
Fotó: Gligor Róbert László
Pénteken délután helyezték örök nyugalomra Nyárádszeredában Csíki Sándor tanárt, írót, politikust, nagycsaládos vezetőt. A gyászszertatáson mintegy ezer fős tömeg vett részt, jelen voltak az MPP és SZNT vezető politikusai is, de az RMDSZ politikusai sem maradtak távol.
2014. június 14., 10:012014. június 14., 10:01
2014. július 10., 15:182014. július 10., 15:18
Csíki Sándor 56 évvel ezelőtt született a nyárádmenti Backamadarason, tanulmányai végeztével Moldvában kezdte testnevelő tanári pályáját, majd a Hargita megyei Kissolymoson és a Szatmár megyei Teremiben dolgozott, amíg sikerült hazatérnie a Nyárádmentére, Csíkfalvára, hogy végül Nyárádszeredában találja meg helyét. Szüleiért rajongó gyerek és jó testvér volt, feleségéhez hűséges, szerető férj, gyermekeit kincsként, büszkén szerető édesapa, székely autonómiamozgalmunk nagy harcosa, csendes, halkszavú, de nyakas és derekas székely – így jellemezte az elhunytat Székely Endre református lelkész.
Értelmiségiként, íróként, felelős funkciókkal tele, a magyarság mai nagyjai által elismert emberként úgy élt közöttünk, mintha egyike lenne írásai egyszerű szereplőinek. Csendes volt és túl szerény, annyira, hogy Nyárádszereda talán fel sem fogta még, milyen értékes hazafiát veszítette el Csíki Sándor személyében. „Mi, a barátaid, harcostársaid megköszönjük Istennek, hogy életednek részesei lehettünk, büszkék vagyunk arra, hogy barátaidnak tudhattuk magunkat” – mondta koporsója mellett a helyi Bíró Mária, akivel együtt politizáltak, röplabdáztak, vagy éppen az egykori Bekecsalja című helyi lapot írták tíz éven át.
A nyárádszeredai fiatalok egy csoportja nevében Bíró József Attila mondott köszönetet, amiért elvetette bennük a tenni akarás csíráját, rájuk ragasztotta a céltudatosság optimizmusát, megfertőzte őket a nemzetért tenni akarás „vírusával”. Nem ismert megalkuvást, ahogy nem várt el köszönetet sem. Pedig lett volna miért. Bocskai tér, Csaba királyfi, főtéri templomépítés megállítása, szeredai aranycsapat, könyvek, publicisztika, reformtömörülés, MPP, SZNT, nagycsaládos egyesületek, székely zászló. Nyárádszeredai címszavak, amelyeket mind az ő neve fémjelzett. Amelyekbe úgy fektetett bele nem kevés energiát, hogy közben férjként, gyermekként, testvérként, négygyermekes családapaként, barátként, tanárként is helyt állt.
Csíki Sándor nemcsak a cselekvésre kimért idő értékét ismerte fel, de különbséget tudott tenni a félelem és a féltő felelősség között. Bátor székely volt. Nem félt, de féltette népét, városát, családját, gyermekeit. Rendíthetetlen bátorság és féltő felelősségtudat szétválaszthatatlan együttese a Csíki Sándor hagyatéka. Halálával pótolhatatlan veszteség érte az SZNT-t. Barátai, harcostársai dolga, hogy az általa gyújtott lármafák továbbra is világítsanak a székely ormokon. Világítsák be Nyárádmentét és egész Marosszéket, Székelyföldet, s szelíd biztató szavai, írásai ösztönzői legyenek továbbra is az autonómiaküzdelmeknek – méltatta Csíkit harcostársa és barátja, Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Az elhunytat hosszú sorban kanyargó tömeg kísérte sírhelyéhez, ahol a helyi fiatalok székely zászlóval takarták le koporsóját. Sírjánál felszólaltak barátai és Bíró Zsolt, az MPP Maros megyei elnöke, míg Szén Sándor volt nyárádszeredai unitárius lelkész azért mondott köszönetet, amiért Csíki Sándor és társai lehetővé tették, hogy ma a település főterén és díszeként unitárius templom kapjon helyet. Ugyanitt tolmácsolták Szabó Endre, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, a Családlánc elnökének szavait is, melyt szerint Csíki Sándor lármafa volt, nemcsak Erdély, hanem az egyetemes magyarság lármafája. Hangos volt, de nem agresszív, hanem szelíd, a maga módján derűs, humoros lármafa, s talán még így is hangosabbnak is hatott mintha harsány lett volna. Az is kiderült: temetése kezdetének idején, délután három órakor mindenütt megszólaltak a harangok a Kárpát-medencében, ahol a nagycsaládos mozgalom ismerte és méltatta Csíkit: Kolozsvártól Kistárkányig, Csíksomlyótól Zentáig, Beregszásztól Szabadkáig.
Mintegy testamentumként hagyta ránk sorait utolsó, Lármafák székely ormokon című kötetében, annak éppen szülőfalujával foglalkozó soraiban: „Majd mielőtt visszatérne az örök székely vadászmezőkre, vérei lelkére kötné, hogy ne féljenek. Használják bátran székely lobogójukat és tartsák meg magyarságukat itt, az ősi gyepűben. Hisz maroknyian maradtunk hátra. És farkas jár a kertek alatt...”
A Németországból Marosvásárhelyre érkező repülőgép kényszerleszállását hajtott végre Budapesten szombaton este.
Nem tudják biztosítani az ivóvíz-szolgáltatást Gyulakuta magasabban fekvő otthonaiban, így korlátozásokat vezetnek be.
Eszméleténél volt és már a helyszínen megvizsgálták azt az áldozatot, aki szombaton délben kútba esett Maros megyében.
Májat, veséket, csontszövetet és szaruhártyát távolítottak el péntekre virradó éjszaka egy 49 éves, agyhalott betegtől a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórházban – számoltak be a kórház a közösségi oldalán.
Átszervezési terv miatt mulasztással és nemtörődömséggel vádolják a mikházi Felnőtt Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ vezetőségét az alkalmazottak. Szerintük nem néhány beteget helyeztek volna át, hanem teljesen ki akarták üríteni az intézményt.
Látványetetésekkel, sportvetélkedőkkel és rendhagyó divatbemutatóval ünnepli 62. születésnapját a marosvásárhelyi állatkert.
Őrizetbe vették a rendőrök azt az 54 éves, szászrégeni férfit, akit egy kilencéves kislánnyal szembeni molesztálással gyanúsítanak.
Mintegy 400 négyzetméteren pusztított a tűz péntekre virradó éjszaka Balavásáron: egy ipari csarnok és a közelében álló lakóház is lángra kapott. A tűzoltók több egységgel, órákon át küzdöttek a lángokkal.
Az alapítvány szerint a marosvásárhelyi reptéren nem jelennek meg magyar nyelven is a közérdekű információt tartalmazó feliratok, ezért annak vezetője bírósághoz fordult. A reptér igazgatója szerint a panasz nem valós, el is magyarázta, miért.
Újabb részleteket közölt a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság a csütörtök délutáni marosvásárhelyi ejtőernyős incidensről.
szóljon hozzá!