Nehéz helyzetben a sajátos nevelési igényű diákok, de szüleik, tanítóik, tanáraik is

Nehéz helyzetben a sajátos nevelési igényű diákok, de szüleik, tanítóik, tanáraik is

A lapunknak nyilatkozó tapasztalt pedagógus szerint szinte lehetetlen a sajátos nevelési igényű gyermekeknek egy nagy osztályközösségben segíteni

Fotó: Rab Zoltán

Minden szülő szeretné – és a pedagógusoknak is egyszerűbb dolguk lenne –, ha gyermeke könnyen beilleszkedne a közösségbe, nem okozna neki nehézséget a tananyag megértése és a feladatok megoldása, és a normák alapján elvárt módon fejlődne. Szülőként így sokszor nehéz elfogadni, ha a gyermekről kiderül, hogy sajátos nevelési igényű, a tanítók, tanárok pedig jellemzően nincsenek felkészülve, illetve felkészítve arra, hogy az ilyen diákokkal szakszerűen foglalkozzanak. A vonatkozó romániai jogszabályok látszólag részletesek és mindenre kiterjedők, de a gyakorlatban sokszor az derül ki, hogy a törvény betűje nem mindig van összhangban a valósággal.

Simon Virág

2023. február 05., 16:092023. február 05., 16:09

A szülőknek, a pedagógusoknak és sokszor az osztálytársaknak is kihívást jelentenek az úgynevezett sajátos nevelési igényű gyermekek (a román kifejezés szerint „copii cu cerințe educaționale speciale” – innen jön a magyar szövegkörnyezetben is használt CES rövidítés – szerk. megj.). A törvény ugyan részletesen szabályozza, hogyan kell oktatni, illetve pedagógusként, oktatási intézményként támogatni az ilyen gyermekeket, de

a gyakorlatban sokszor az derül ki, hogy a jogszabály csak papíron segít.

Sok tanító, tanár egyszerűen tehetetlennek, eszköztelennek érzi magát, amikor egy vagy több speciális nevelési igényű gyerek bekerül az osztályközösségbe, miközben

az osztálytársak nem értik, hogy egy-egy társuknak miért kell mindent részletesebben, esetleg másképp elmagyarázni.

A szakértői vélemény az első lépés

2016-ban született meg az a törvény, amely a sajátos nevelési igényű gyermekek jogait, valamint az ezzel kapcsolatos hatásköröket szabályozza. Mint azt Pápai Annamária pszichológus, a Maros Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ (CJRAE) képviselője elmondta,

ahhoz, hogy egy kiskorú megkapja a CES-besorolást, a szülőnek mindenekelőtt ebbe a megyei központba kell elmennie, ahol kiderül, milyen iratokra van szüksége, illetve milyen szakorvoshoz kell elvinnie a gyermekét.

A besorolást egy oktatási ciklusra adják, vagyis ötödik, majd kilencedik osztályban a dokumentumot meg kell újítani. A jogszabály alapján a szülő döntése, hogy sajátos nevelési igényű gyermekét hagyományos vagy speciális, kisegítő iskolába íratja, függetlenül attól, hogy a kiskorú milyen mértékű problémákkal küzd.

A CES-besorolásba a pszichés betegségek, a látás- és halláskárosulás és a tanulást gátló mozgáskorlátozottság tartozik – a szomatikus betegségek, mint a cukorbetegség vagy a rákos megbetegedés nem esnek ebbe a kategóriába.

Miután a gyermek megkapta a besorolásra vonatkozó dokumentumot, azt be kell mutatni az iskolaigazgatónak, a tanítónak, illetve az osztályfőnöknek. Elvileg mindegyik iskolában dolgoznia kellene egy gyógypedagógusnak, kisegítő tanárnak, aki ezekkel a diákokkal foglalkozik. Pápai Annamária ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy

ez a szakember nem egyenlő az iskolapszichológussal, aki kizárólag pszichológiai problémákkal tud foglalkozni, például akkor, amikor egy diák szorongással küzd.

