Boros Jánosnak bőre alá került a természetjárás
Amikor csak teheti, a természetet járja a székelyudvarhelyi Boros János, aki úgy véli, hogy nincs rossz idő, csak rossz turista. Volt, hogy gyalog tette meg az utat Udvarhelytől Szederjesig, hogy a rokonait meglátogassa, és soha nem szegi kedvét az időjárás, hogy a környékbeli erdőkben kiránduljon. Ismeri a vidéket, mint a tenyerét, tudja ezt jól a Hazajárók stábja is. Boros Jánost még 2019-ben látogattuk meg, gondolatai azonban most is fülünkbe csengenek.
2023. január 21., 13:162023. január 21., 13:16
Egy tucatnyi természetismereti könyvet készített elő jöttünkre Boros János: mindeniket a Duna Televízió ökológiai magazinjának, a Talpalatnyi Zöldnek köszönheti, amelynek lelkes nézője volt éveken keresztül. „Egyik nagyszerűbb könyv, mint a másik, állatokról, növényekről, a természet csodálatos világáról” – néz végig büszkén a nyereményein, majd a készülő madáretető kellékeit is megmutatja, amelynek ötletét épp az egyik könyvből vette.
Kiderül, szenvedélyes keresztrejtvényfejtő is, amikor nem túrázik, akkor ezzel vagy olvasással tölti az időt. Hetente legalább kétszer eljár kirándulni, ezúttal szerencsénk volt, mert épp otthon találtuk. Könyvtárán végignézve az, hogy szereti a könyveket, nem kérdés.
„A könyvtáram alapját Emil Racoviță Túl a déli sarkkörön című kötete képezi, ezt harmadikos koromban kaptam jutalomkönyvként. Azóta gyarapodik az állomány, most épp az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványait igyekszem beszerezni.
Itt vannak a magyarsággal, székelységgel kapcsolatos könyvek, itt irodalom, itt a történelmi könyvek” – mutat hosszan a könyvektől roskadozó polcokon. A könyvei zömét mégis a természettudománnyal foglalkozó kötetek teszik ki, mint mondja, semmiért sem adná őket.
Nagyon fontosak számomra a fák – vallja „Jancsi bácsi”
Boros János 1949-ben született Szombatfalván, a természet iránti érdeklődése, szeretete még gyermekkorában alakult ki, és ezt igyekezett átadni két gyerekének is. „A szüleim, főleg édesanyám imádta a természetet, ezt tőle örököltem. Szombatfalván nőttem fel, nagyon szép, természetközeli gyerekkorom volt. Édesanyámnak volt két bátyja, akikkel együtt – családostól – az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején sokat jártuk a Kerekerdőt, állandóan kirándultunk.
1998-ban szinte sírva költöztem be a tömbházlakásba. De megmaradt a természetszeretet. Aztán eladtuk az őst, de évente kétszer most is fogom magam, Pali kutyámmal végigjárom Szombatfalvát, és akkor a lelkem megnyugszik. (...) Annak idején a Budvártól kezdve a farcádi határig minden a miénk volt, ott nőttünk fel az erdőn-mezőn. Akkor
– nosztalgiázik.
A „hazajárókkal” a csíksomlyói pünkösdi búcsún
Az elemi osztályok elvégzése után két remek tanára is volt, akik a természet szeretetében még jobban megerősítették. Az egyik a kémiaszakos tanára, Cseke Mózes, aki vitte magával vadászni, a másik Juhász Endre földrajzszakos tanár, aki úgy „belevitte” a földrajz szeretetébe, hogy egyszer csak azon kapta magát, hogy ez a mindene.
A gimnáziumban Czáka Lajos volt az osztályfőnöke, és egyben földrajztanára. „Kemény, szigorú ember volt, de én imádtam, mert olyan órákat tartott, hogy le a kalappal. A földrajz mellett a történelem és a botanika is kedvencem lett.”
Aztán az élet úgy hozta, hogy más szakterületen kezdett dolgozni. A gimnázium elvégzése után bevonult katonának, majd amikor leszerelt, az édesapja megbetegedett, és anyagi okokból nem tudott továbbtanulni. „De nem hagytam annyiba még most sem a földrajzot, a történelmet és a botanikát, mintha ebből élnék, ez tartja a lelket bennem. A katonaság után is, mindig mikor időm volt, hol itt, hol ott túráztam. Akkor nem lehetett különleges túrafelszerelést kapni, de igyekeztem mindig megfelelő öltözéket szerezni, például zöld munkavédelmi ruhát vettem. A bőröm alá került a természetjárás.”
