Nagyvilági ízek Erdélyben

Ha ez mégis valahogy sikerül, akkor semmiképp sem szabad átállni a szárított fehérkarajára, mert hasonló addikciókat okoz...

A bevásárlóközpontok polcai tömve vannak efféle készítményekkel, amelyek bár színben és állagban nagyon hasonlítanak a petryéhez, az ízük köszönőviszonyban sincs a vásárhelyi termékével. A fehérkaraj borsos ízvilága kellemes, ezzel egyidőben pedig a termék állaga nagyon „egyben van”: nem mállik szét a szájban,

Az általam vásárolt pizzák elengedhetetlen feltétje a szárított sertéshas, vagy ahogyan az étlapokon megjelenik, a speck. És a Petry ebben a kategóriában is

Fűszerezése egyszerű, mégis telitalálat. Érezni lehet a termék alapvető zamatát, az ízesítés pedig komplementáris hatással bír, így ezer közül is megismerheti a vásárló azt, hogy éppen mit is kóstol. Az pedig bizonyos, hogy ezentúl speck nélkül rendelem a pizzámat, hiszen két mozdulattal otthon is rá tudom dobni a husit kedvenc olasz készítményemre.

A növendék hátszín aztán mindenért kompenzált: erőteljes íz, igazi marhaillat, amely mellé bevallom őszintén, hogy egy pohár testes vörösbor is lecsúszott a délelőtt tíz óra ellenére. Még szerencse, hogy home office-ban nem lát a főnök (és remélem, hogy nem is olvas).

A hat általam kipróbált termékből öt rendszeres időközönként biztosan felkerül a jövőben is az asztalra. Sőt, igyekezni fogunk kiiktatni a nagy ipari húsgyárak termékeit a konyhából még akkor is, ha azok olcsóbbak és nagyobb mennyiségben fogyaszthatók. Közhely vagy sem, de igaz: a kevesebb néha több. Táplálkozásunk és egészségünk szempontjából pedig ez fokozottan igaz.

(X – Fizetett hirdetés)