Perekkel mögötte-előtte, de megérte 20. évét a „kemény” zágoni magánerdészet

de az alapítók – Kiss József, fia, Kiss Attila és Besenyei István nem adták fel, ismét nekiveselkedtek, és végül sikerült.

A magánerdészet vezetésére pedig akkor megnyerték Besenyei Istvánt, aki igen sokat tett annak fejlesztéséért. Azóta már húszezer hektár van a magánerdészet gondozásában, ami az önkormányzat, a közbirtokosságok, magánszemélyek és a magyar történelmi egyházak erdőbirtokaiból áll össze, de ezt

– mondta Kiss József.

Tánczos Barna a maga során szintén felidézte, milyen nehéz volt elmagyarázni a magánerdészetek megalapításának szükségességét az akkori parlamenti képviselőknek, akik nem ismerték a közbirtokosságok fogalmát sem. Sokan „közbirkáknak” nevezték akkoriban azokat az erdészeti szakembereket, akik az állami hegemóniát megtörni próbálták.

Elismerő szavakkal illette Kiss Józsefet, aki nagyon keményen küzdött az ügyért, majd Porzsolt Leventét, akiben barátra talált, aki a falu értékrendjét vitte tovább és tisztességes munkájával Bukarestben is tiszteletet vívott ki, és szintén az ő érdeme, hogy

„Ezért az embereket kell ünnepelni, akiknek köszönhetően ezek az intézmények léteznek és jól működnek” – hangsúlyozta Tánczos.

Kiss Augustin zágoni polgármester számokkal is bizonyította, hogy milyen jelentős hozadéka van a község számára a magánerdészet által kezelt, de önkormányzati tulajdonban lévő 5025 hektár erdőnek és 1000 hektár legelőnek. Az elmúlt három és fél évben, mióta ő a polgármester, 18 ezer méter tűzifát osztott ki az önkormányzat, további 842 köbméter építkezésre való fát, valamint 46 310 köbméter fát értékesített cégeknek a liciteken. Az így befolyó összegekből

„Országos szinten a legjobban működő magánerdészetek közé tartozik a zágoni, és erre büszkék vagyunk” – mondta.

Végül ismét Porzsolt Levente összesítette a zágoni erdészet fennállásának eredményeit: a kezdeti 6500 hektárról húszezerre gyarapították a területét, ezt viszont csak tisztességes munkával és jó emberi kapcsolatok kialakításával lehetett elérni. Jelenleg Zágon, Réty, Uzon, Nagyborosnyó, Dobolló, Szitabodza, Kommandó, Barátos és Kovászna területén is jelen van a magánerdészet, be is vonódik e közösségek életébe.

Építettek egy menedékházat a Bóta-völgyben, megvásároltak és felújítottak egy székházat, van tehát mit ünnepelniük, az erdészet vezetői, alkalmazottai pedig irigyeik ellenére is folytatják azt a tevékenységet, amelynek még egy fontos jellemzője, sőt erénye, hogy a román–magyar együttműködésnek is szép példája.