Kibédi hagyma – az autó és a konkurencia között

Az 1962. évi kollektivizáláskor a Küküllő partján fekvő laposabb területen, amelyet a helyiek Árokközének neveznek, zöldségest hoztak létre. Az 1970-es évekbeli nagy árvizeket követő mederszabályozás után a területeket kiterjesztették, így 55 hektáros zölséges gazdaság is létrejött a faluban. Közel harminc évig Madaras Domokos brigádos vezette ezt. A termékek nagy részét a dicsőszentmártoni raktárba (akkori CLF) szállították, a többit szinte piaci áron értékesítették – sok vásárhelyi és szovátai étterem, kórház teherautói teltek fel itt hagymával. De saját részükre palántanevelőt is létrehoztak, és a zöldséges szinte teljesen kitermelte a gazdaság alkalmazottainak fizetését. Domi bácsit többször is kitüntették odaadó munkájáért, a faluban pedig ma is mindenki „Zöldséges Domi” néven emlegeti. Emlegetik, ugyanis február első napjaiban Domi bácsi új „zöldséges mezőkre” költözött.

Szabad a piac

Kibédi viszonylatban egyik legnagyobb konyhakerti termelő Madaras Árpád, Domi bácsi fia. Főleg hagymát termel, de mellette mindenféle zöldséget is, hisz arra is igény van a Hargita megyei piacokon, ahová jár. Idén 45 ár terület kerül megművelésre, hisz a konkurencia miatt a mennyiséget is növelni kell – mondja. A hagymatermesztőknek évente két keresetük van: májusban a palánta, ősszel a hagyma értékesítése – magyarázza. Mivel a hagymapalánta piaci értékesítése és ültetése egybeesik május elejére, az utóbbi években könnyíteni próbálnak helyzetükön, azaz nemcsak palántáról ültetve, hanem magról vetve is biztosítják a termést. A tavalyi a szárazság miatt gyenge volt, de tavalyelőtt mintegy 12 tonna hagymát takarított be Madaras. Aki a főút mellett lakik, az koszorúba fonva és a kapu elé kiakasztva értékesíti a lilahagymát, a többiek vagy átadják másoknak vagy piacra viszik. Ő főleg Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós piacaira jár. Bár nagytermelő, már nincs hagymája – tárja szét karjait –, hiszen a tavalyi gyengébb termés miatt nagyobb volt a kereslet, és mind elfogyott.

Akinek viszont maradt, az télen a padláson tárolja a hagymát, kisebb kupacokba rakva és letakarva. Amikor nagy hideg van, hagyják egy picit megfagyni a hagymafejeket, így az elveszíti csípősségét, kellemes édeskés ízt kap. Amikor a hideg megenyhül, a hagymát a pincébe szállítják le, így fagyás vagy csírázás nélkül is megéri a tavaszt.

Jó lehet a termés

Madaras Árpád idén 70–75, egyenként 15 négyzetméteres ágyásban számít hagymát és palántot termeszteni. A talajt ősszel istállótrágyával kell megszórni, majd felszántani, így ilyenkor gyermekjáték lesz a művelése. Ahogy a föld megszikkad, és rá lehet lépni, kezdődhet a talaj előkészítése és a vetés, amit március közepéig mindenképpen el kell végezni. A hagymamagot minden gazda megtermeli magának, de néha egymás között is cserélnek. Vásárolni csak rendkívüli estekben (például jégverés után) szoktak. Egy liter mag 20–25, egy kilogramm 35–40 négyzetméteres területre elég. Ha minden körülmény megfelelő, akkor négyzetméternként akár 4–5 kg palánthagyma is kiszedhető május elején.

Amilyen autóval érkezik a vásárló

Kibéden úgy tartják, a hagyma ára olyan, amilyen autóval érkezik a vásárló. A tavaly 5 lejes kilónkénti ár volt a normális, de a felfont hagymáért az út szélén ennek három-négyszersét is elkérték az árusok. A palánta átlagára a tavaly 15–20 lej volt, dömping idején 10, de akár 5 lejig is leereszkedett. Régebben jól kerestek a kibédiek a hagymapalánttal, ugyanis szezonális áru, és csak néhány vidékre jellemző. A déli megyékben nem ismerik a palántaültetést, így sosem volt maximalizált piaci ára, ezért az 1980-as években akár 25 lejt is kaptak kilogrammjáért, míg „csomóra” adva 5 lejt kértek érte.

Szemben a törvénytelen konkurenciával

Kibéden szinte mindenki termel hagymát, de eladásra csak a gazdák egyharmada, míg „nagybani” termelő csak néhány család van. Ám aki piacon árul, annak a törvénytelen konkurenciával is meggyűlik a baja – árulja el Madaras Árpád. Például az udvarhelyi piacot egy roma család tartja a kezében, továbbá egyik Kovászna megyei faluból ügyes kereskedő romák érkeznek, és őstermelői lapot szerezve viszonteladóként kiszorítják a gazdákat. „Nem az bánt, hogy kereskednek, hanem az, hogy engem nem véd a törvény” – mondja. Miközben az ő keze megrepedezik a sok munkától és az ültetetéstől, addig a kereskedők azt sem tudják, hogy milyen például az uborka levele – panaszolja az 51 éves kibédi gazda.