Megemlékeztek a székelyudvarhelyi egészségügyi oktatás múltjáról

– fogalmazott Gálfi Árpád, aki azt is kiemelte, hogy a szakma gyakorlói nap mint nap vállalják a születés örömét és az elmúlás fájdalmát, így a betegápolók tulajdonképpen a bölcsőtől a sírig elkísérik a rászorulókat.

„A képzésnek jó híre van”

Laczkó György, az asszisztensképzésnek otthont adó Tamási Áron Gimnázium igazgatója, akinek beszédét Bekő Melinda Erzsébet aligazgató olvasta fel, Székelyudvarhely rangos oktatási múltjára és jelenére hívta fel a figyelmet, és elismerő szavakkal illette azokat, akiknek köszönhetően ma is működhet a nővérképzés. Laczkó György emlékeztette a közönséget, hogy

Az igazgató úgy vélte: ez utóbbinak volt talán a leghányatottabb sorsa, elsősorban azóta, hogy középiskolai szinten megszűnt a képzés, amely évtizedekkel később a Tamási Áron Gimnázium keretében indult újra, ahol immár 20 éve folyik a szakma oktatása. Laczkó György határozottan úgy vélte: az elmúlt két évtizedben sikerült fenntartani az udvarhelyi asszisztensképzés tekintélyét, erről már a majdnem 40 végzős osztály is tanúskodik, amely nemcsak Udvarhelyszéket, de az egész Székelyföld területét átfogta.

– hangsúlyozta a gimnázium igazgatója, aki arra is rámutatott, hogy a képzésnek jó híre van, mindenhol szívesen alkalmaznak itt végzett szakembereket. Az iskolavezető hangsúlyozta: a városnak és a kórháznak is szívügye kell legyen, hogy ezt a képzést tovább fejlesszék, felsőfokú szintre emeljék.

A testi és a lelki gondozás szoros összekapcsolódását emelte ki Mátyás Károly főesperes-plébános, hangsúlyozva: a kettő ma is elválaszthatatlan egymástól, ahogyan az a történelem folyamán mindig is volt. A főesperes ezzel mintegy megindokolta azt az általa feltett kérdést, hogy mi is az ő szerepe az ünnepségen. Mint megfogalmazta, lelki orvosként van jelen. Mátyás Károly emlékeztetett, hogy

A betegápolás kapcsán elsősorban a lelkiismeretes munkát, a betegekkel való szeretetet, részvétet és tiszteletteljes bánásmódot emelte ki a plébános, aki szerint ugyanakkor a képzés a helybéli, illetve az erdélyi fiatalok számára kiváló tanulási lehetőség és jó indok az itthonmaradásra.

A kezdetekre és a „hogyantovábbra” is kitért Tóth Attila, az asszisztensképző technikum szakigazgatója, a városi kórház fizikoterápiás osztályának főorvosa beszédében. „A kezdet 1949. Dr. Jaklovszky Alfonz Mihály nevéhez fűződik, akiről egyetemi tanáraimtól hallottam. Tanáraim követendő példaként, célként emlegették székelyudvarhelyi tevékenységét, tudását, emberi nagyságát” – emlékezett meg Tóth Attila az egykori udvarhelyi gyermekgyógyász főorvosról.

A máról szólva a technikum szakigazgatója elmondta, hogy az egészségügyi asszisztensképző 1999-es újraindulása óta a Tamási Áron Gimnázium keretében működik évfolyamonként egy államilag támogatott és egy tandíjköteles osztállyal, a tanulók átlagos létszáma pedig évfolyamonként 50-56. Tóth Attila méltatta azokat az orvosokat, akik vállalták a szakjuknak megfelelő tantárgyak oktatását, mint rámutatott,

A szakigazgató ugyanakkor bírálta a „felhígult” metodológiákat, amelyek például az államvizsgán nem teszik már lehetővé az ismeretek minőségi felmérését.

Felkészült egészségügyi dolgozókat képeznek

Csíki Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának az egészségügyi fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára tolmácsolta az esemény fővédnökének, Kásler Miklósnak az üdvözletét és jókívánságait. A hetven év egy ember életében is jelentős és tartalmas időintervallum, és nem kevésbé jelentős egy olyan intézmény életében, amely a romániai magyar nyelvű egészségügyi oktatás alappillére – mondta beszédében Csíki Zoltán. „A legnagyobb tiszteletem az önöké, hogy nem csak óvják, védik és fejlesztik a magyar nyelvű egészségügyi oktatást, hanem jól képzett, felelősségteljes, felkészült egészségügyi dolgozókkal látják el Székelyudvarhelyt, Erdélyt, Székelyföldet, sőt, valljuk be, még Magyarország egészségügyi intézményeit is” – fogalmazott a helyettes államtitkár.

