Ismét napirenden Frunda György állítólagos szekusmúltja

Az 1990-től 2012-ig parlamenti képviselői, illetve szenátori mandátumot betöltő jogász politikust két évvel ezelőtt vette ismét górcső alá vette az átvilágító bizottság, miután 2013 januárjában Victor Ponta miniszterelnök kinevezte személyi tanácsadójának, továbbá új dokumentumok érkeztek a CNSAS-hoz a Szekuritáte archívumát kezelő Román Hírszerző Szolgálattól (SRI).

A bukaresti Bursa című pénzügyi lap a napokban megjelent cikkében ismertette az átvilágítóbizottság idén áprilisi keltezésű, július 2-án nyilvánosságra hozott határozatát. Ebből kiderül, hogy a kommunista titkosszolgálat a nyolcvanas évek elején svájci állampolgárokkal fenntartott „gyanús” kapcsolatai miatt vonta megfigyelés alá Frundát, akit az Emil, Furnea és Faur fedőnevekkel láttak el. Bár a CNSAS megállapítja, hogy a rendelkezésre álló dossziéban nem található Frunda által aláírt klasszikus együttműködési nyilatkozat, kiderül: a politikus írásban vállalta, hogy tiszteletben tartja az államtitkok védelméről szóló 1971/23-as számú törvény előírásait, ennek megfelelően semmilyen körülmények között nem hozza nyilvánosságra az állambiztonsági szervekkel folytatott beszélgetéseit.

A CNSAS határozata ismerteti továbbá a Frunda által Emil Voşloban szekus századosnak 1980-ban adott, külföldi körútra készülő ismerőséről szóló beszámolóit. Az átvilágító testület mindezeket figyelembe véve ismét arra a következtetésre jutott, hogy Frunda György nem nyilvánítható a Szekuritáté egykori ügynökének vagy besúgójának.

A CNSAS vezetőségében nem mindenki ért egyet az intézmény határozatával. Különvéleményében Corneliu Turianu, a testület titkára azt állítja: a dokumentumok alapján az a helyes megállapítás, miszerint Frunda információkat szolgáltatott a Szekuritáténak, csakhogy ez irányú tevékenysége nem meríti ki a vonatkozó jogszabályban meghatározott feltételeket. Csendes László, a CNSAS másik tagja Turianu különvéleményéhez fűzött különvéleményében elmarasztalja kollégája álláspontját, amely szerinte ellentmond az egyenlő bánásmód elvének. Egyéb dokumentumokat is felsorakoztató cikkében ugyanakkor a Bursa azt állítja, az RMDSZ politikusa egyértelműen a Szekuritáté besúgója volt. Sőt volt szekustisztektől származó információkra hivatkozva a lap szerint a román titkosszolgálat berkeiben felmerült a gyanú, hogy Frundát a magyar hírszerzés is beszervezte, és gyakorlatilag kettős ügynökként tevékenykedett.

Az államelnöki tisztséget az RMDSZ színeiben kétszer is, 1996-ban majd 2000-ben megpályázó érintett szerint a CNSAS legfrissebb jelentése megerősíti a korábbi határozatokat, miszerint nem volt besúgó, és ha valaki mást állítana, azt bepereli. Szerkesztőségünknek nem sikerült elérni Victor Ponta tiszteletbeli tanácsosát, aki viszont a Bursaban róla megjelent cikket lejárató kampánynak nevezte. A politikus a Transindexnek úgy nyilatkozott, nem volt kollaboráns, őt valójában meghurcolta a Szekuritáté. Különben Frundát először 2006-ban vádolták meg román politikusok és a bukaresti média azzal, hogy besúgó volt. A politikus annak idején közölte: a nyolcvanas évek elején környékezte meg a titkosszolgálat, de ő megtagadta az együttműködést.

Frunda Györgyöt először éppen a Maros megyei Szekuritáté egykori parancsnoka, Gheorghe Mărieş vádolta besúgói múlttal. A jelenleg Szatmárnémetiben élő tartalékos tiszt vallomásaira alapozva 2006-ban az Evenimentul zilei cikket közölt a vásárhelyi politikus kétes múltjáról. Az anyagban a tartalékos tiszt arról beszélt, hogy Frunda írásban vállalta a jelentéstevést, azonban nem vádolható túlbuzgósággal. Az elmúlt években marosvásárhelyi ügyvédi körökben többször is elhangzott, hogy a közvetlenebb kollégák tudták, hogy a titkosszolgálat beépített embere csakis Frunda lehet.

Az egyik jogász, aki elképzelhetőnek tartja, hogy az RMDSZ szenátora együttműködött a Szekuritátéval, Kincses Előd. Az ügyvéd mind a sajtóban, mind a lánya, Kincses Réka által készített Balkán-bajnok című dokumentumfilmben több erre utaló vádat megfogalmaz egykori kollégája ellen. A szenátor Kincses gesztusát „emberi frusztrációval” magyarázta, azt állítva, hogy Kincses mindig is egy Maros megyei szenátori mandátumra vágyott.

A rendelkezésére bocsátott öt szekusdossziéból Kincses Elődnek nem sikerült kiderítenie, hogy 1972 és 1986 között Frunda György is az őt megfigyelő tisztek és besúgók között lett volna. „A nagyon hiányos okiratokból nem derül ki, hogy 1986-ig Frunda besúgott volna. Az is igaz, hogy az utána lévő időszakot tartalmazó okiratok nem kerültek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Testülethez – nyilatkozta korábban Kincses. – A ’80-as években valóban figyelmeztettek, hogy nagyon ügyeljek, mit mondok Frunda előtt. Ez jelenthette azt is, hogy tartani kell tőle, mert bármikor beköphet, de azt is, hogy a Szekuritáté a bizalmatlanság táplálásával próbált éket verni közénk.” Hétfőn Kincses Előd szerkesztőségünknek elmondta, hogy amikor arra kérte a CNSAS-t, hogy nevezze meg az őt besúgó két kollégáját, a testület két olyan ügyvédnek adta meg a nevét, akik már rég távoztak az élők sorából. „Ez azt jelenti, hogy Frunda érintettségét a CNSAS továbbra sem igazolta” – magyarázta Kincses.