, illetve, hogy ebben mennyi támogatás van, és milyen programok segítenek a faluk felzárkóztatásában.

A fejlődéshez fejlődéspolitikákra van szükség, de meg lehet ezeket oldani kis lélekszámú, hegyvidéki településeken? Ez Székelyföldön kimondottan érvényes” – vetette fel Winkler Gyula.

A politikus hozzátette: ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is, hiszen el kell dönteni, hogy érdemes-e pénzt költeni egy ezer főnél kisebb lakosságú településre, emellett viszont ott van az is, hogy a lakosság számára népszerűtlen, a Ceaușescu-diktatúra idejében jellemző ide-oda csatolásokra emlékeztető lehet egy ilyen összevonás.

Egy másik fontos tényező Winkler Gyula szerint a túlélési mezőgazdaság, amely szintén gyakran előfordul Székelyföldön is. Mekkora egy farm, amely nemcsak az önfenntartást, hanem a gyarapodást is tudja biztosítani? Ha ugyanis egy hektárnál kezdődik a területalapú támogatás, egy ekkora területen tevékenykedő gazda megkapja ugyan a juttatást, de ez a gyarapodást nem teszi lehetővé, csak a túlélést. „Ilyen esetekben a területalapú támogatás átváltozik szociális juttatássá. Célszerű ezt fenntartani, vagy eljött az ideje a változásnak?” – tette fel a kérdést az EP-képviselő.

Arra is kitért továbbá, hogy

Székelyföldön az elmúlt 12 évben számos fejlesztés, korszerűsítés ment végbe, a hegyvidéki gazdálkodásnak viszont megvannak a saját jellemzői, amelyek megnehezítik a helyzetet.

Winkler szerint az európai tapasztalat azt mutatja, hogy hegyvidéken mezőgazdaságból nem igazán lehet megélni, legalábbis gyarapodásról nem lehet beszélni. A kontinensen fellelhető minták szerint a megoldás az, hogy a mezőgazdaság mellé kell tenni még valamit. A dél-tiroli tapasztalat például az volt, hogy a falvak kezdtek elnéptelenedni, a fiatalok inkább a várost választották, ezért, hogy helyben tartsák őket és a falusi környezetben biztosítsanak számukra megélhetési lehetőséget, a mezőgazdaság mellé tettek még valamit, ez az ő esetükben a turizmus volt.

„Látjuk, hogy ez beindult Székelyföldön is, ami azért jó, mert létezik az állami beavatkozás lehetősége, tehát kiépíthetők támogatásokkal azok az infrastruktúrák, amelyek a turizmushoz szükségesek. Emellett a mezőgazdaságban is társulási formák szükségesek, hogy hegyvidéki körülmények között is nyereségessé lehessen változtatni.

Ma már egy olyan összekapcsolt világban élünk, hogy nem érdemes arra várni, hogy minden generáció feltalálja a spanyol viaszt. Körülnézünk, meglátjuk, hogy mások, akik sikeresek, hogyan cselekednek, és ezeket a kezdeményezéseket kell követni” – hangsúlyozta Winkler Gyula. Zárásként még egyszer kiemelte: a következő időszakban számos támogatásra pályázhatnak majd az önkormányzatok, és minden település esetében első helyen kellene álljanak az infrastrukturális beruházások. Ha élnek a lehetőséggel, a következő tíz évben kiépülhetnek a hálózatok, és ezáltal az akkori statisztikában majd várhatóan jóval alacsonyabb lesz a kinti illemhellyel rendelkezők aránya.

Hargita megyében is számos olyan község található, amely több kis településből tevődik össze, ezért sok helyen még hiányoznak a hálózatok. A 12 faluból álló Homoródszentmárton községben például csak a községközpontban és négy közigazgatásilag hozzá tartozó településen van kiépítve a szennyvízhálózat, a fennmaradó nyolcban viszont még hiányzik. Így utóbbiakban csak a lakosság mintegy fele rendelkezik benti illemhellyel – tudtuk meg Jakab Attila polgármestertől. Elmondása szerint

nem egyszerű összehangolni ennyi település lakóinak igényeit, ha valahol hozzálátnak egy beruházáshoz, a többiek egyből azt kérdezik, hogy miért nem náluk építkeznek.

Jelenleg a szennyvízhálózat bővítésén dolgoznak, amely egyelőre Homoródszentmártonban, Homoródszentpálon, Recsenyéden, Homoródszentpéteren és Városfalván van kiépítve. A lakosság részéről van igény a hálózatra, az összes faluból érkeznek kérések a polgármesteri hivatal felé, hogy náluk is építsék ki. A víztisztító állomásukat úgy építették meg, hogy mind a tizenkét falut ki tudja szolgálni, tehát a tervük az, hogy amint lehet, újabb hálózatbővítési támogatást pályáznak meg, és előbb-utóbb sorra kerül az összes falu. A polgármester szerint a következő Lókod vagy Bágy lehet.

Csíkszentgyörgy község kilenc faluja közül egyben sem építették még ki a szennyvízhálózatot, ennek ellenére Réti Zsófia tavaly hivatalba lépett polgármester állítása szerint a háztartások mintegy 80 százaléka rendelkezik benti illemhellyel. Rámutatott: szinte minden udvaron emésztőgödrök vannak, a kinti illemhely már csak nagyrészt a nagyon idős és a hátrányos helyzetű lakosok esetében jellemző. A polgármester ugyanakkor reméli, hogy rövidesen elkezdődhet a községben a hálózat kiépítése az Európai Unió Nagy Infrastruktúra Operatív Programja (POIM) által.