Képek és lapok a Sóvidékről

A Sóvidék címú folyóirat immár negyedik éve jelenik meg, s a kisrégió társadalmi, kulturális életébe enged betekintést, főként azokhoz szólva, akik számára nem idegen, vagy nem teljesen az a Szováta, Parajd, Korond, Atyha és a többi „sótömbön nyugvó” település élete. Érdekességként elég elmondani, hogy a lap Új-Zélandba is eljut, ami hitelt érdemlően példázza, hogy márpedig székelyek mindenütt vannak a világon. S a mostaniak már nem képes levelezőlapon tartják a kapcsolatot az itthon maradottakkal, hanem fokos folyóiratok által (is).

A helytörténet forrásai

A képeslapokról általában, s a szovátai képeslapokról „speciel” hallhattak ismertetőt, eszmefuttatást a jelenlévők egy olyan ember, Szolláth Hunor előadásában, aki maga is megszállott gyűjtő, de a „carte postal-műfaj” avatott ismerője is. Mint elmondotta, a helytörténészek nem ritkán találnak településtörténeti adatokat, bizonyítékokat egy-egy (képes vagy képtelen) levelezőlap fakuló, időkoptatta oldalain.

144 éve „futnak”

Gyűjtők, képeslap-szakemberek csaknem egybehangzó vélekedése szerint a postai levlap 1869-ben indult világhódító útjára, akkor még képtelenül. És hogy mennyire közünk van ehhez az induláshoz, bizonyítja az is, hogy ez az Osztrák-Magyar Monarchiában történt. Egy hét alatt 30 millió darab került forgalomba belőle, mert olcsó volt, kényelmes, nem kellett sokat írogatni rá, néhány szavas-mondatos üzenetet gyorsan, hatékonyan és fillérekért röpített a világ bármelyik sarkába. 1871-ben pedig már meg is jelent a képes változata, 1905-ben pedig az osztott hátlap, ahol külön helye volt a címzésnek meg a közlésre szánt szövegnek (addig ugyanis ez egyvelegként összefolyt). 1939-ben már családi képeket is használtak „képes levelezőlapként”.

Szovátán 114 éve

Az ún. aranykorból, az 1899. esztendőből származik az első szovátai képeslap, bár lehet, hogy már korábban is használták itt, ám hiteles, kézzel tapintható bizonyíték ebből az esztendőből van. Akkortájt összesen 18 kiadó volt a monarchiában, amely képeslap készítéssel foglalkozott, ebből kettő Szovátán működött. Az egyik ilyen kiadó Borbély Gyula kereskedőé volt, akinek a mai Fekete Medve fogadó helyén állott a háza. Az első világháború végétől a bécsi döntésig már nyolc szovátai kiadó működött, például SchnitzerArthur, a Foto Vilus, az Onodi műterem. Az 1944-ig terjedő időszakban 13 kiadót jegyeztek Szovátán, akik között ott volt a híres Körtesy Károly fényképész, akinek a képeslapjai közül hetvenet birtokol Szolláth Hunor. Körtesynek műterme is volt a fürdőtelepen. Nem biztos, hogy pontos az adat, de Szolláth esküszik rá – a szovátai képeslapok választéka elérte a 2000-et.

Különlegességek

A szovátai lapok gyűjteménye néhány érdekességgel is büszkélkedik. Van egy képeslap, amit Madagaszkárba küldtek, s aztán rejtélyes, ma már ismeretlen körülmények között visszakerült ide. Aztán van egy Dani bát, az állatszobrászt ábrázoló darabja is a gyűjteménynek. Egy másik lap 1911-ből származik a Mezőhavas csúcsa felé vezető úton levő Antal-kő van rajta. De képeslapon látható a hajdani Petőfi szálló (a mai Penny üzlet helyén állott), meg a Petelei István író székelykapuja, amit 1894-ben állítottak.

Sajnos ennek az igen érdekes és kultúrtörténeti szempontból is igen értékes „műfajnak” is leáldozóban a csillaga. Ma már egyáltalán nem, vagy csak igen kevés képeslapot készítenek szerte a világban.