A vaják megértésében azonban nem sokat segített az időben sokszor ugráló, sokszor kaotikus első évad, hisz míg a Trónok harcában elég hamar letisztázódtak a viszonyrendszerek a karakterek között, és nem volt nehéz követni, hogy ki hol helyezkedik el, és hová lép a képzeletbeli sakktáblán, addig a Vaják esetében

A tényleg keszekusza, még 2019-ben megjelent első évad után tehát jogos volt az elvárás, hogy a második már érthetőbb és követhetőbb lesz, azonban aki nem nézte újra az első évadot a második premierje előtt, annak igencsak nehéz dolga volt az elején összerakni a képzeletbeli puzzle-darabkákat.

A kezdés jó volt, és jót tett abból a szempontból, hogy az első évados finálét követően nem kellett rögtön fejest ugrani a keszekusza viszonyrendszerekbe, mivel a készítők behozták az első Witcher-könyvben különálló történetként elmesélt Nivellen történetét. A Szépség és a szörnyeteg-parafrázisként is értelmezhető epizód hozta a kötelezőt, vagyis megmutatta, hogy mi a sorozat sava-borsa:

A Trónok harcából igazolt, vörös szakálláról ismert Kristofer Hivju és a maszkmesterek mindent beleadtak, hogy egy tragikus sorsú, elátkozott szörnyeteget lássunk a képernyőn, aki ha nem is szándékosan, de rendesen meggyűjti az éppen hozzá betérő Geralt és Ciri baját. Ha nem az első epizódban mesélték volna ezt a történet, akkor azt is mondhattuk volna, hogy jó kis „filler” rész volt, de igazából alapozásnak volt tökéletes, ugyanis a készítők ezt követően már ismét a főszálra fókuszáltak, vagyis

Innen azonban jön a fejkapkodás, hogy akkor ki kivel is van, próbáljuk elképzelni a kontinenst, a birodalmat, illetve azt, hogy akkor most vajon mekkora távolságra is lehetnek egymástól a helyszínek, de semmi kapaszkodót, (bár egy térképet sem) kapunk hozzá, így a saját fantáziánkra kell hagyatkoznunk, akárcsak a könyvolvasók. Ez azért is bosszantó, mert amikor különböző helyszínekről „összefutnak” a karakterek, akkor igazán szőrszálhasogató belegondolni, hogy

Ezen felül a karakterek többségét még mindig nem sikerült teljesen elfogadni, főként azok számára nem, akik játszottak már a Witcher 3-mal, ugyanis az ott ábrázolt szereplők mondhatni árnyékai a sorozatbeli verziójuk. Henry Cavill telitalálat Ríviai Geraltként, és az új szezonban több szöveggel és kevesebb morgással fejezi ki magát, mindössze

Mindezek ellenére a sorozat úgy középtájt jó lendületet vesz, és a történet is valamelyest összeáll a végére, igaz, hogy elnyújtással nem lehet vádolni a készítőket, akik továbbra is nyolc részben próbálnak minél több mindent elmesélni. Megtudjuk, hogy Ciriben ősi vér folyik, és gyakorlatilag mindenki őt akarja nem csak a kontinensen, hanem azon túl is, ugyanakkor a könyvek egyik legnagyobb fordulata a szezonvégi cliffhanger is, ami megint azt eredményezi, hogy

Egyértelműen rossz, hogy a soron következő, harmadik szezonra várhatóan ismét két évet kell várni, mivel ennyi idő alatt ismét elfelejtünk mindent, amit most láttunk, és majd kapkodhatjuk megint a fejünket amíg visszarázódunk A vaják világába, 2024 karácsonyán, hacsak nem sikerül rövidebb idő alatt tető alá hozni az új évadot. Addig azonban más, érkeznek az újabbnál újabb fantasy-sorozatok, a kérdés már csak az, hogy mennyivel lesznek jobbak és minőségibbek Ríviai Geralt, a Netflix által képernyőre vitt történetfolyamánál.