A legjobbak között vannak, de nem sikeresek

– Az egyik legsikeresebb akciócsoportként tartják nyilván a Nyárádmentét az országban...

– Látszik az eredményeken, hogy melyik célcsoport jött létre csak a LEADER kedvéért, vagy van-e valamilyen története az együttműködésüknek, s ha volt is, kérdéses, hogy mennyire tartották tiszteletben azt a megszokott szerkezetet, aminek alapján működtek, vagy csak a LEADER kedvééért vagy épp politikai nyomásra jöttek létre. Olyanról is tudunk, hogy két-három térségből csináltak egyet, hogy növeljék az esélyeket. Mi folytattuk az együttműködést, amely az elmúlt tíz évben volt a kistérségi keretek között.

– Mi a sikeretek titka?

– Szerintem egyetlen titka ennek, hogy ez még nem a siker, ez a normalitás, így kellene legyen mindenkinél. A sikerektől még messze állunk azáltal, hogy még nincsenek leadva céges pályázatok. Persze, nem is igazán voltak kiírva, most folyik a procedurális „rendcsinálás”, de ha lett volna is kiírások, szerintem felkészületlen a privát szféra, talán a mezőgazdaságról még beszélhetünk. A sikerek ott lennének, hogy ha február-márciusig ugyanannyi civil, privát, mezőgazdasági pályázatot látnánk letéve, mint az önkormányzati  kiíráson. Ez egyelőre a noprmalitás, hogy el tudtunk indulni, hogy meg tudtuk szervezni az irodát, a struktúrát, lezajlottak a tudatosítási-animációs kampányok a térségben. Az önkormányzatok szinte teljesen kihasználták a nekik szánt lehetőséget.

– Országos szinten vagy ebben a régióban tapasztalatod szerint milyen „mozgolódás” van?

– Megyei szinten nagyon jól állunk a két szomszédos kistérséget, a Nyárád és a Kis-Küküllő mentét illetően, sajnos a mezőségi és az alsó-kis-küküllői még nem indult el. Nagyon látszik az, hogy nem volt együttműködés ezekben a térségekben. Ezek a program kedvéért jöttek létre. Nem azt jelenti, hogy halálra vannak ítélve, sőt, biztos hogy meg fogják tudni csinálni, de a mai napig még nem működnek. Országos szinten van tizenöt-húsz helyi akciócsoport, amely a normalitás határán belül van. Működnek, pályázatokat írtak ki, írtak alá szerződéseket. Országosan ebből hármat emelt ki az a minisztériumi delegáció, amely ellenőrzött minket szúrópróba szerűen. Ennek nyomán került fel az ügynökség honlapjára az a sajtóközlemény, amiben aláhúzzák,hogy rendellenességet nem találtak, és pozitív példaként hozzák fel ezeket a többiek számára. Elérhetőségeink is vannak feltüntetve, amelyeken a többiek tapasztalatcsere kapcsán hívhassanak. Hívtak nagyon sokan, kérdezgettek, egy-kettő be is jelentkezett látogatóként. Első körben nyolcvanegy csoport nyerte el a LEADER státust a százötven pályázóból, a második kiírás nyertesei még nem írtak alá szerződést.

– Az első körben vannak olyanok, akik még nem működnek?

– Vannak. Eddig még fele nem csinált semmit, egyetlen kiírást sem eszközölt. A másik fele már eszközlöt, annak is már tíz százaléka kötött szerződést. Azzal szintén országelsők vagyunk, hogy a negyedik helyben történő tevékenységet is megvalósítottuk. A program elején azt a szlogent tűztük ki, hogy helyben tervezünk, pályázunk, döntünk. Ehhez most hozzájött a negyedik is, hogy itthon szerződünk. Ez kezdetben nem volt benne még az álmainkban sem. Ez nem azt jelenti, hogy mindvégig így fog történni, bár megpróbáljuk. Ez csak egy jelképes üzenet.

– Volt szó arról, hogy hogy oklevelet kaptok a Vidékfejlesztési Hálózattól.

– Van mindenféle hálózatos szerveződés a helyi akciócsoportok fölött. Semmilyen múltja nincs a LEADER típusú gondolkodásnak Romániában, mi, az akciócsoportok kezdtük el az úttörést, a minisztériumban sincsenek még kidolgozva az eljárások, gyakorlatilag együtt tanulunk. Eddig nem tudott létrejönni egy olyan hálózat, amely szakmai irányítója lehetne az egésznek.. Van egy romániai Vidékfejlesztési Hálózat, de semmivel sem tapasztaltabbak, mint azok az akciócsoportok, amelyek elöl járnak. Ők megpróbálják a tapasztalatokat értékesíteni a hálózaton belül. Állandó felkérések jönnek, hogy menjünk el a hálózatos együttműködési találkozókra és mutassuk be ezeket a sikereket. Ezt mi nem tettük meg. Nem nagyképűségből, de erre nincs időnk. Azt mondtuk: pontosan azért vannak ezek az eredmények, mert nem találkozókkal töltöttük az időt, hanem dolgoztunk. Amikor meglátták a minisztérium honlapján az ellenőrzés eredményét, felhívtak, hogy kapunk egy oklevelet tőlük. Erre azóta is várunk. Valószínűleg, az lett volna az „ára”, hogy hívtak előadást tartani, „modellt állni”, hogy a többi nézze, csodálja, próbálja meg követni. Nekünk erre nem volt energiánk. Véleményünk szerint ezért nem került még sor az oklevél átadására. Ezt mi egyáltalán nem bánjuk. Mi hibátlanul teljesítettünk, és az eredmény is rávilágít erre.

– Milyen belső tényezői vannak ennek az eredeménynek? Gondolok itt a személyzetre, szervezetre.

– Belülről nézve egyáltalán nem akadálymentes ez a tevékenység, s én inkább azt mondanám, hogy ez egy önemésztő csapat. Egyfolytában elégedetlenek vagyunk s úgy érezzük, hogy ennél többet is ki lehet „csavarni” ebből a kerettámogatásból, ebből a lehetőségből, amit a Leader nyújthat. Úgy gondolom, ez hozta meg az eredményt. Eléggé új a csapat, mindenki nagyon törekszik, bizonyítani akar  egyénként is, csapatként is, és kifelé is.  Ezt már egészen önemésztő módon csináljuk, minden héten értékelünk, hogy mit lehetne jobban csinálni. A legnagyobb hibánk, hogy nem eléggé látható a projekt, nincsenek eléggé felvilágosítva az emberek a lehetőségről. Készülünk egy jó értelemben vett nagyon agresszív mozgósítási-tudatosítási kampányra. Ezt jó lenne valamilyen szinten kihasználni a következő tervezési periódus javára is. Legyen egy tudatosítási oldala is, hogy kell jönni, pályázni. A másik az lenne, hogy hogyan képzeljük el a Nyárádmente fejlesztését 2014 után. Hajlamosak vagyunk egyfolytában aláhúzni azt, hogy hogy bizonyos programok, strukturális alapok nincsenek a vidékre szabva és megint nem nekünk szól. Felmerült bennünk a kérdés, megint önemésztő módón, hogy mit tettünk mi annak érdekében, hogy 2014–2020 között másként legyen. Valamilyen szinten legalább próbáljuk meg befolytásolni, hogy a támogatási rendszer ne pontosan olyan legyen mint volt. Nem utolsó sorban, harmadik elemként ott a közösségépítés. Ez nemcsak ezeken az alkalmakon fog megvalósulni. Általános célként tűztük ki, hogy minden tevékenységben legyen közösségépítő jelleg. A Leader egy nagyon bürokratikus program, ezt nekünk mint egy tampon, le kell tompítani a közösség előtt, s valamilyen szinten a bürokráciát távol kell tartani a vdéktől. Próbáljuk megfogni az emberek kezét, hogy fejlesztésben gondolkodjanak és ismerjék meg újra a térséget amelyben élnek, mert elszakadtunk attól. Nem ismerjük egymást, a térséget és ezáltal önmagunkat. Általános identitásvesztés van. Ez lehetne egy hozzáadott értéke a LEADER-nek. Szerintem az lesz a nyerő, aki a 2,8 millió euró fölött ennek a programnak a nyomán hozzáadott értéket tud felmutatni, s ez mérhető közösségépítésben, posztmodern értékekben is. Ha ezt be lehetne csempészni indirrekt módon a programba, akkor lennénk igazán nyerők néhány esztendő múlva.