Sokan tartanak az oltás mellékhatásaitól. A fertőzéstől viszont jobban kellene, mert nagyobb a valószínűsége, és sokkal súlyosabb is lehet. Képünk illusztráció • Fotó: Vasvári Tamás/MTI
A védőoltások megjelenésével egy időben szárnyra kaptak az újabb álhírek is, a legelrugaszkodottabb elméletek szerint mikrocsipet ültetnek belénk, mások szerint meddőséget okoz a vakcina, de olyanok is vannak, akik a mellékhatásoktól tartanak. Utóbbi reakció teljesen természetes és nem is alaptalan, ám a súlyos mellékhatások valószínűsége alacsony, és még ezek sem életveszélyesek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalókról, az engedélyezett oltóanyagok közötti különbségekről és az oltás menetéről Fejér Szilárd vegyész, kémikus, kutató, a sepsiszentgyörgyi Pro Vitam diagnosztikai laboratórium vezetőjével beszélgettünk.
Vannak különbségek?
Mint a szakember rámutatott, az Európai Unióban jelenleg két engedélyezett oltás van, a Pfizer-BioNTech és a Moderna által kifejlesztettek. Mindkettő RNS-alapú, és úgy működnek, hogy a koronavírus örökítőanyaga, azaz RNS-e egy lipidburokba van csomagolva, ez tartalmazza a koronavírus egyik fehérjéjének, az úgynevezett tüskefehérjének az előállításához szükséges genetikai információját, és a sejtbe jutás után a sejt ezeket a fehérjéket kezdi termelni.
A két oltás között nincsenek számottevő különbségek, mindössze annyi, hogy a Pfizer-BioNTech 95, a Moderna 94,5 százalékos hatékonyságú, illetve ugyan mindkettőt kétszer kell oltani, a Pfizer-BioNTechet három, a Modernát pedig négy hétre az első adag után.
Nagy-Britanniában továbbá létezik egy harmadik fajta, hagyományosabb technológián alapuló vakcina, az Oxfordi Egyetem és az AstraZeneca gyógyszergyár által kidolgozott oltóanyag. Ezt várhatóan hamarosan az Európai Unióban is engedélyezni fogják. Abban különbözik az előbbi kettőtől, hogy nem RNS-alapú, hanem úgynevezett vektorvakcina. Lényege, hogy a vakcina beadását követően a vektor vírusok bejutnak a sejtekbe, amelyek válaszként létrehozzák a koronavírus tüskefehérjéjét. Romániába eddig a Pfizer-BioNTech vakcinából érkeztek nagyobb szállítmányok, a Modernából jóval kevesebb van.
Az eljárásról
A vakcinák beadása nem bonyolult folyamat. Fejér Szilárd szerint az oltásra érkező személyeket először egy szűrésnek vetik alá, ki kell tölteniük egy kérdőívet, amelyben egyebek mellett rákérdeznek, hogy van-e krónikus betegségük vagy átestek-e már a koronavírus-fertőzésen, emellett pedig állapotfelmérésre, lázmérésre kell számítani. Mindez alapján az oltóközpontban az orvos eldönti, hogy van-e olyan ellenjavallat, ami miatt nem ajánlott a páciens beoltása. Ilyen lehet például a lázas állapot, illetve ha a személy az elmúlt egy hónapban esett át súlyosabb tünetekkel a fertőzésen. Ilyen esetekben azért nem ajánlott az oltás, hogy ne terheljék le még jobban az immunrendszert.
Ha azonban valaki tünetmentesen vészelte át a fertőzést az elmúlt egy hónapban, megkaphatja a vakcinát, mert nincs leterhelve az immunrendszere.
Ha az említett kizáró tényezők nem állnak fenn, a pácienst beoltják egy vékony tűvel, ami szinte egyáltalán nem okoz fájdalmat. Utána 15–45 percet a helyszínen kell maradni megfigyelésre, hogy ha bármilyen panasz lép fel, időben tudjanak lépni. Főként súlyos allergiás reakciókról lehet szó,
az anafilaxiás sokk előfordulásának valószínűsége magasabb a koronavírus elleni védőoltások esetében. Egy a százezerhez az esélye az amerikai adatok alapján, az influenza elleni védőoltás esetében nyolcszor alacsonyabb ez az érték.
A szakember szerint egyelőre nem tudni pontosan, mi okozhatja az allergiás reakciót a koronavírus elleni vakcinák esetében, de lehetséges, hogy a polietilén-glikol, amely egy stabilizátor, abban segít, hogy a lipidburok és benne az RNS stabil maradjon.
