A Maros helyett a ratosnyai vízgyűjtőre csatlakoztatná Vásárhelyt Florea

Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea arról számolt be, hogy több témáról tárgyalt a vízügyi hatóság vezetőségével többek között arról, hogy milyen a Maros vízhozama, s, hogy mennyire jobb lenne, ha Vásárhelyen a ratosnyai forrásvizet használnák nyersvízként. „Mondtam nekik, hogy elégedetlen vagyok azzal, hogy a Marosnak mekkora a vízhozama, s 1,4 méternyi iszap van felhalmozódva a gátnál. Kértem, hogy erre figyeljenek oda, s arra is, hogy legyen elegendő nyersvize az Aquaservnek, mert már megtörtént, hogy nehézségeik akadtak. Az Aquaserv vezetőségével fogok tárgyalni, hogy újra szóba hozzam többek között a ratosnyai víztárózóügyét is. Kell nekünk a ratosnyai víz, ezt már a Bernády idejében, 1902–1903-ban készült tanulmány is kimutatta, igaz, akkor Laposnyáról akarták idehozni a tiszta vizet” – mondta Dorin Florea.

Részben ellentmondott Dorin Floreának a vízügyi hatóság szóvivője, Călin Fockt akkor, mikor érdeklődésünkre elmondta: az elmúlt időszakban nem volt, s előre láthatóan nem is lesz vízfogyasztás-korlátozás sem az ipari fogyasztók, sem az Aquaserv felé, ami azt jelenti, hogy a Marosban van elegendő vízmennyiség. Ami az iszaplerakódásokat illeti, a sajtószóvivő kihangsúlyozta, hogy a Maros és a vásárhelyi patakok medrében egyaránt van elegendő hely a víznek, szabad szemmel is látható, hogy nincs ilyen jellegű fennakadás. „A polgármester tárgyalt a vezetőséggel a ratosnyai vízforrás felhasználásának lehetőségéről is. Mi egyetértünk azzal, hogy ott minőségi forrásvíz van, s azt a szolgáltató kell majd eldöntse, hogy megéri-e neki lehozni onnan azt a vizet” – mondta a sajtószóvivő.

Megkeresésünkre Törzsök Sándor, az Aquaserv osztályvezetője rávilágított, hogy milyen műszaki, gazdasági akadályaik vannak ennek az elképzelésnek. Mint elmondta, tartalékmegoldásnak jó lenne a ratosnyai gyűjtőtó vize, de ez is csak elméletileg. Gyakorlatilag azonban tudni kell, hogy azt ott építendő beruházást elsősorban vízgazdálkodási meggondolásból építik, hogy szükség, például nagy szárazság esetén tudják egyensúlyoznia a Maros vízhozamát, megőrizni az élővilágát. Ugyanakkor a ratosnyai gátat energetikai szempontokat is figyelembe véve építik, vagyis nem azért, hogy az ott összegyűjtött helyi patakok vízét leszállítsák Vásárhelyre. Törzsök Sándortól azt is megtudtuk, hogy még a kilencvenes évek elején, az első uniós pályázatok összeállításakor felvetődött a ratosnyai víz befogása, s akkor az uniós szakemberek azt kérdezték a helyiektől, hogy miért akarnak még egy Maros „csinálni\" a már meglevő mellé. Azt javasolták, hogy inkább tartsák és tartassák be a környezetvédelmi előírásokat, őrizzék meg a Maros vizét minél tisztábbnak, s abból nyerjenek nyersvizet.

Az sem mellékes, hogy műszakilag is nagyon nehezen kivitelezhető, hogy a hatvan kilométerre levő Ratosnyáról Vásárhelyre megépítsenek két nagy vezetéket, azért kettőt, hogy egy legyen tartalékba. A 2000-es években készült egy felmérés, hogy mennyibe is kerülne ez a Ratosnya és Vásárhely közötti vezetékrendszer, s kiderült, hogy 60-80 millió euróra lenne szükség. A marosvásárhelyi víztelepet az ISPA program keretében 11 millió euróból korszerűsítették, alakították át olyanná, hogy most  EU-konform technológiával EU-konform vizet állít elő. Törzsök szerint az „már csak költői kérdés” e téma kapcsán, hogy miért kellene befektetni 60-80 millió eurót, s közben mellőzni a víztelepnél már elvégzett befektetéseket, amelyek egy része használhatatlanná válna azáltal, ha Ratosnyáról jönne a víz.

A ratosnyai gyűjtőtavat és erőművet a nyolcvanas években kezdték el építeni, azóta többször bejelentették, hogy befejezik, legutóbb 2013-ban, de sem a szakminisztériumnak, sem a Hidroelectricának nem volt elegendő pénze erre.