Táncmaraton a holtmarosi Gyöngykoszorún

Tizennyolc település huszonnégy hagyományőrző csoportja vonult végig a falu főutcáin, bemutatva színes és változatos népviseletét a település lakóinak, valamint a vendégeknek. A számos Maros megyei tánccsoport mellett idén is eljöttek a gyergyóremeteiek és az érmihályfalviak, hogy bemutassák táncaikat.

Legyünk büszkék népi értékeinkre

A futballpálya melletti szabadtéri színpadon tartott ünnepi istentiszteleten Bartha József református lelkipásztor örömét fejezte ki, hogy Isten áldásával sikerült halhatatlanná tenni a holtmarosi Gyögykoszorú találkozót. „Ez alkalommal is fonjunk az itt megjelent gyöngyszemekből koszorút, s gyöngyösödjön szemünk az örömkönnyektől, megerősítve ezzel nemzeti öntudatunkat” – fogalmazott a lelkész. Papp György főszervező elmondta, hogy a néptánctalálkozók a hagyományőrzés mellett kiváló lehetőséget nyújtanak fiataljainknak egymás táncainak megismerésére, tapasztalatcserére.

Kristóf József polgármester szerint büszkeséggel kell eltöltse a holtmarosiakat, hogy minden évben van egy nap, amikor ünneplőbe öltözik a település és ennek hagyományőrző táncosai. „Vigyék magukkal a látottakat, s merítsenek erőt, energiát ebből a hétköznapokban” – hívta fel a figyelmet az elöljáró. Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke a Gyöngykoszorú néptánctalálkozók életünkben, nemzeti identitásunkban betöltött szerepéről beszélt. „Ez a rendezvény is azt bizonyítja: vannak még fiataljaink, akik megtanulják és reményeink szerint tovább is adják nemzeti értékeinket. Vannak felnőttek, akik biztatják, oktatják őket, így nem maradnak el az anyanyelv, a nemzeti öntudat ápolásában más nemzetektől. Büszkén vallhatják bárhol, a világ bármelyik részén, hogy mi magyarok vagyunk, mi tudunk táncolni, és ismerjük népdalainkat” – mutatott rá Kilyén Ilka.

Elsőnek a házigazdák léptek színpadra

A néptánctalálkozót lendületes kalotaszegi táncokkal a holtmarosiak nyitották meg, akik három hagyományőrző csoporttal léptek fel a rendezvényen. Aztán sorra következtek az összesereglett néptánccsoportok, akik közül nem hiányzott a marosvásárhelyi Napsugár, a magyarói Csurgó, a marossárpataki Székely János ifjúsági csoport, a nyárádszentbenedeki Reménység, a szászrégeni Rügyecskék. A színpadról levonulva a táncosok a helyi kultúrotthonba mentek, ahol a szervezők finom ebéddel kínálták őket. Kristóf József polgármestertől megtudtuk, hogy 2013-ban kezdtek hozzá a kultúrotthon felújításához, amelyre összesen 200 ezer lejt költöttek. Kicserélték a tetőszerkezetet, új nyílászárókat szereltek, új illemhelyeket, öltözőket hoztak létre, a teljes épület külső és belső felújításon esett át. Hátra van még a parkett csiszolása, lakkozása, valamint a színpad felújítása, amit a közeljövőben fognak elvégezni.

Már csak három településen szerveznek Gyöngykoszorút

A hagyományőrző rendezvényről ezúttal sem hiányzott a néptáncberkekben igencsak nagyrabecsült és elismert Fazakas János és Füzesi Albert. Mint ismeretes, mindketten nagyszerű táncosok voltak (a Maros Művészegyüttes oszlopos tagjai), s jelenleg nagy hozzáértéssel és türelemmel, táncoktatóként próbálják továbbadni tudásukat a fiatalabb nemzedéknek. A népszerű Fazit és Füzit a marosszéki néptánc jelenlegi helyzetéről kérdeztük.  A két kiváló szakember egyetértett abban, hogy az utóbbi években csökkent a színvonal, s lassan azon kellene gondolkodni, hogy kitaláljanak valami újat, amivel meg lehetne előzni a rendezvények „kifulladását”. Elmondták, hogy néhány évvel ezelőtt még 6-7 település szervezett Gyöngykoszorú találkozókat, ebből mára csak három maradt. Erdőcsinádon, Holtmaroson és Marosludason találkoznak még évi rendszerességgel a hagyományőrző csoportok, aztán év végén Marosvásárhelyen szokták megtartani a Gyöngykoszorúk gyöngye néven ismert seregszemlét.

A holtmarosi tánctalálkozót a magyarói önkormányzat, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Communitas, a Maros Megyei Tanács és nem utolsó sorban a helyi faluközösség támogatta.