Ahhoz, hogy valaki a tanulási nehézségekkel foglalkozzon, speciális képesítéssel kell rendelkeznie. A valóságban azonban a kisegítő tanárok, fejlesztő pedagógusok száma jócskán alulmarad az elvárthoz képest, így jellemzően csak azokban az iskolákban tudnak ilyen szakembert alkalmazni, ahol több sajátos nevelési igényű gyermek tanul – azt is inkább a városokban.

Pápai Annamáriától azt is megtudtuk: a törvény alapján minden CES-besorolást kapott gyermek esetében az iskolának ki kell dolgoznia egy egyéni intervenciós tervet, amely tartalmazza a diák szükségleteit, valamint az alkalmazható értékelési módszereket. Emellett

a pedagógusoknak is össze kell állítaniuk egy adaptált tantervet, amely arról szól, hogy az általános tudásszinthez képest mi az elvárás az adott iskolással szemben.

Itt ki lehet térni egyebek közt speciális számonkérési módszerekre.

A pedagógusoknak a nevelési tanácsadó központ is szervez képzéseket, és a sajátos tanterv összeállításában is segítenek. Tapasztalataik alapján sok tanító, tanár képezi magát, hogy hatékonyabban tudjon segíteni ezeknek a gyermekeknek, de

vannak olyanok is, akik elzárkóznak ettől, arra hivatkozva, hogy nincs pszichopedagógiai képesítésük.

A törvény egyébként arra is lehetőséget ad, hogy a sajátos nevelési igényű diákok segítséget kapjanak például a nyolcadik végi képességfelmérő vizsgán: bizonyos esetekben több időt kapnak a tételek megoldására, de segítő tanárt is kijelölhetnek melléjük, aki felolvassa a tételt vagy leírja, amit diktálnak neki. Egy másik előírás alapján a gimnáziumokban megadott számú helyet tartanak fenn számukra. Pápai Annamária rámutatott: sok minden jól szabályozott, de a törvénynek azért vannak még hiányosságai.

Jól jönne például egy módszertan arra vonatkozóan, hogy miként kell kidolgozni a speciális tantervet, ugyanakkor sokkal több képzésre lenne szükség a pedagógusok számára.

Galéria

Ha egy sajátos nevelésű gyermek egy hagyományos, nagy létszámú osztályba jár, nem lesz sikerélménye, és minél nagyobb a szakadék a tananyag és az ő képességei között, annál jobban lemarad

Fotó: 123RF

A gyakorlatban nehezebb

A gernyeszegi Teleki Domokos Általános Iskola mintegy 600 diákja közül tizenketten (hivatalosan) sajátos nevelési igényű gyermekek. Antal Levente igazgató megkeresésünkre úgy fogalmazott: ismerik ugyan a törvényi előírásokat, de

náluk sem iskolapszichológus, sem fejlesztő pedagógus nem dolgozik, hasonlóan a legtöbb vidéki iskolához.

Próbálkoztak azzal, hogy a környező településekkel kérjék a tanfelügyelőség segítségét, hogy legalább hetente néhány napot járjon hozzájuk pszichológus, de egyelőre nem jártak sikerrel. Úgy tűnik viszont, hogy egy pályázatnak köszönhetően hamarosan részmunkaidőben alkalmazni tudnak egy pszichológust, aki felméri a gyermekek állapotát, és tanácsot tud adni a szülőknek.

Addig is az óvodapedagógus, a tanító, az osztályfőnök, a tanár ügyességén, a szülők hozzáállásán és a család anyagi lehetőségein múlik, milyen mértékben és hogyan lehet a sajátos nevelési igényű tanulókat támogatni. A tehetősebb családok magánfejlesztésre viszik a gyermekeket, és jellemzően otthon is többet foglalkoznak velük, de

a szerényebb körülmények között élő családoknak bizony kicsi a mozgásterük.

A tanintézet igyekszik pályázatok révén, a rendelkezésére álló eszközökkel elérni, hogy mindenki be tudjon illeszkedni, minden gyermeknek kedve legyen iskolába járni. A diákok tanszereket kapnak, meleg ételt és délutáni programokat biztosítanak számukra.

