Történelemcsinálók otthonában

Idősek, felnőttkorúak, de egészen fiatalok is eljöttek megnézni a híres család ősi „lakását”, s a szervezők igen gazdag programról gondoskodtak, amely minden korosztály legkülönbözőbb igényeit is kielégítették.

A kastély előtt park két oldalán levő utak a délelőtti órákban már kevésnek bizonyultak az Erdély minden részéből, no és természetesen a Maros megyéből érkezett járművek számára. Parkolási nyomor volt egy adott pillanatban, amiért azonban senki nem békétlenkedett.

A hajdani várárok fölött átivelő híd hajdani korok emlékét idézi, amikor még vár állott a mai kastély helyén, amelyet valamikor a Budai Nagy Antal vezette felkelés (1437) évében kezdtek építeni, hogy aztán a már több mint kétszáz éve kész várat 1675-ben Teleki Mihály kancellárnak adományozza I. Apafi Mihály fejedelem. Valahol itt kezdődik a kernyeszegi Telekiek erdélyi szereplése.

Kastélyok folyósója

A nagy tölgyfakapus bejáratot követő folyósón erdélyi, moldvai és havaselvi kastélyok, udvarházak képe, leírása fogadta az érkezőt, mintegy összehasonlítást kínálva a nagyjából ugyanabban a korban készült kastélyépületek között. Valami közös van ezekben – a népi demokrácia több mint negyven esztendős pusztítása, amelytől a gernyeszegi is csak részben, állagában menekült meg, azon egyszerű okból, hogy az államosítást követően tuberkulózis-preventóriumot rendeztek be itt gyerekek számára. A kastély szobáiban „szocreál” olajos falmázolás idézi a kommunista diktatúra éveit, no meg azt, hogy a levéltári anyag, a Domokos gróf által összegyújtött múzeális értékű gyűjtemények úgy elszálltak a világháborút követően, mint építő gondolat az önkényuralom alatt.

Bodor zenélő kútjának kerítése

A hajdani várárokban a kastély építése után kis csónakázó tavat alakítottak ki a Telekiek, amelynek közepén pár lépésnyi kis sziget áll. Rajta egy pad, keskeny gyalogpalló vezet ide. Körben pedig mívesen megalkotott kovácsoltvas kerítés. Kevesen tudják, de ez a korlát a hajdani vásárhelyi zenélő Bodor-kutat kerítette. Gróf Teleki Kálmán, a kastély egyik örököse megerősíti az információt – „1911-ben, amikor a kutat elbontották, nagyapám megvásárolta a kerítést (igen, akkor még úgy volt, hogy a főurak megvásárolták a bontás anyagát, nem elvitték, mint mostanság az újgazdagok, szerk. megj.) s felállította itt a szigeten, hogy legalább ennyi maradjon itt a világhírű zenélő kútból.”

Programok, érdekességek

Közben a látogatók bejárják a franciából Teleki József által angolra „fordított” parkot, megcsodálják a torzóvá kopott, ám ennek ellenére máig érdekes hét ókori istent ábrázoló szobrot, a József felesége, Zsófia által a férje emlékének szentelt emlékművet, no meg a tó körüli négy groteszk törpefigurát, amelyek a francia forradalom-korabeli jellemeket voltak hivatottak karikírozni.

Az udvaron gyerekek számára felállított sátrakban fűznek gyöngyöt, egy másik helyen cilindert, girardi-kalapot készítenek. Ezenközben a felnőttek a kastély szobáiban előadásokat hallgathatnak a politikus-, irodalmár-, történész-, író-Telekiekről, filmet láthattak a háború előtti utolsó kastély-tulajdonos Telekiről, Mihályról, s ha nagyon odafigyelnek, találkozhatnak egy szerény, első látásra csak nézelődő férfival, gróf Teleki Kálmánnal, aki a 2011-es visszaszolgáltatás óta negyedmagával birtokolja az ősi kastélyt.

A nagy Telekiek

Miután előadáson értesültem arról, hogy Teleki Sámuel, a Téka-alapító udvari kancellár itt született, a kastély elődjeként szolgáló várban, hogy Voltaire és Rousseau jó ismerőse, akit XV. Lajos francia király is fogadott, Teleki József koronaőr úgyszintén, hogy Teleki László kormányszéki tanácsos, aki az MTA létrehozása körül már Széchenyi előtt ügyködött, ugyanennek a Teleki-ágnak illusztris képviselője, hogy az 1861-ben máig is kétlett öngyilkosságot elkövető (s e tekintetben nem utolsó) Teleki László, 1848/49-es párizsi nagykövet, a Kossuth-követő politikus, aki 1850 után a kisebbségek területi autonómiája mellett tört lándzsát ugyanennek a Teleki családnak a leszármazottja, elindultam Teleki-keresni.

Találjunk rendeltetést!

A bejárat fölötti díszes, a családi címerrel és növényi ornamentikájú díszítőfestéssel, de mindenekelőtt három óriási, muránói üvegből készült csillárral (hogyan menekedhettek meg a helybeli zabrálásától, meg a testvéri szovjet katonák dáváj-politikájától, fel nem foghatom) ékesített teremben találkozom gróf Teleki Kálmánnal. Aki elmondja: „Immár harmadik alkalommal szerveztük meg a nyílt kastélynapokat, hogy a messzebbről jöttek, de a környékbeliek is megismerhessék a Telekieket, akik oly nagy mértékben járultak hozzá a történelmünk alakításához.” Mint mondotta, az érdeklődés – az időközben leszakadt zápor ellenére – nagy, s úgy tűnik, eléri, de talán meg is haladja a tavalyi 1200-es látogató-létszám rekordot. Arra a kérdésre, hogy az örökösök miként képzelik el a kastély jövőjét egyszerűen ennyit válaszolt: „Egyelőre mi sem tudjuk, hogyan lehetne ésszerűen, okosan hasznosítani. Ön, a látogatók, az olvasók, a mai vendégek tegyenek javaslatokat, hátha együtt sikerül rendeltetést-hasznosítást találni ennek a történemi jelentőségű épületnek.”