„Olyan időszakban vagyunk, amikor különböző pénzügyi alapokból nagyméretű közberuházások előkészítése, illetve részben már megvalósítása zajlik megyénkben, amely egyaránt nagy kihívás elé állítja a beruházót, tervezőt és kivitelezőt” – kezdett bele a helyzet taglalásába a fejleményeket firtató kérdéseinkre válaszolva Csáki Árpád.

„A beruházások többek között a települések közművesítésére (földgáz-, víz- és csatornahálózat kiépítésére vagy bővítésére) az úthálózat javítására, továbbá középületek (köztük történelmi, részben műemlékké nyilvánított épületek) felújítására, energiahatékonyságának növelésére irányulnak. Hatalmas lehetőséget jelentenek sok település számára,

hiszen szigorú kivitelezési határidőket kell betartaniuk.”

Nem vész el a 16 millió lej

A megyei kulturális igazgatóság szerepe ebben a folyamatban az örökségvédelmi engedély kibocsátása olyan beruházások esetében, amelyek műemlékeken, műemlékvédelmi övezetben vagy védett övezetekben lévő ingatlanokon, továbbá régészeti lelőhelyeken és azok védelmi övezetében történnek. Az érvényben lévő törvények alapján a szakengedélyek nagy része területi, valamint országos hatáskörű bizottságok szakvéleménye alapján kerül kiállításra.

„A kézdivásárhelyi iskola felújítására vonatkozó szakengedélyt több mint egy éve, 2022 júniusában előkészítettük, ez esetben a tervező késett további hosszú hónapokat a teljes kivitelezési terv benyújtásával. Az említett további gondokról magunk is csak április végén értesültünk” – magyarázta Csáki Árpád.

A tervmódosítási javaslat újra a területi műemlékvédelmi bizottság asztalára került, amely viszont elutasította azt. Az igazgatóság közbenjárására végül az önkormányzat megszerezte a tűzvédelmi engedélyt. Az érvényben lévő tűzvédelmi szabályozás szerint ugyanis

Csáki úgy vélekedett, a kézdivásárhelyi önkormányzat intézményükre nézve „nem hízelgő, pontatlan” tájékoztatása ellenére a részletezett eset is mutatja, hogy a megrendelő, a tervező, valamint a szakhatóság közötti egyeztetéssel megtalálható az a megoldás, amely a beruházást nem veszélyezteti, ugyanakkor az örökségvédelmi szempontok is érvényesülnek. E célból javasolták már évekkel korábban több körlevélben, illetve a polgármesterekkel való megbeszélések során is, hogy

Figyelni kell a tervezéskor

„Ugyanakkor a műemlékvédelmi szakengedély megszerzése valóban hosszadalmas lehet azon esetekben, amikor a jogszabályi követelményeknek nem felelnek meg az előterjesztett tervdokumentációk” – mondta az igazgatóság vezetője.

„Olyan eset is előfordult már, hogy a beruházó a tervellenőrzésünk alapján szembesült azzal, hogy nem a felkérésnek megfelelően készült el az adott tervtéma vagy kivitelezési terv. Szükség esetén intézményünk kiértesítést küld, illetve egyeztetést kezdeményez a beruházóval és/vagy tervezővel. De az engedélyeztetési folyamat akkor veszi kezdetét, amikor az érvényes előírások alapján elkészült terv iktatásra kerül.”

Az is országos szintű negatívum, hogy a közigazgatási egységek többsége még a múlt század végén, teljesen más törvényes és formai követelmények alapján készült általános településrendezési tervekkel (PUG) dolgozik. Holott ezeknek tartalmazniuk kellene a szakértő régész által megállapított és pontos helymeghatározással jelölt régészeti lelőhelyeket és azok védelmi övezeteit.

„Meggyőződésünk, hogy az örökségvédelmi kérdésekből adódó gondok nagy része elhárul, amikor ezeknek a minden önkormányzat számára alapvető terveknek a naprakész változatai elkészülnek. Mindaddig pedig marad a keserűség a mindenkori beruházónak, amikor az előzetesen meg nem jelölt szakengedély beszerzésének kötelezettségével szembesül” – összegezett az intézményvezető.

A régész sem ellenség

„Az mindenképp kívánatos volna, hogy a tervezők egy munkálat megvalósíthatósági tanulmányának előkészítésekor érdeklődjenek nálunk, érintenek-e régészeti lelőhelyeket a munkálatok” – egészítette ki az eddigieket Méder Lóránt László, az igazgatóság régész szakértője.

„Összevetjük ugyanis a tervezett munkálatok helyszíneit a megyénk területén ismert több mint 700 régészeti lelőhellyel és műemlékvédelmi övezettel, és akkor látjuk, ha esetleg problémás, engedélyköteles az építkezés vagy felújítás. Tájékoztatást nyújthatunk például arról is, ha egy régészeti feltárás késleltetheti a munkálatokat. Viszont amennyiben a tervező az esetleges érintett területekre vonatkozó megoldási javaslatot is beleír a tervekbe, már sokkal gördülékenyebben megy az engedélyezés.”

Baróton például az őskori települést érintik a város víz- és csatornahálózatának bővítési munkálatai, Felsőrákoson a római castrum védelmi övezetét, de mindkét esetben már a tervező előrelátó módon beleírta a megoldásokat a tanulmányba.

„Ugyanakkor vannak elrettentő ellenpéldák is” – jegyezte meg Méder. Amellett, hogy a közberuházásokra vonatkozó jogszabályban kötelező előírásként szerepel, szerinte még egy nyomós oka lehet az előzetes konzultálásra minden beruházást fontolgató, tervező önkormányzatnak, intézménynek. Így ugyanis már tervezhetők a kiadások, a költségvetésbe belefoglalhatják az esetlegesen szükséges régészeti kutatások ellenértékét, nem kell majd azt később saját vagy más forrásokból pótolni.

Mindent összevetve, arra a következtetésre juthatunk, legalábbis a kulturális igazgatóság szemszögéből nézve, hogy miután történelmi és épített örökségünket számos módon károsította – ha csak elhanyagolással is – az állam vagy a sok, kontár módon elvégzett felújítás, fontos, hogy az arra hivatott intézmény betartsa a törvény által előírtakat.