HIRDETÉS

Emlékezés a Székely Vértanúk emlékművénél

Bakó Zoltán 2012. március 11., 11:47 utolsó módosítás: 2012. március 11., 15:26

Szombaton délután 5 órakor, a mai Székely Vértanúk útján levő emlékműnél, ott, ahol 158 évvel ezelőtt bitó alá vitték bágyi Török János tanárt, martonosi Gálffy Mihály szolgabírót, teleki Horváth Károly földbirtokost, néhány száz emlékező gyűlt össze, hogy fejet hajtson a szabadságharc későbbi áldozatainak emléke előtt.

Immár második éve, hogy a vértanúk napján megemlékeznek róluk, korábban ugyanis érthetetlen módon jobbára csak március 15-én gyűltek össze a marosvásárhelyiek a Postaréten, a forradalom és szabadságharc kitörésére emlékezve, mintha a városnak nem lennének saját szabadságharcos vértanúi.

A megemlékezést a Székely Nemzeti Tanács szervezte, s a viszonylag kevés számú marosvásárhelyi mellett egész Székelyföldről érkeztek emlékezők, egyénileg vagy csoportosan.

Hősök a küzdelemben elesettek

Ötvös József vártemplomi református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora emlékező beszédében így fogalmazott: „Az élet örök törvényszerűsége szerint a szabadságharcokban mindig vannak győztesek és legyőzöttek, hősök és halottak egyaránt. De nemcsak azok a hősök, akik másokat legyőznek, hanem hősökké emeli az emlékezés a hitükért, igazságért, szabadságért, nemzetért meghalt, kivégzett küzdőket is. S ha van igazság a történelemben, akkor a győztesek neveit felejtik el hamarabb, s az ártatlanul meghaltak emléke sokáig, örökké él.” Boldogok voltak a székely vértanúk, mert hitték a szabadságot, s ha kellett ezért vállalták az üldözöttek gyalázatát.

És a többiek...

A megemlékezés másik felszólalója, Kalmár Ferenc magyar országgyűlési képviselő beszédében emlékeztetett arra, hogy a Marosvásárhelyen kivégzett vértanúk emléke a helybéliek számára szimbolikus értéket képvisel, annál is inkább, mert egy egész országrészt átfogó mozgalom áldozatai voltak. Mellettük nem szabad elfeledkeznünk a másik négy áldozatról, az alig néhány hét múlva ugyancsak Marosvásárhelyen kivégzett Bertalan László és Benedek Dániel földművesekről, a Várady-szabadcsapat tagjairól, vagy a Sepsiszentgyörgyön 1854. április 29-én mártírhalált halt Bartalis Ferenc és Várady József vértanúkról, mint ahogyan azokról sem, akiket a mozgalomban való részvételük miatt hosszú évekig tartó várfogságra ítéltek.

Szász Jenő MPP-elnök, valamint Gaudi-Nagy Tamás Európa-tanácsi képviselő felszólalásaikban a székely vértanúk áldozatának máig szóló üzenetéről beszéltek. A vértanúk eszmeisége a mai küzdelmünk mozgatórugója kell hogy legyen.

A megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatán a két magyarországi főkonzulátus, az MPP megyei és az SZNT széki, valamint magánszemélyek, ifjúsági és hagyományőrző szervezetek részéről. Összesen 18 koszorú és virágcsokor díszítette az emlékmű talapzatát.

Gábor Áron-díjátadás

A megemlékezés után a résztvevők a Kultúrpalotába mentek, ahol esti ünnepi műsor keretében került sor a 2011-es évre szóló Gábor Áron-díj átadására. A Gábor Áron-díjat évről évre azok kapják, akik abban az évben a legtöbbet tették a Székelyföld önrendelkezése érdekében. Ezúttal az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjában tevékenykedő képviselőknek ítélték oda, akik közül csak ketten nem tudtak részt venni a rendezvényen. A döntés indoklásában Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra emlékeztetett, hogy az ET-ben tevékenykedő magyar képviselők 2010 őszén megígérték, hogy napirenden tartják a székely autonómia kérdését, és 2011-ben nem volt az ET-nek olyan plenáris ülése, amelyen ne kerültek volna szóba a székely autonómiatörekvések, majd felidézte: az igazi áttörést a 2011. évi 1832. számú határozat elfogadása jelentette, amely magyar kezdeményezésre tette a tagállamok feladatává az autonómia szavatolását az önrendelkezési jog biztosítása érdekében.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
2 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS