A fotós és az etnográfus találkozása

A Marosvásárhelyi Fotóklub, illetve a Néprajzi és Népművészeti Múzeum közös rendezvénye az erdélyi falu életét, hagyományait, ráncos időseinek és csillogó szemű fiataljainak világát idézi fel. A fotósok és a néprajzosok szemléletvilága tükröződik a tárlat gazdag anyagában, amely a népviseletek, szokások, a falusi életmód hétköznapjait mutatja be a városlakóknak.

A megörökített pillanat bemutatása mellett etnográfiai jellege is van a tárlatnak. Bálint Zsigmond, az 1953-ban alakult Marosvásárhelyi Fotóklub képviselője emlékezett vissza a fotográfusokból álló közösség kezdeteire, egykori tagjaira. A fotósok nevében felszólaló Bálint Zsigmond elmondta: valami elindult ezzel a tárlattal, a fotóklub és a néprajzosok között, és azt szeretnék, ha tovább folytatódna ez, együtt mennének „terepre”, ahol a fényképészek fotóznának, a néprajzkutatók, etnográfusok pedig papíron örökítenék meg a falu felejthetetlen arcait. A fotós Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művéről is beszélt, arról a fotókkal és rajzokkal illusztrált műről, amelyet a néprajzi fotográfia kezdetének nevezett. Ezután névsorolvasással folytatta a méltatást, és több tucat olyan fotográfus nevét ismerhette meg a közönség, akik a Marosvásárhelyi Fotóklub egykori illetve jelenlegi tagjaiként ragadják meg a pillanatot képeikkel.

A fotók által nyújtott látványt régen elfeledett hangszerek hangja egészítette ki a szombat délutáni megnyitón, ahol dr. Ovidiu Papană néprajzkutató előadásában láthattuk – és hallhattuk – azokat a hagyományos hangszereket illetve a már nem létezők rekonstrukcióját, amelyeken egykor elődeink játszottak. A néprajzkutató maga „építette újjá” a régen elfeledett hangszereket, átmenekítve ezáltal a következő generációnak, amely ha másképpen nem is, de a múzeum falai közt megismerheti azokat. Megszólaltatta a kicsi hegedűt, de azt a tökből készült hangszert is, amely a duda elődjeként ismerhetünk, felcsendült a dorong és a tilinkó hangja is szombaton.