Díszpolgárokat avat Makfalva

A helyi közösségben kifejtett hosszú, áldásos és népművelő munkájuk elismeréseképpen, valamint a község nevének öregbítése miatt Makfalva község önkormányzata két pedagógusnak nyújt át díszpolgári oklevelet vasárnap.

Faragott munkáit Magyarországon is elismerik

A székelyszentistváni Sándor János 1941-ben született Homoródvárosfalván négygyermekes földműves székely családban. Elemi iskoláit Városfalván és Oklándon, a középiskolát és a pedagógiai főiskolát Székelyudvarhelyen végezte, 1961-ben került Hármasfaluba tanítónak. A tanítás mellett rengeteget kirándult a gyerekekkel, madarak preparálására tanította őket, fészek- és tojásgyűjteményt hoztak létre. Nagy odaadással tanította a gyerekeket asztaliteniszre is, az akkori Magyar Autonóm Tartomány legjobb asztalitenisz csapatát nevelte ki a semmiből. Pedagógusként a kultúrotthon igazgatója is volt, a népi színjátszás, a helyi dalárda és népi zenekar segítője volt, minden erdélyi magyar városi színház vendégszerepelt a faluban.

1974-ben néhány évre Cséjére került tanítónak, ahol a tanítás mellett Zsigmond Kálmán iskolaigazgatóval együtt testvérkapcsolatot építettek ki egy holland településsel. Cséje után Makfalvára került, de betegsége miatt 1994-ben betegnyugdíjba, később nyugdíjba vonult. További éveit a fafaragásnak szentelte, a faragás, akárcsak a gyerekekkel való foglalkozás megnyugtatta őt.  Nemcsak a községben és a Kis-Küküllő mentén, hanem Erdélyben és Magyarországon is a legkiválóbb fafaragók között tartják számon. Előszeretettel farag életfás, madaras témákat, de nem hiányzik munkáiból a Nap és Hold, mint székely motívumok. Kedvelt témái az őstörténetünktől a szent királyainkig nyúlnak, de szívéhez nagyon közel állnak a történelmi, egyházi, nemesi, vármegyei és helységcímerek faragása.

Élete jelentős állomása volt az, hogy a budapesti Széchényi Könyvtár számára 2000-re megfaraghatta a történemi Magyarország összes vármegyéjének címerét, továbbá ezt megelőzően a koszorús magyar kiscímert és a Széchenyi család címerét is elkészítette. A rangos budapesti könyvtárban kiállítást is rendezhetett, ahol 157 munkáját állította ki.  Élete rangos elismerését 2006-ban kapta, amikor a Bocskai Szövetségtől “az összmagyarságért, különösen az erdélyi magyarságért folytatott áldozatos tevékenységéért” Bocskai-díjat kapott.

Itthon 19, Magyarországon 18, Franciaországban kettő, Svájcban egy kiállítása volt, és a Hannoveri Világkiállításon is jelen volt a magyar pavilonban. Kopjafái és nagyméretű emlékoszlopai itthon 17, Magyarországon 11 helyen állnak, 3 székelykaput is faragott. Keze munkáját hat hazai és egy magyarországi templom faragott bútordarabjai, kazettái, címerei dícsérik, továbbá három hazai és 12 magyarországi polgármesteri hivatalban található általa készített helységcímer is. Tavaly Székelyszentistvánon állították fel az aradi tizenhárom vértanú emlékére készített kopjafáit.

Alkotótábort is szervez

A makfalvi Fülöp Irén 1945-ben született Marosvásárhelyen, makfalvi elemi és székelykeresztúri középiskolai tanulmányai után a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett, majd 1966 és 2002 között a makfalvi iskolában magyar és történelem szakos tanárként dolgozott.

1969-től az Irodalmi Színpad tagja, de a színjátszás és az iskolai szüreti bálok meghonosítása sem hiányzott életéből. 1997-ben megalapította a makfalvi Wesselényi Művelődési Egyletet, 2002-ig annak elnöke is volt, huszonkét éve szervezi a makfalvi Nagy Pál alkotótábort. Életéből nem hiányoztak a fontosabb iskolai események sem: 1999-ben ünnepelték a helyi óvoda létesítésének 150. évfordulóját, 2000-ben pedig az iskola ismét felvehette a Wesselényi Miklós nevet. 2007-ben Makfalva első írásos említésének 500. évfordulójára emlékeztek, ekkor nyitották meg a Pincegalériát is. Negyven éve végez idegenvezetést a helyi múzeumban és a képtárban, 2004-2010 között a helyi Tekintő című lap munkatársa volt, itt közölte hat éven át Makfalva helytörténetét is.