A sajátos nevelési igényű gyermekek többségének nincs „papírja” – a szülők vagy nem akarják felvállalni az ezzel járó potenciális megbélyegzést, vagy nincs idejük, kedvük elindulni az ezzel járó bürokratikus úton.

Az igazgató szerint az iskolában a hivatalosnál sokkal több olyan diák van, akinek támogatásra, több törődésre van szüksége, ők pedig igyekeznek mindannyiukra fokozottan odafigyelni. Antal Levente azt tapasztalja, a szülők elsősorban óvodáskorú gyermekük esetében nem nézik jó szemmel, ha a pedagógus felhívja a figyelmüket a kicsi esetleges hiányosságaira és fejlesztést javasol. Holott pont ebben a korban lenne különösen fontos a fejlesztés elkezdése.

„Nagyon nehéz segíteni”

Számos sajátos nevelési igényű gyermekkel foglalkozott már Vajda Gyöngyvér marosvásárhelyi tanítónő, aki több mint három évtizede tanítja írni, olvasni, számolni a kisdiákokat. Osztályában olyan tanulók is voltak, akiknek ugyan nem volt „papírjuk”, de több figyelmet igényeltek, mint társaik.

„Szinte lehetetlen a sajátos nevelési igényű gyermekeknek egy nagy osztályközösségben segíteni”

– fogalmazott, arra utalva, hogy egy osztályban a tanulók eleve legalább ötféle szinten értik meg a tananyagot, és sokszor egyenként kell valamit elmagyarázni, hogy közösen tudjanak továbbhaladni. Egy korábbi osztályába járt egy autista gyermek, akit zavart a hangoskodás, így a jelenlétében nem lehetett zeneórát tartani. De ez csak egy kis része annak, hogy adott esetben mi mindenre kell odafigyelni.

Vajda Gyöngyvér szerint nagyok sok múlik azon, hogy a szülők elfogadják és megértsék, a gyermekük – a szemük fénye, a legnagyobb kincsük – sajátos fejlődésű, viselkedésű és szakemberi segítségre szorul. Ő például hatékonyan együtt tudott működni az autista kisdiákkal és a szüleivel is, és az osztálytársak is megértették és segítették a helyzetet. De

sok esetben a szülők elzárkóznak a szakértői tanácsoktól, sőt előfordul, hogy a tanítót hibáztatják, amiért nem tud a gyermekkel foglalkozni.

Ilyenkor szenved a gyermek, az egész osztályközösség, de a tanító, tanárok és a szülő is. Hiszen nincs együttműködés, nincs fejlődés.

A pedagógus a gernyeszegi iskolaigazgatóhoz hasonlóan arról beszélt, hogy fejlesztő pedagógus, pszichológus legtöbbször csak papíron létezik. Szakemberek hiányában pedig a tanítók, tanárok részéről szinte emberfeletti erőt igényel, hogy valóban eredményesen tudjanak odafigyelni. Elmondása szerint

a speciális tantervek is többnyire a fióknak készülnek, hiszen a gyakorlatban az adott helyzethez kell alkalmazkodni, és segíteni a diákoknak.

„Állami szinten ki van pipálva, hogy van törvény, van keret, de a valóságban ez nem így van. Ördögi kör alakul ki, vesztes mindenki, aki érintett, nagyon ritka, hogy a sajátos nevelésű gyermek hatékony segítséget kapjon” – magyarázta Vajda Gyöngyvér. Ezek a gyermekek pedig nemcsak az iskolában, hanem később a társadalomba sem tudnak beilleszkedni, hosszú távon boldogulni.

Hiányzik a csapatmunka, az együttműködés

Diákként sem egyszerű úgy ülni a tanórákon, hogy nem mindent értünk meg, nem látjuk az összefüggéseket, kigúnyolnak a másságunk miatt. De mindez

a szülőknek is kihívást jelent, főleg amíg ki nem derül, hogy a gyermek miért nem tud a többiekhez hasonlóan írni, olvasni, számolni, fejlődni.

A lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő szülő elmondta: gyermeke a normának megfelelő módon haladt egészen az általános iskola végéig, és csak a nyolcadikos vizsgát megelőző hajrában derült ki, hogy a matematika terén tapasztalt hiányossága nemcsak beállítottság kérdése, hanem annál több.

Így kértek és kaptak diszkalkuliás besorolást, ami azt jelenti, hogy csak segédeszközökkel, sokkal több odafigyeléssel és tanulással érti meg a matematikai feladatokat, tudja levezetni azokat. A nyolcadikos matekvizsgán már segédeszközöket használhatott, mivel már rendelkezett a hivatalos CES-besorolással, illetve tanfelügyelőségi jóváhagyással, és az iskola is mindent megtett, hogy segítsen a diáknak.

Idézet
„Általában bárhova mentem, mindenki kedves volt, de nagyon hiányos volt a törvényismeretük, konkrétan kevesen tudtak segíteni”

– idézte fel. Szerinte az iskolákban nagyon hiányoznak azok a szakemberek, akik időben felismerik, ha gond van, akik segítenek, útbaigazítanak. És ha vannak is jó szakemberek, ők jellemzően nem dolgoznak együtt, nincs csapatmunka.

Galéria

A fejlesztő pedagógus szerint hasznos volna, ha minden városban létrehoznának egy speciális tagozatot kisebb létszámú osztályokkal, amelyekben csökkentett tanterv szerint oktatnának

Fotó: Veres Nándor

Az erőltetett integráció nem jó út

Andrási Kata székelyudvarhelyi fejlesztő pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egy gyermek sajátos nevelési igényű, az általában már az óvodában kiderül(het). Fontos, hogy már az előkészítő osztályban fokozottan odafigyeljenek a tanítók ezekre a gyermekekre, segítse munkájukat egy fejlesztő pedagógus, de a szülők is. Így

lehetőség van a lemaradás behozására, és nem történik meg az, hogy ötödikben szembesül a tanár azzal, hogy a diák nem tud írni, olvasni.

A szakember szerint hibás az az elgondolás, amit Romániában is erőltetnek, hogy ezeket a gyermekeket valamilyen módon be kell illeszteni, integrálni kell a hagyományos közoktatásba. Ez leginkább csak az államnak jó, anyagi szempontból. De ha egy sajátos nevelésű gyermek egy hagyományos, nagy létszámú osztályba jár, nem lesz sikerélménye, és

minél nagyobb a szakadék a tananyag és az ő képességei között, annál jobban lemarad.

Andrási Kata ehelyett azt támogatná, hogy minden városban hozzanak létre egy speciális tagozatot kisebb létszámú osztályokkal, amelyekben csökkentett tanterv szerint oktatnak. Jó példa erre a kolozsvári Báthory István Gimnázium, országos szinten ugyanakkor nem találni sok ilyen tanintézetet. „Egy fejlesztő pedagógusnak 8-12 gyermekkel kellene foglalkoznia, akár úgy, hogy bemegy egy-egy órára és segíti a diákot megérteni a tananyagot. Nekem startból van 18 ilyen diákom, és még számos gyermek, akinek nincs papírja, de segítségre szorulna.

Idézet
Szerencsés helyzetben van Udvarhelyen a Móra Ferenc Általános Iskola, ahol két fejlesztő pedagógus dolgozik, de vannak olyan iskolák, ahol se fejlesztő pedagógus, se logopédus, se pszichológus nincs”

– magyarázta.

A szakember szerint ugyanakkor csak részben múlik az iskolán, hogy miként boldogul a gyermek, legalább ugyanilyen fontos a szülő hozzáállása is. A szülőnek partnernek kell lennie a fejlesztésben, hiszen ő tölti a legtöbb időt a gyermekkel, tudnia kell, mire figyeljen oda, mit tanítson, mire fektesse a hangsúlyt.

