– magyarázza a tanító, akinek az osztályában négy gyerek részesül más ütemű oktatásban. Ők tisztán és rendesen járnak iskolába. Előkészítőben, illetve első osztályban végig azt az anyagot tanulták, amit a többiek az óvodában, de még őket is csoportokra kellett osztania: négy gyerekkel három csoportban, három különböző szinten dolgozik Molnár-Kovács Emese. Van olyan gyerek is, akinek alapvető higiéniai órákat kell tartania, hiszen olyan helyről jön, ahol még vezetékes víz sincs a lakásban.

„Újraterveztem a tantervet nekik, van egy speciális felzárkóztató tervem számukra, amit minden tanító a saját osztályára szab. Két gyerekkel odajutottunk, hogy az óvoda kimaradásából adódó hátrányokat most már teljesen leküzdötték. Képesek kifejezni a gondolataikat, mert onnan indultunk, hogy akart mondani valamit, de nem tudta azt a szót, amivel ezt kifejezheti. Most tanuljuk a betűket velük másodikban. Összeadást, kivonást, szorzást behoztuk. A koronavírus-járvány miatt az osztásnál akadtunk el, mert személyes jelenlétre van szükség ahhoz, hogy megtanulják, és akkor ezt fogom bepótolni velük a nyáron valamikor, mert hajlandóak jönni” – mesélte a pedagógus, akinek sikerült telefonon kommunikálni ezekkel a szülőkkel is az elmúlt hetekben. Egyszerű feladatokat készít számukra, hiszen az értő olvasás még nem működik náluk. Ezért

– magyarázza Molnár-Kovács Emese.

A másik kettő sajátos nevelési igényű gyerek, az egyiknél a tanító maga szerezte be az ezt igazoló iratot a szakorvosoknál, felmérő bizottságnál, szociális osztályon, mert kapott rá felhatalmazást a szülőktől. A másik gyereknél nem tudta rávenni a szülőket, hogy feljöjjenek az iskolába, és aláírják a felhatalmazást – részletezte a tanítónő. „Ez a két gyerek is két különböző szinten van, ők a betűket tanulják, és nekik olyan típusúakat küldök haza, hogy például írjanak tíz sor »a« betűt” – tette hozzá.

Nincs egységes recept

A pótlás önkéntes alapon zajlik, ha az egészségügyi helyzet megengedi, akkor Molnár-Kovács Emese szeptember első felében behívná a gyerekeket az iskolába, és megbeszélné a szülőkkel, hogy küldjék el gyerekeiket iskolába, ellenkező esetben nem vállalja a felelősséget azért, hogy fejlődnek is valamit a tanulók, hiszen sok esetben csak személyesen és kiscsoportosan lehet fejleszteni a gyerekeket – fejtette ki a pedagógus.

„A minisztérium homályos ajánlásokat tett arra nézve, hogy ki mit kezdjen, és azt hangsúlyozták, hogy minden legyen papírral lefedve, a papírgyűjtési akción van a lényeg, és minden pedagógusnak a saját lelkiismeretére van bízva az a mód, ahogyan megpróbál valamit tenni. A realitásból kiindulva azonban valóban így is van, nem lehet receptet nyújtani, mert minden egyes helyzet más és más, tényleg azon múlik, hogy a pedagógusnak mennyire szívügye ez, illetve, hogy hány gyerekről van szó. Négy gyereket lefedni emberileg még lehetséges, ha nem sajnálja az ember az idejét és energiáját rá. Ám ahol tíz-tizenöt gyerekről van szó, valószínű, meg kell ismételni a teljes tananyagot, vagy a legfontosabb részeket újra kell venni”– részletezte tapasztalatait a marosvásárhelyi pedagógus. Hozzátette,