Megáldották Székelymoson felújított templomát

A székelytompai parókián helyiek és nyárádgálfalviak fogadták az egyházi elöljárókat. Nt. Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese köszönetet mondott a püspöknek, hogy ilyen kis gyülekezetekbe is ellátogat, ahol nagyra nőnek a kövek az anyaszentegyház épülésére, míg Gáspár István helyi lelkész bevallotta: aggodalmakkal, kételyekkel kezdtek hozzá a nagy munkához.

Válaszában Kató Béla biztosította a híveket, hogy a lélekszám nem jelent elsőbbséget, és jó olyan gyülekezetekbe is eljutni, ahol kevesen vannak, akik „őrzik a mi hitünket a templomban és a mindennapokban”. Kétszáz évvel ezelőtt a vizitáció azzal fenyegette a mosoniakat, hogyha nem látogatják a templomukat, akkor elveszik tőlük a papot, de ma már más a helyzet: „ha nem vigyázunk egymásra, elveszik tőlünk Székelymosont, Székelytompát” – figyelmeztetett a főméltóság.

Székelymosonban a helyiek mellett a székelybőiek és székelysárdiak várták az egyházi küldöttséget, amelyet Szántó Tibor gondnok köszöntött. A jeles nap alkalmából a kis gyülekezet székelykaput is avatott, amelyet a nyárádszeredai Bíró János fafaragó mester készített.

Az ünnepélyes szalagvágás után a zsúfolásig megtelt templomban az egyházkerület püspöke hirdette a szent igét. Biró István esperes köszönetet mondott a püspöknek, hogy figyel a szórványokra, míg Veress László egyházmegyei főgondnok a lelkésznek mondott köszönetet, mert az élni kívánó gyülekezet csodákra képes. Gáspár István beszámolójából kiderült: 2008-ban kezdték el a templom javítását célzó szaktanulmányok készítését, majd Mihály Ferenc, Barabás Kisanna, Gagyi Péter, Csákány Dezső, Keresztes Géza és mások elkészítették a kivitelezési tervet.

A munkálatokat 2011-ben kezdte el Székely Ferenc kivitelező és csapata, a templom körül vízelvezetést és területrendezést végeztek, a vakolatot leverték, és három évig hagyták száradni a falakat, feljavították és újrafedték a tetőzetet és a tornyot, az épületet levakolták, a téglapadlózatot viszont meghagyták, és restaurálták a bútorzatot, visszaállították az eredeti színezetét. A szükséges anyagi források nagy része pályázatokból érkezett, kaptak támogatást a püspökségtől, a Maros megyei és a nyárádszeredai önkormányzatoktól, a bukaresti kultuszminisztériumtól, a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumától és Nyárádgálfalva anyaországi testvértelepülésétől, Kunszigettől is. A beruházás összesen 196 ezer lejbe került – ismertette a lelkész.

A nyárádszeredai Bocskai István Dalkar és a fiatalok ünnepi műsora után okleveleket osztottak ki azoknak, akik segítettek az álom beteljesedésében. Felszólalt Szabó Árpád volt megyei tanácselnök-helyettes, Nagy Zsigmond pedig nem alprefektusként, hanem a Magyar Unitárius Egyház képviselőjeként vetett fel aktuális kérdéseket, míg Tóth Sándor polgármester abbéli reményét fejezte ki, hogy Székelymosonban a magyarok bennszülöttek, és nem indiánok lesznek, azaz nemcsak tegnapjuk, hanem holnapjuk is lesz.