Mi űztük el, vagy elbújtak?

tavaly 173-at számláltunk. Tudni kell, hogy a vízirigók nagyon érzékeny madarak, így jelenlétük jelzi, hogy mennyire érintetlen, tiszta a környezet. Annak, hogy csökkent a számuk, több oka is lehet: elsősorban a patakokat szabályozása, a természetes medrükbe történő beavatkozás, aztán a fakivágások, illetve az ipari tevékenységek miatti zaj és szennyezés, de az is lehet, hogy csupán nem fagytak be a patakok, és azért nem jöttek le a Marosra. Mindenképpen alaposan meg kell vizsgálni az okokat, erre készülünk” – mondta Kelemen Katalin.

A hétvégi vízirigó-számláláson összesen öt csapat járta be a kijelölt területet, a Maros mentén több kilométert gyalogoltak és feljegyezték, hogy milyen madarakat láttak. Kelemen Katalinék kimondottan örvendtek, hogy idén a Milvus szakembereihez tizenegy önkéntes is csatlakozott, akik elég jól ismerték a madarakat, és nagy lelkesedéssel végezték a csöppet sem egyszerű feladatot. Külön érdekessége volt a megfigyelésnek, hogy

de voltak a Maroson és környékén széncinkék, szürke gémek, fenyőrigók és hollók is.

Aki lemaradt a vízirigó-megfigyelésről, az csatlakozhat a Milvus szakembereihez a marosvásárhelyi várban is. Itt kihelyeztek egy madártetőt és egy-két órás vezetett, játékos megfigyeléseket tartanak minden korosztálynak (óvodásoknak, iskolásoknak, fiataloknak, felnőtteknek).

Az etetőt naponta cinkék, csízek, pintyek, illetve sok más madárfaj színes kavalkádja látogatja. Jelentkezni, érdeklődni Kiss Rékánál lehet (reka.kiss@milvus.ro vagy 0725–226175).