Az lenne az ideális, ha a tanító, tanár, fejlesztő pedagógus és a szülő közösen, csapaként tudna dolgozni a gyermek érdekében.

Andrási Kata azt is elmondta, hogy vannak olyan országok, ahol minden sajátos nevelésű gyermek mellett van egy fejlesztő szakember: végig vele van a tanórákon, folyamatosan segít. Elvileg Romániában is van olyan eset, amikor a törvény értelmében fejlesztő pedagógust kell kijelölni egy diák mellé, de ahogy a székelyudvarhelyi szakember fogalmaz, „járni jár, de nem jut”. Az állam egyszerűen nem fizet meg pluszban egy pedagógust – ezt a szülő vagy saját zsebéből teszi meg, vagy ő maga ül be a tanórára, ez viszont nem mindig hatékony, hiszen a gyermek másképp viselkedik a szülei jelenlétében.

Hargita megyében egyébként Csíkszeredában, Oklándon és Bélborban működik speciális, kisegítő iskola, így a megyében a sajátos nevelési igényű gyermekek többsége hagyományos tanintézetbe jár.

Általános szemléletváltásra lenne szükség

Andrási Kata ugyancsak kitért az együttműködés hiányára: szerinte azok, akik a CES-es igazolásokat összeállítják, egyáltalán nem kommunikálnak a szakemberekkel. Nincs párbeszéd, nincs közös fórum, ahol a szülő, a klinikai pszichológus, a tanító, a fejlesztő pedagógus meg tudná beszélni, hogy mi van a gyermekkel.

Magyarországon minden megyében, vagy nagyobb városban működik egy központ, ahová a gyermek többször ellátogat, és ahol gyógypedagógus, gyógytornász, pszichológus méri fel az állapotát.

Ennek alapján felállítanak egy diagnózist, amely az iskolai fejlesztő pedagógus számára is egy használható eszköz. „Nálunk ez hiányzik. Mi több, a polgármesteri hivatal szociális osztálya is mindig utolsóként végzi el a szociális ankétot, látogatja meg a családot és írja le, hogy mit tapasztalt. Holott jó lenne, ha ez már az elején megtörténne, hogy a szakemberek lássák, milyen környezetből, családból jön a gyermek.

Idézet
Megtörténik, hogy a gyermek intelligenciahányadosa nem azért alacsony, mert nem képes többre, hanem mert soha nem találkozott azokkal a fogalmakkal, amelyekkel az óvodában, iskolában kellett volna szembesülnie”

– magyarázta a fejlesztő pedagógus.

Szerinte ugyanakkor arra is szükség van, hogy megváltozzon a tanárok, a többi szülő, az osztálytársak szemléletmódja. Hogy ne nehezteljenek azért, ha egy sajátos nevelési igényű diák kevés jó válaszért jobb jegyet kap, és ne gúnyolódjanak vele. El kellene magyarázni nekik, hogy

egy ilyen gyermeknek az ötösért mennyit kell tanulnia, hogy amit ő megtanul rövid időn belül, arra a társának több órát kell rászánnia.

Szerinte ritka az olyan osztályközösség, ahol az ilyen helyzetet jól tudják kezelni.

Viszont hogy a jó példákat se hagyja ki, Andrási Kata örömmel mesélt arról, hogy idén nyáron egy diszgráfiás és egy autista diákjuk is sikeresen vizsgázott 8. osztály végén. A diszgráfiás tanuló segítő tanárt kapott, akinek lediktálta a megoldásokat, és így bejutott egy szakiskolába. Az autista diák pedig a tanárok, szülők, fejlesztő pedagógus támogatásának is köszönhetően gimnáziumba jutott be.

„Csapatmunka volt, amit sikernek könyvelek el, hiszen a diákok esélyt kaptak arra, hogy tovább tudjanak tanulni. Ha nem veszi őket körbe ennyi segítő, akkor nem lett volna erre esélyük” – fogalmazott.