Nem számít az időjárás. Elég egy jó túrafelszerelés, és lehet meghódítani a csúcsokat
Meséli, hogy az apósával is rengeteget túrázott. Minden hétvégén hívta a vonalas telefonon, hogy indulnak. „Olyan is volt, hogy hajnali háromkor már kint voltunk a Kerekerdőn, csináltunk egy régi, rossz ernyőből hangfogót, beleültettük a mikrofont, vittük a táskarádiót is és hangszalagra vettük a madarak énekét. Az öreggel rengeteget túráztunk, annyit kirándultunk ketten, hogy sokat. Aztán, amikor eszébe jutott egy nóta, mert nagyon nótáskedvű volt, akkor
Pedig mindig azt mondják, hogy a mezőnek szeme s az erdőnek füle van.”
Ezek fényében nem csoda tehát, hogy Jancsi bácsi úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, mint mondja, tán „hátrafelé is elmenne”. Tagja az Erdélyi Kárpát-Egyesület udvarhelyszéki szakosztályának, amerre csak lehet, jár az „ekésekkel”, egyik évben az ötven kilométeres teljesítménytúrán is részt vett.
Boros János 2011-ben találkozott először a Hazajárók stábjával. Úgy tervezték, hogy a székelyek szent hegyeként emlegetett Hargitán megnézik a napfelkeltét, így még hajnalban, sötétben mentek fel a Madarasira, ahol a látvány kárpótolta a fáradtságot. Itt ajándékozta oda Jancsi bácsi a Hazajárók stábjának a saját fokosát.
Pihenő a Hazajárók stábjával
„Mondtam nekik, hogy nem tudok külön mindenkinek fokost adni, de ezt fogadják el tőlem. Később elmondták, hogy van egy kis szobájuk, azokat a tárgyakat őrzik ott, amelyeket innen-onnan kaptak, és a falon van a fokos is. Aztán átmentünk Hargitafürdőre, amikor ereszkedtünk le, akkor gyújtották meg a lámpákat.
Másnap reggel felmentünk a Kossuth-sziklára. Amikor jöttünk le, láttam Oszi hátizsákján egy gyönyörűszép, gyöngyből készített koronás címert. Azt mondta: »János bátyám, te nekünk adtad a fokost, én ezt ugyan az anyósomtól kaptam, de neked adom.« Onnan leereszkedtünk a Hármaskeresztig, jöttünk haza, Udvarhelyre. Itt még megmutattam nekik ezt-azt, majd elváltunk. Azóta már ötször voltam velük. És ha még lehetőség van, amíg még a lovak bírják, megyek” – mutat a két lábára. Kiderül, 2015-ben
Mit kell vigyen magával a turista?– tesszük fel a kérdést, és előkerül a sufniból a túrafelszerelés. Hátizsák, bakancs, kabát, nadrág, két fokos. A tapasztalt kiránduló elmondja, a legfontosabb az öltözet, mindig az időjárásnak megfelelően kell öltözni, lehetőleg rétegesen. Elengedhetetlen a kényelmes túracipő, ha hosszabb útra készülünk, akkor váltócipő és váltóruha is szükséges lehet.
Megtudjuk, a pionírházban tartott szakkörön kezdett el fényképezni még diákkorában. Mint régiségeket is gyűjti, hét darab régi fényképezőgépet őriz otthon. „Előszeretettel fotózom a légtengert, a felhőket. Most olvasok egy könyvet, a címe A természet időjelzése. Mert ha megnézünk egy felhőt, hogy milyen típusú, milyen magasan van, sok mindent ki lehet olvasni belőle. Állandóan fotózom a természetet, rengeteg képem van. Sokan kérdik, hogy hogy kapom meg ezeket a helyeket. Ahogy Vofkori Laci mondta,
Amikor újranézem a fotókat, eszembe jut, hogy hol jártam, és ez megkeni a lelkemet. Mert én újjászületek a természetben. Petőfitől tanultam, hogy a leghívebb barátom a természet, mert sosem hazudott nekem.”
