Márton Áron népéért vállalt élete – énekhangokon

Papp László szavaival: „A mű Márton Áron személyén keresztül azt mutatja be, hogy mit jelentett a kommunista időben hinni és a hitért odaadni a vagyont, a szabadságot, az életet. (…) Márton Áron tisztán látott a legínségesebb időkben is. Példája ma is időszerű.” Utat mutató minden ránk maradt mondata – népnevelőként, vezetőként, papként. „Márton Áron Erdélyben töltötte be azt a hiteles főpásztori, bátor hitvallói hivatást, ami alapján

Ugyanakkor szimbólumként megjelenik a keresztfa, amely Székelyföld minden jelesebb helyén a népnek Krisztushoz való ragaszkodását mutatja; a bérci fenyő, amely kopár körülmények között is megél, kapaszkodik és rendületlen: inkább kettétörik, de meg nem hajlik a viharokban. Tovább megjelenik a zeneműben a fényes nap mint a legősibb magyar, székely jelkép. Aztán a fehér ló motívum – a magyar vezérek, királyok fehér lovon jelentek meg a nép előtt. Áron püspököt Gyimesben a csángók fehér lóra ültették, ezen ment át a csíksomlyói búcsúra. A galamb is feltűnik mint a Szentlélek jelképe; a műben az egyházi rend felvételére, a Szentlélek rendkívüli hatalommal, karizmákkal való megajándékozására utalnak általa.

Üzenetek

A zenemű központi üzenete: belegyökerezni Jézus Krisztusba; a szülőföld megtisztított, éltető örökségébe; megismerni, megbecsülni mindazt, amit ez a táj az emberi kapcsolatokkal együtt hordoz, mert ez többet ér a világ minden pénzénél. Ebből a „készletből” gazdálkodott Márton Áron. Mindez ma még nekünk is rendelkezésünkre áll. Ragaszkodni kell a szellemi, erkölcsi tőkéhez, a saját anyagi javakhoz, a földhöz, az erdőkhöz, a hithez, a szülőföldhöz. Meg kell becsülnünk mindent, hogy életünk legyen ezen a földön!

Székelyudvarhelyen Márton Áron Veress Árpád hangján, édesanyja Madaras Ildikó és édesapja Páll Áron hangján szólalt meg. A pásztorleány Budai Ildikó, a felszegi leányt Pista Mónika, a fegyőr és kommunista Csongor István volt. A kórust Mezei Ildikó tanította be. Közreműködött a helyi egyházközség gyermekszkólája.