Székelyhon retró
A hétvégenként jelentkező Székelyhon retró rovatunkban olyan anyagokat közlünk, amelyek eddig kizárólag a Székelyhon napilap mellékleteiben jelentek meg. Most azonban fontosnak tartjuk, hogy azok közül néhányat online is megosszunk olvasóinkkal.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. május 24., péntek

Internet nélkül maradt számos Telekom- és Nextgen-ügyfél

Technikai problémák adódtak a Telekom Romania szolgáltatónál, emiatt pedig nem működik megfelelően az internetszolgáltatás. A szolgáltató bejegyzése szerint már dolgoznak a megoldáson.

Internet nélkül maradt számos Telekom- és Nextgen-ügyfél
2024. május 24., péntek

Felborult egy autó Borszéknél, ketten megsérültek

Felborult egy autó Borszéknél pénteken délután, a baleset során két személy megsérült.

Felborult egy autó Borszéknél, ketten megsérültek
2024. május 24., péntek

Parov Stelarral, Tankcsapdával és még rengeteg meglepetéssel készül az Egyfeszt

Negyedszerre tartják meg Gyergyószentmiklóson az Egyfeszt összművészeti fesztivált. A szervezők az elmúlt hetekben sorozatban jelentették be egy-egy fellépő nevét.

Parov Stelarral, Tankcsapdával és még rengeteg meglepetéssel készül az Egyfeszt
2024. május 24., péntek

Lelkes fiatalokkal rajtolt a Totál Ké(s)zdiáknapok

Csak úgy tombol a versenyszellem a kézdivásárhelyi diáknapokon, ahol a hét csapat színes zászlókkal, egyenpólókban, csapathimnuszt énekelve mutatkozott be pénteken.

Lelkes fiatalokkal rajtolt a Totál Ké(s)zdiáknapok
2024. május 24., péntek

Az ökumenikus istentiszteletről minden végzős hazavihetett egy nekivaló gondolatot

Mintegy hatszáz végzős középiskolás diák és tanáraik ökumenikus istentiszteletre gyűltek össze a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban pénteken délelőtt, egy 26 éves hagyományba illeszkedve.

Az ökumenikus istentiszteletről minden végzős hazavihetett egy nekivaló gondolatot
2024. május 24., péntek

A gyerekek szerint ez nem is óvoda, ez egy palota

Habár egy ideje már használják, pénteken hivatalosan is bemutatták a csíkszeredai Napocska napközi otthont, amely 172 napközis gyereknek biztosítja a napi felügyeletet.

A gyerekek szerint ez nem is óvoda, ez egy palota
2024. május 24., péntek

Az elmúlt év legjobb turisztikai szolgáltatóira lehet szavazni

Újra életre hívja közönségszavazását Az Utazó magazin, amelynek során a 2023-as év legjobb turisztikai szolgáltatóira lehet voksolni, köztük erdélyiekre is.

Az elmúlt év legjobb turisztikai szolgáltatóira lehet szavazni
2024. május 24., péntek

Áramszünet várható két falu több háztartásában május utolsó napjaiban

Több háztartásban is áramszünet várható Csíkszentmihályon és Bögözben május utolsó két napján.

Áramszünet várható két falu több háztartásában május utolsó napjaiban
2024. május 24., péntek

Újra Csíkszeredába látogat a nép ügyvédje

Újra fogadóórát tart a nép ügyvédje Csíkszeredában május 29-én, szerdán a megyeháza 14-es termében délelőtt fél 11 és délután 2 óra között.

Újra Csíkszeredába látogat a nép ügyvédje
2024. május 24., péntek

Akinek szombat délelőtt Székelyudvarhelyen lesz dolga, annak hosszas sorbanállással kell számolnia

Félsávos útlezárásra lehet számítani reggel 6 és délután 5 között Székelyudvarhelyen hétvégén, május 25-én és 26-án. A Bethlenfalvi úton folytatják a munkálatokat.

Akinek szombat délelőtt Székelyudvarhelyen lesz dolga, annak hosszas sorbanállással kell számolnia
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik,
rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik, rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!