Fontos számomra a jó kapcsolat azért is, mert azok a művészek, akik a kortárs táborokba járnak, akár tengeren túlról is, olyan kapcsolatrendszerrel bírnak, melyet szívesen megosztanak, nekünk pedig nem árt, ha felhasználjuk.

– Borboly Csaba utalt arra, hogy kevés közönségvonzó tevékenységet szervezett az intézmény. Ön hogyan látja ezt?

– Nem tudom, a megyei tanács elnöke hány kiállításon vett részt az elmúlt esztendőben, de én mindegyiken. Meghívót is kaptam, a tanácstestület is értesítve volt minden eseményről. Nehezen hiszem, hogy a médiát nem hívták, mert képviselőivel nagyon sokszor találkoztam a tárlatnyitókon, táborzárókon. Rendszeresen a rendezvény végén még ott maradtam társalogni, találkozni a művészekkel, és így rengeteg lehetőség nyílt meg. Például Erőss István, a kortárs művészetek vezéregyénisége olyan kapcsolatokat, információkat adott át, amelyeket községvezetői munkámban tudok hasznosítani. De azt is tudom, melyik művészt kell keresni, ha köztéren akarunk absztrakt, naiv vagy bármilyen más szobrot készíttetni.

– Tehát nem lát visszafejlődést abban az időszakban, amíg Czimbalmos Attila vezette a központot?

– A rendezvények szempontjából egyáltalán nem. Talán annyira nem volt sikeres az intézmény a profitorientált koncepció terén. De én ehhez szokva vagyok, a kultúra támogatásra szorul, ezt próbáltam megértetni a tanácstestülettel kultúrigazgató koromban is. Utódom szerencsés helyzetben van, mert ezt nekem nem kell indokolgassa.

Én így tekintek erre. Ha az elnök úrnak más a véleménye, akkor valószínű, gazdasági szakemberekkel tárgyalt, és nem művészekkel. Siklódy Ferenc, Botár István, Ferencz Angéla is biztosan más nézőpontot képvisel, de a szárhegyi önkormányzatnak is van álláspontja. Ha valaki kíváncsi lett volna rá,

Nagyon nehéz lesz azt a koncepciót folytatni, amit Czimbalmos Attila és Ferencz Zoltán vitt. A jelenkori művészekkel más a kapcsolattartás, különböző nyelveken kell megszólalni, a jelenkori művészethez érteni kell.

– Miután a kastélyból kikerültek, műterem és kiállítófelület nélkül maradtak. Erre válaszoltunk mi azzal, hogy helyet adtunk, sajátunkként kezeltük rendezvényeiket. Sőt, addig is eljutottunk, hogy tárgyaltam a volt termelőszövetkezet illetékeseivel, hogy a szocreál monstrumépületét megvásárolhassuk, szintén művészeti célra: galériát, műtermeket alakítva ki benne.

sőt, amíg meg nem változtatták a felállást, az intézmény kuratóriumának is tagja volt. Arról számol be a megyei tanács elnöke, hogy nem jól mentek a dolgok, de kérdezzenek meg erről minket is. Nem hívtak tárgyalni, pedig mi voltunk a legelsők annak idején, akik kezet nyújtottunk, tehát egyértelmű, hogy a jövőben nekik kell közeledniük felénk, hogy a központ tevékenysége újra a stratégiánk része legyen. Mostanig volt egy víziónk, most azt sem tudjuk, mit akarnak. Kár lenne akár azon is gondolkodniuk, amit lehetett már többször is hallani, hogy elvigyék innen az intézményt. Az lenne a székelyföldi művészeti munka teljes megcsúfolása.

– Említette, hogy meglepte önt a vezetőváltás ténye. Mennyire tartja jónak a versenyvizsgán nyert személyt erre a munkára?

– Kolcsár Béla szárhegyi ember, nagyon jól ismerem, dolgoztunk is együtt. Jól vezette a Gyergyószentmiklósi Kulturális Központot is, kétségtelen, hogy a szentmiklósi központ jelenlegi koncepciója és tendenciája teljesen más, mint akkor, valószínű, több anyagi forráshoz is hozzájut, mint akkor. Összességében ez az ember megbízható volt, jól végezte a dolgát. Az egy másik kérdés, hogy ezt a tevékenységét politikai alapra helyezik-e vagy nem.