Az egyetemi szintű képzés számos feltételhez kötött

Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora arról beszélt felszólalásában, hogy felkérést kaptak a székelyudvarhelyi egészségügyi oktatás egyetemi szintre történő emelésére.

„A mi elképzelésünk szerint Udvarhelyen két egyetemi képzésnek van jövője. Az egyik a pedagógiai, a másik az egészségügyi képzés. Mindez nem lehet csak a Sapientia egyetem feladata. Nem lehet sikeresen kiépíteni egy helyszínen egy képzést, hogyha nem áll össze az a csapat, amit mondjuk egyetem, város, politikum és egy olyan értelmiségi grémium jelent, ami jelen van a városban, és érzi, hogy szüksége van erre. Azért, merthogy a képzés egyetemi szintre emelése számos feltételhez kötött. Olyan kórházra van szükség, amely teljesít megfelelő minősítési mutatókat kutatásban, tudományos címmel rendelkező oktató orvosokban, olyan fiatalokat kell idevonzani, akik megszerezték a tudományos fokozatokat. Ki kell építeni a helyszínt” – fogalmazott a rektor.

Ugyanakkor elmondta, létezik ugyan egy elképzelés arról, hogy Csíkszeredában kellene ezt a képzést megvalósítani, de az egyetem hivatalosan még nem döntött egyik helyszínről sem.

– hangsúlyozta Dávid László.

Hiszi, hogy a marosvásárhelyi mellett helye van a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai asszisztensképzésnek is – jelentette ki Vass Levente parlamenti képviselő, a képviselőház egészségügyi bizottságának a titkára. Hogy melyik lesz a kettő közül főiskolai rangú – folytatta –, az már politikai kérdés. Ez székelyföldi politikai döntés kérdése, de hiszi, hogy e tekintetben Székelyudvarhely előkelő helyen áll. Mindazonáltal talán még az előbbi törekvésnél is fontosabb az, hogy Székelyudvarhely rezidensképző helyszínné váljon – hangsúlyozta a szakpolitikus. Vass Levente szerint meg kell találják azokat a jó döntéseket, amelyek mind az egyéni – tehát a város –, mind a közösségi – azaz Székelyföld – fejlődését garantálják.

„Székelyudvarhely többet érdemel”

Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke köszönetet mondott Kásler Miklósnak, hogy elvállalta a rendezvénynek a fővédnökségét, a meghívott vendégeknek hogy elfogadták a meghívást, Dávid Lászlónak külön megköszönve őszinte felszólalását. A Sapientiát itt szeretettel várják és szeretettel fogadják, mondta, kérést intézve a rektorhoz, hogy az egyetem Székelyudvarhely javára döntsön a felsőoktatási egészségügyi képzést illetően.

– fogalmazott beszédében Szász Jenő. Egy történelmi visszatekintésre, és az 1968-as megyésítés földrajzát összevetve a történelmi székekével felvázolta, azt látjuk, hogy a történelmi Háromszék többé-kevésbé egybeesik a jelenlegi Kovászna megyével, ezért ha Sepsiszentgyörgyön történik valami, valamennyi háromszéki ember úgy érzi, hogy kapott valamit. Maros megyében a magyarlakta területek nagyjából egybeesnek a történelmi Marosszék területével, ezért ott is hasonló a helyzet.

– fogalmazott, megemlítve a megyét alkotó történelmi székeket és az ez alapján való elkülönülést.

Ebből fakadóan ha a megyeközpontban történik valami, azt nem feltétlenül érzi magáénak a Hargita nyugati lábánál fekvő Udvarhelyszék. A történelmi örökségből fakadóan minimum kétosztatú a megye, és ezért amikor a jövőt tervezzük, amikor az intézményépítésről beszélünk, akkor Székelyudvarhellyel mint az egykori anyavárossal, mint Udvarhelyszéknek a központjával kell számolni, annak érdekében, hogy a közös gondolkodás, közös terv és közös cselekvés sikeres legyen – mondta a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke.

Emléktáblát avattak

A délelőtti köszöntőbeszédeket és filmvetítést tudományos előadások követték, majd a szervezők és a meghívottak – az asszisztensképző harmadéves diákjainak az ünnepi műsorát követően – emléktáblát avattak az oktatási intézmény Iskola utcai székhelyén. A Zavaczki Valter szobrászművész által készített márványtábla a székelyudvarhelyi egészségügyi oktatás hetven éves múltjának állít emléket, az emléktáblát és az ünnepség résztvevőit Mátyás Károly főesperes-plébános áldotta meg.