Boros János büszkén mutatja a Kenyeres Oszkártól kapott, gyöngyből készült koronás címert
Fotó: Veres Nándor
Amikor kirándulni megy, nem reggelizik otthon, mert az erdőn, mezőn jobban esik falatozni. A zsiványpecsenyét otthon elkészíti, és kint süti meg, de mindig annyit kell készítsen, hogy jusson a család többi tagjának is, mert nagyon szeretik. Egy nyugdíjas társasággal a patakfalvi legelőn készítettek egy asztalt, tetőt is csináltak fölé, gyakran kijárnak oda, esznek-isznak, estére otthon is vannak.
– magyarázza mosolyogva.
Útra készen: Boros János, Pali kutya és a túrafelszerelés
Fotó: Veres Nándor
„Nagyon fontosak számomra a fák. Van, hogy olyan elfoglaltságaim vannak, hogy nem tudok kimenni, és amikor kijutok, az első nagy bükkfát átölelem, s mondom nekik, hogy bocsássatok meg, rég nem voltam, de jövök. Bármilyen időszakban, akár télen is, ha nem megyek erdőbe, nem csináltam semmit. Nekem
Ott újjászületek a magam csendességében. Elmélázok, elmélkedek, az erdő-mező felüdülést ad. Több mint 55 éve, hogy ezt csinálom, jövök-megyek, az időjárás nem számít. Rossz idő nincs, csak rossz turista. Nekem megállás nincs!”
Székelyhon retró
A hétvégenként jelentkező Székelyhon retró rovatunkban olyan anyagokat közlünk, amelyek eddig kizárólag a Székelyhon napilap mellékleteiben jelentek meg. Most azonban fontosnak tartjuk, hogy azok közül néhányat online is megosszunk olvasóinkkal.
Tűz ütött ki a Dicsőszentmártonhoz tartozó Csüdőtelkén péntek este, a lángoló növényzet kioltásán jelenleg is dolgoznak – közölte a Maros megyei katasztrófavédelem.
Csak június 1-jétől jár bírság a számlák eFactura rendszerbe történő feltöltésének elmulasztása esetén – jelentette be pénteken a pénzügyminiszter.
A tavasz beköszöntével újra elindítják a nyári bobpályát Borszéken március utolsó előtti hétvégéjén. A látogatóknak szombaton és vasárnap 10 és 18 óra között lesz lehetőségük újra bobszánkóba pattanni a Reménység Síközpontnál található pályán.
A Visit Maros Egyesület első alkalommal rendezi meg a Bazsarózsa-fesztivált a mezőzáhi Ugron-kastélynál április 23–29. között, a sztyeppei bazsarózsa virágzási időszakában – számolt be az Agerpres hírügynökség.
Háromszék majdhogynem legnagyobb beruházása veszi kezdetét Illyefalván, illetve a hozzá tartozó Aldobolyban és Sepsiszentkirályon. A 39 millió lej értékű szennyvízhálózat kiépítésére vonatkozó kivitelezési szerződést pénteken írták alá.
Az ügyészség a 15 éves tanuló előzetes letartóztatására tett javaslatot, a bíróság azonban ezt megalapozatlannak ítélte és elutasította.
Az elmúlt hetekben civil kezdeményezésként aláírásgyűjtés zajlott Gyergyószentmiklóson, amely során több mint 1500 személy kérte fel Nagy Zoltánt, a város korábbi polgármesterét, hogy pályázza meg a jelöltséget az RMDSZ előválasztásán.
Némileg szellősebb programmal, de számos újdonsággal várják az érdeklődőket idén a SepsiBook irodalmi fesztiválra és könyvvásárra május 23–26. között a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénába.
Hetven kisgyermek befogadására alkalmas bölcsődét építenek Farkaslaka községben, miután tavaly év végén a helyi önkormányzat erre irányuló pályázata bekerült az országos bölcsődeépítési programba. A munkálatok már zajlanak, időkapszulát is elhelyeztek.
Már csak a halál beálltát tudták megállapítani a mentőegységek annál az idős férfinál, akit egy székelykeresztúri patakból emeltek ki péntek délután.
1 hozzászólás