Az anafilaxiás sokk súlyos mellékhatásnak számít, ám orvosi felügyelet mellett nem életveszélyes, eddig egy beoltott sem vesztette életét emiatt.
Emellett egyéb enyhe mellékhatásai is lehetnek a vakcinának, mint például a láz, fejfájás, fájdalom a szúrás helyén. Annak a sokat hangoztatott szóbeszédnek azonban, hogy meddőséget okozhat a védőoltás, semmilyen alapja sincs, csupán egy álhírről van szó a kutató szerint.
Felelősségvállalási kérdés
„Leginkább a mellékhatásoktól félnek az emberek, főként a hosszútávúaktól. Sokan úgy vélik, hogy az RNS beírja magát a sejtmag DNS-ébe, megváltoztatja a genetikai információt és ez hosszútávon daganatos elváltozásokat okoz majd. Ez nem igaz” – húzta alá Fejér Szilárd. Magyarázatként hozzáfűzte, az mRNS-nek az a feladata, hogy a sejtmagon kívül az információt átírja fehérjévé, és amint ez megtörtént a megfelelő mennyiségben, egyszerűen lebomlik. Az mRNS rövidéletű,
az oltást követő két-három napon belül a vakcina fő hatóanyaga eltűnik a szervezetünkből, és marad a fehérje, amit a sejtünk megtermelt, ez alakítja ki az immunválaszt.
„Noha tudományos körökben soha semmit nem lehet száz százalékos biztonsággal állítani addig, amíg nem nyert bizonyítást, annak az esélye, hogy bármilyen hosszútávú mellékhatása legyen a védőoltásnak, gyakorlatilag nulla. A védőoltások esetében jóval nagyobb a betegségben rejlő kockázat, mint annak az esélye, hogy valamilyen súlyos mellékhatást tapasztalunk. Eddig sokan a vírus létezésében kételkedtek, most meg abban, hogy hatásos-e az egyetlen módszer, amivel meg lehet állítani. Ez egy felelősségvállalási kérdés, mindenki felelősen kellene viselkedjen, és az első adandó alkalommal beoltassa magát. Meg kell érteni, hogy
annak az esélye, hogy megfertőződnek, és maguk vagy szeretteik súlyos, akár hosszútávú tünetekkel kell megküzdjenek, sokkal magasabb, mint egy védőoltás okozta allergiás reakció előfordulásáé, amelyet egyébként helyben meg lehet oldani”
– hangsúlyozta a vegyész kutató.
Hangosabbak az oltásellenesek
Egy másik sokat hangoztatott elmélettel kapcsolatosan a szakember elmondta: lehetséges, hogy akkor is elkapjuk a fertőzést, ha beoltattuk magunkat, és amíg az immunrendszerünk észbe nem kap, egy-két napig másokat is megfertőzünk. Eddig azonban nincs elég adat ahhoz, hogy pontos következtetéseket lehessen levonni, és pontosan ezekre a bizonytalanságokra épülnek az összeesküvés-elméletek. Rámutatott: a tudomány csak akkor jelent ki valamit, miután biztos abban, hogy az száz százalékosan megállja a helyét.
Az elméletgyártók viszont a bizonytalanságból táplálkoznak, olyanokat állítanak, amikre nincs bizonyíték, de a lakosság sokszor mégis elhiszi ezeket. Olyanra is gyakran van példa, hogy
sokan úgy vélik, nem kérik a védőoltás, mert mások körülöttük biztos fogják, és akkor úgyis védettek lesznek. Ez egy téves felfogás, mert ha nem kérik elegen a vakcinát, nem fog kialakulni a nyájimmunitás, és hiábavaló lesz az oltás azok számára is, akik éltek a lehetőséggel.
„Ideális esetben a lakosság 60–70 százalékánál kellene kialakuljon immunitás természetes úton vagy az oltások által. Ettől az aránytól azonban szerintem még az év végén is távol leszünk. Nem biztos, hogy azok vannak többen, akik nem szeretnék az oltást, de az tény, hogy ők hangosabbak, és ezáltal elbizonytalanítják azokat is, akik még nem tudják, hogyan döntsenek. Reméljük, hogy ahogy egyre többen beolttatják magukat, és az emberek a saját szemükkel látják, hogy biztonságos, változni fog az oltási kedv” – zárta Fejér Szilárd.
24h
