Megvan Sepsiszentgyörgy új Pro Urbe díjasa

Kicsoda az új Pro Urbe díjas?

Péter Sándor az udvarhelyszéki Bögözben született 1941. szeptember 9-én. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Székelykeresztúron végezte. Magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelét a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerezte 1964-ben. Pályáját Baróton kezdte tanárként, ahol elindította a háború utáni első diáklapot Életünk címmel. Sepsiszentgyörgyön az ifjúsági szervezet oktatási előadójaként kezdett dolgozni 1967-ben, ezzel egy időben a Székely Mikó Kollégium óraadó tanára, ahol az 1968-ban újraalakuló Népi Együttes egyik táncoktatójaként is szerepet vállalt. 1968-ban kezdte újságírói pályáját, szerkesztő és rovatvezető volt 1991-ig a Megyei Tükörnél, illetve a Háromszéknél, valamint több lap munkatársa, az utóbbi években, 2022. december végéig a Székely Hírmondó publicistája. 1991-ben tért vissza az oktatásba, a Perspektíva, majd a Kós Károly Szakközépiskola magyartanáraként dolgozott 2007-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Mindkét iskola létrehozásában jelentős szerepet vállalt. Helyettesként nyugdíjazása után is dolgozott, az iskola sorsát különös figyelemmel követi. A rendszerváltáskor a tanügyi szakszervezet létrehozásánál bábáskodott, alapító tagja volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének, jelenleg a Kovászna megyei elnöki tisztséget tölti be. Egyik kezdeményezője volt a pedagógusok életmű- és Ezüstgyopár-díjának, az általa összeállított szabályzat szerint jött létre az RMPSZ Tudományos Tanácsa. Ő indította el a középiskolások balladamondó- és -éneklő versenyét, a szakközépiskolások anyanyelvi vetélkedőjét, támogatta a Kós Károly-szobor felállítását. 1990-ben kiadót hozott létre Proserved Cathedra néven, mely legfőbb céljának tartotta olyan segédkönyveket adni a tanulók kezébe, melyek hozzáférhetőbbé teszik számukra az irodalmi műveket, a nyelvi tudnivalókat, a matematikát. Kiadványai minden tanulói korcsoporthoz szóltak, és eljutottak Erdély valamennyi magyar tanítási nyelvű iskolájába. Doktori címet a kolozsvári egyetemen szerzett 2007-ben, dolgozatának címe: Térszínforma-nevek és vízrajzi köznevek felső-háromszéki helynevekben. Egyik néprajzi munkáját az RMPSZ Apáczai-díjban részesítette, megkapta az Ezüstgyopár-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének tagja, 2008-ban az MTA-nál kutatói pályadíjat nyert. Tagja az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, a Kriza János Társaságnak. 2019-ben megkapta a magyar kormány Trefort Ágoston-díját is – egyedüliként Erdélyből.