Mi űztük el, vagy elbújtak?

Lencsevégre kapott vízirigó. Több is lehetne…

Fotó: Milvus Csoport

Míg a 90-es évek elején Maroshévíz és Déda között ötszáznál több vízirigót számoltak a Milvus madarászai, az elmúlt években kétszáz alá csökkent a számuk. A hétvégén tartott legutóbbi számlálás eredményei aggasztók: az öt csapat a csaknem ötven kilométeres távon összesen csak 143 példányt látott.

Simon Virág

2019. január 27., 21:272019. január 27., 21:27

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Kelemen Katalin programvezető a Székelyhonnak elmondta, hogy 1991-től 2003-ig rendszeresen számlálták a vízirigó-állományt a Maros-szorosban, és akkor 400–600 között volt az egyedszám. A vízirigókról tudni kell, hogy hegyi patakok mentén élnek, és télvíz idején, amikor a patakok többé-kevésbé befagynak, akkor lejönnek a Marosra, hogy ott találjanak táplálékot.

„Pár év szünet után újra nekifogtunk számlálni, és akkor döbbentünk rá, hogy jelentősen megcsappant a vízirigó-állomány, de

ilyen kevés, mint idén, soha nem volt,

tavaly 173-at számláltunk. Tudni kell, hogy a vízirigók nagyon érzékeny madarak, így jelenlétük jelzi, hogy mennyire érintetlen, tiszta a környezet. Annak, hogy csökkent a számuk, több oka is lehet: elsősorban a patakokat szabályozása, a természetes medrükbe történő beavatkozás, aztán a fakivágások, illetve az ipari tevékenységek miatti zaj és szennyezés, de az is lehet, hogy csupán nem fagytak be a patakok, és azért nem jöttek le a Marosra. Mindenképpen alaposan meg kell vizsgálni az okokat, erre készülünk” – mondta Kelemen Katalin.

A hétvégi vízirigó-számláláson összesen öt csapat járta be a kijelölt területet, a Maros mentén több kilométert gyalogoltak és feljegyezték, hogy milyen madarakat láttak. Kelemen Katalinék kimondottan örvendtek, hogy idén a Milvus szakembereihez tizenegy önkéntes is csatlakozott, akik elég jól ismerték a madarakat, és nagy lelkesedéssel végezték a csöppet sem egyszerű feladatot. Külön érdekessége volt a megfigyelésnek, hogy

több nagy bukót és szirti sast is láttak,

de voltak a Maroson és környékén széncinkék, szürke gémek, fenyőrigók és hollók is.

Aki lemaradt a vízirigó-megfigyelésről, az csatlakozhat a Milvus szakembereihez a marosvásárhelyi várban is. Itt kihelyeztek egy madártetőt és egy-két órás vezetett, játékos megfigyeléseket tartanak minden korosztálynak (óvodásoknak, iskolásoknak, fiataloknak, felnőtteknek).

Az etetőt naponta cinkék, csízek, pintyek, illetve sok más madárfaj színes kavalkádja látogatja. Jelentkezni, érdeklődni Kiss Rékánál lehet (reka.kiss@milvus.ro vagy 0725–226175).