Mai napig nehéz

Mint megtudtuk, kezdetben nagy volt a bizonytalanság, sokszor találták magukat olyan helyzetekben, amikor nem volt egyértelmű, hogyan kellene eljárjanak. Az első, páciensekkel kitöltetett kérdőívben például még olyan kérdések is szerepeltek, hogy járt-e az illető külföldön, vagy került-e kapcsolatba olyan személlyel, aki igen. Volt rá példa, hogy egy páciens ezekre a kérdésekre nemmel válaszolt, majd útközben, a mentőben beismerte, hogy mégis kapcsolatba került fertőzésgyanús személlyel. A váratlan szituáció elbizonytalanította a mentősöket, nem tudták, hogy félreálljanak-e és beöltözzenek vagy folytassák útjukat az alap védőfelszerelésekben. Idén számos területen átalakult a tevékenységük, megváltozott például a diagnózisok felállítása és a kezelések menete is.

A védőfelszerelés hátrányai

Meglátásuk szerint az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy a védőfelszerelésben nagyon nehéz dolgozni. Szigetel, nem szellőzik, ezért izzadnak alatta, ami ebben az időszakban azért is okoz problémát, mivel az előírások szerint csak kint vetkőzhetnek le, és emiatt fennáll a megfázás esélye. Emiatt melegített konténerek beüzemelését tervezik, hogy a csapatok a kinti hideg helyett ezekben tudjanak átöltözni.

Öltözés mozgó autóban

„Fontos, hogy több irányból közelítsünk a betegek felé, gondoljunk a lehetséges krónikus betegségekre, de a fertőzésre is. Mi találkozunk először a páciensekkel, ezáltal mi vagyunk a legjobban kitéve a fertőzésveszélynek. Sohasem tudjuk, hogy pontosan hová megyünk és mi vár ott ránk. Arról sincs tudomásunk, hogy fertőzött személyhez megyünk-e vagy sem. Mire azonban a kórházhoz érünk, már vannak információink, és ha fertőzésgyanúsnak ítéljük a beteget, akkor a kórházi alkalmazottaknak van idejük felkészülni, beöltözni, addig mi a mentőautóban várakozunk a beteggel” – magyarázta Szabó Lenke. Hozzátette,

Fontos az őszinteség

A mentősök tehát egyszerre több dologra kell figyeljenek: egyrészt a betegre, hogy a lehető legjobb ellátásban részesüljön, de közben magukra is, hogy nehogy megfertőződjenek. „Ezért is kértük a lakosságot, hogy legyenek őszinték velünk. Ha nem mondják el a tüneteiket, akkor megtörténhet, hogy a kollégák nem öltöznek be, és végül megfertőződnek, esetleg hazahurcolják a fertőzést, átadják idős szüleiknek, nagyszüleiknek. Voltak is esetek a mentőszolgálatnál, de szerencsére nem csoportosan estek ki csapatok. A járványügyi vizsgálatok során kiderült, hogy mindegyik esetben külső forrásból kapták el a fertőzést. Az egyik kollégánk még szeptember 14-én fertőződött meg, de azóta sem tudott visszatérni dolgozni, az állapota mai napig rossz, oxigén nélkül a mosdóig sem tud eljutni. Volt példa arra is, főként kezdetben, hogy

„Sokan, akik külföldről jöttek haza, vagy már karanténban voltak, elhallgatták ezt a diszpécser elől, így felkészületlenül érkeztünk a helyszínre. Olyanra is volt példa, hogy kihívtak egy fejfájáshoz, és amikor végigkérdeztem a fertőzés tüneteit, mindenre nemmel válaszolt, azt is tagadta, hogy láza lett volna. Mikor azonban arra is rákérdeztem, hogy szedett-e valamilyen gyógyszert, elismerte, hogy három napja napi három Paracetamolt vett be, és emiatt nem volt láza. Később aztán kiderült, hogy fertőzött volt” – emlékezett vissza Szabó Lenke. Ez az eset is bizonyítja, hogy mennyire fontos a több oldalról való megközelítés, hiszen ha nem kérdezett volna rá a gyógyszerekre, nem derült volna fény a fertőzésgyanúra.